2018. június 10.

Részlet a hamarosan megjelenő könyvemből II.


Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál


Jöttünk, láttunk, győztünk!


2016. június 7-én két társammal, Prusival és Bélával sikeresen felrajzoltuk az erdélyi Izsáky László által 42 évvel ezelőtt használt valódi ufólehívójelet, a pontos tájolással és a kóddal együtt. A lehívójel működik! A kapcsolatfelvétel sikerült.


HOL VANNAK A HIÁNYZÓ SZÍRIUSZI ARANYLEMEZEK?



"...Izsákyra gondoltam. Úgy véltem, szerencsés ember volt, amiért ilyen gyönyörű hely közelében élhetett. Irigyeltem, amiért ő bármikor megtehette, hogy a hegyekben vándoroljon.
Meg is tette, akik ismerték, mind azt állították, hogy állandóan az erdőt járta. Talán pont ezért egyre jobban eluralkodott bennem az a gondolat, hogy bizonyára azért járta annyit a hegyeket-völgyeket, mert elrejtett ott valamit, és azt járt vissza ellenőrizni.
Izsáky László mindig nyolcvanhat aranylemezről beszélt, mindezek ellenére csak huszonegynéhány másolat kering az interneten.
Hol lehet a többi másolat? Hol vannak az eredeti aranylemezek? Mi van, ha nem is szerezte meg a Securitate a lemezeket? Mi van akkor, ha Izsáky és társai elrejtették az erdő mélyén az értékes kincset?..."


Perlaki Zsuzsanna Éva


2018. június 4.

Részlet a hamarosan megjelenő könyvemből


Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál

Jöttünk, láttunk, győztünk!


2016. június 7-én két társammal, Prusival és Bélával sikeresen felrajzoltuk az erdélyi Izsáky László által 42 évvel ezelőtt használt valódi ufólehívójelet, a pontos tájolással és a kóddal együtt. A lehívójel működik! A kapcsolatfelvétel sikerült.

Nyomozás az erdélyi Izsáky László egykori házánál


...Ahogy közeledtünk a házhoz, a szívem egyre hevesebben dobogott. Néhány hete még csak tervezgettem, hogy jó volna látni Izsáky házát, most meg itt állok előtte. Készítettem néhány fotót, közben azt méregettem, hogy átférek-e a betonkerítés és a házfal között húzódó keskeny, 30 centis sikátoron.
– Látom, mi jár a fejedben – nézett rám Prusi kicsit idegesen.
– Béla, te hol mentél be a házba? – kérdeztem.
– Hát itt – mutatott a résre. Ekkor egymásra biccentettünk, és Béla már be is suhant a nyíláson. Prusi gondolkodás nélkül követte. Én is nekiindultam, de rosszul mértem fel a helyzetet, vissza kellett passzírozni magam, és levenni a hátizsákomat a hátamról. Így már én is átfértem a szűk átjárón, ami legalább öt méter hosszú volt. Hatalmas kertbe érkeztünk, amelyre tökéletes rálátás nyílt a szomszédos tömbház ablakaiból. Pucérnak éreztem magam.
De nem volt mit tenni, gyorsan előkaptuk Prusival a fényképezőgépeinket, és mindent fotózni kezdtünk. A házon hátul, a kert felől nem volt sem ajtó, sem ablak, csak a hűlt helyük tátongott, tokostul eltávolították őket. A külső vakolat is csak nyomokban maradt meg.
Amint beléptünk az egykori otthon belsejébe, még nagyobb károkat fedeztünk fel. A beszakadt tetőszerkezet teljesen eltorlaszolta a valamikori lakószobákat. A hatalmas gerendák között viszont nem láttam tetemes cseréptörmeléket. Valaki már elhordta azt is. Az utcafronti ablakok viszont viszonylag épségben maradtak, a redőnyök le voltak eresztve, így az utcáról senki nem láthatta, hogy odabent mi a helyzet. A ház teljesen üres volt, a padlótól eltekintve, ahol kevés sitt és háztartási hulladék között még a természet is utat tört magának, és imitt-amott néhány gaz is kinőtt. Az egykori konyha és fürdőszoba falairól többségében leverték a csempéket, csak néhány makacs darab maradt fenn a falon. A pincébe nem volt sem kedvem, sem merszem lemenni. Már kívülről látszott, hogy derékig ér a szemét benne. Úgy nézett ki, mint ami még most is otthont ad egy-két idetévedő csövesnek. Rettenetes bűz áramlott fel belőle.
Inkább az udvaron néztünk még szét. Nem messze a háztól egy bőrönd feküdt a szemétkupac mellett.
– Izsáky bőröndje! – vigyorogtam Prusira.
– És lehet, hogy tényleg az övé volt – kontrázott vissza mosolyogva.
– Néhány évvel a halála előtt ebben a házban volt egy gázrobbanás, mint tudjuk – mondta Béla. – Ami szerencse, hogy Izsáky éppen nem tartózkodott odabenn. Hogy a robbanás véletlen volt-e vagy szándékos, azt nehéz lenne megállapítani ennyi év távlatából, de az eset kapcsán tudjuk, hogy Izsákyt rendszeresen zaklatták a szekusok. Több ízben házkutatást tartottak nála, és a volt feleségénél is. Tehát akár még az is előfordulhatott, hogy figyelmeztetésként robbantották fel...



Perlaki Zsuzsanna Éva

2018. június 2.

A gabonakörök bűvöletében

A rejtélyek birodalmában az egyik legelőkelőbb helyen állnak a gabonakörök, gabonaábrák megmagyarázatlan megjelenései. Számtalan írás és videó született már ebben a témában, ezeknek a hatására ragadtam billentyűzetet, hogy a saját gondolataimmal fűszerezzem meg ezeknek a titokzatos jeleknek a felbukkanásairól szóló történeteket, azzal a céllal, hogy további gondolkodásra sarkalljam olvasóimat, mielőtt elhamarkodott döntéseket hoznak meg a téma irányában. 

Az elmúlt hat évszázadban ebben a témában megjelenő rajzok, írások jól mutatják, hogy az emberek milyen sokszínű világnézettel rendelkeznek, és azt is, hogy olykor mennyire képtelenek elfogadni a saját világszemléletüktől eltérő véleményeket.

A gabonatáblákban (búza, árpa stb...) létrehozott köröket, ábrákat egyesek különböző természeti jelenségekkel hozzák összefüggésbe: előfordult, hogy állatok párzási táncának nyomaként tudták be, mások szerint nagyfrekvenciás hullámok hozzák létre, vagy a műholdakról bombázzák speciális mikrohullámú sugarakkal a földet, de említésre kerülnek a Ley-vonalak csomópontjai is magyarázatképp, megint mások emberi viccelődésnek tartják őket, és akadnak olyanok is, akik földönkívülieknek tulajdonítják megjelenésüket, vagy valamilyen misztikus paranormális tevékenységet sejtenek mögötte, hogy csak néhány példát említsek azok közül, amikbe belefutottam a gabonakörök tanulmányozása közben.

Egy dologban talán mindenki véleménye megegyezik: a "hagyományos" kör alakú képződményeket akár forgószél is kialakíthatja, amelynek hatására a gabonaszálak megdőlhetnek, de a bonyolultabb alakzatokra ezt a magyarázatot nem alkalmazhatjuk. 



2018. május 10.

Számvetés

Kedves Olvasóim!


Köszönetemet szeretném kinyilvánítani felétek, amiért megtiszteltek engem azzal, hogy elolvassátok gondolataimat, amivel ösztönözve érzem magam az újabb és újabb betűvetésre. 

Köszönöm!

Köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a családtagjaimnak, barátaimnak, tanáraimnak, ismerőseimnek, akik gyermekkorom óta ismernek engem, és tisztában vannak írói álmaimról, és már akkor is támogattak, amikor még csak 14 éves sem voltam, és beküldtem első képregényemet, amellyel megnyertem egy akkor még "nagy dolognak számító" (nekem a mai napi "nagynak" számít) televíziós műsor pályázatát. Ők támogatnak engem a mai nap is!

Köszönöm!


 
Akkoriban, 1987-ben egyik osztálytársam, G. K. hívta fel figyelmemet erre a pályázatra, mivel tisztában volt írói vénámmal (a 80-as években legkedvesebb barátnőimnek szülinapi ajándékként személyre szóló novellákkal kedveskedtem), és cserébe ezért "csupán" arra kért, hogy mint közreműködőt őt is jelöljem meg a képregény készítőjének. (Életemben ekkor tapasztaltam meg először, hogy milyen érzés kihasználtnak lenni. A pályázat nyereménye egyéves Galaktika-előfizetés volt, amit G. K.-nak ajándékoztam, hiszen "csak" ennyit kért cserébe az információért, és azt, hogy velem együtt szerepelhessen a tévében is. A képregényt és a távirati értesítőt viszont a mai napig őrzöm, emlékként.) Mindazonáltal köszönöm és hálás vagyok G. K.-nak, hisz általa törtem át először azt a falat, amely elválasztotta írásaimat az asztalfióktól, és általa megtanultam azt is, hogy a továbbiakban jobban vigyázzak a szellemi tulajdonaimra.



Bizonyára észreveszitek, hogy képregényem témája már akkor is az "ufókról" szólt.
 
Vajon miért is?

Mióta az eszemet tudom, mindig is voltak "láthatatlan barátaim", akik apró, kicsi, tömzsi lények voltak, és nagy fejjel rendelkeztek. Fekete csuhában, csuklyával a fejükön jártak-keltek. Bármennyire is "rondák" voltak, nem viszolyogtam, nem féltem tőlük. Sőt, kifejezetten örültem látogatásaiknak, amelyek számomra nagyon szórakoztatóak voltak. Folyton különböző geometriai ábrákat rajzoltak a levegőbe, amelyek aztán percekig ott lebegtek a térben világítva, körbevéve engem. Majd távoztak a falon keresztül, pont úgy, ahogyan érkeztek.

Ahogy cseperedtem, ezek a találkozások egyre ritkábbak lettek, és helyettük időközönként magas, gyönyörű arcú "emberek" vették körbe éjjel az ágyamat. Mély álomba merítettek, testem lebénult, de szellemem útra kelt velük a messzi csillagok közé. 

Hogy ezeknek a látogatásoknak a hatására, vagy sem, nem tudom, de tízéves korom óta ugyanaz a rémálom kísért engem. Visszatérő álmaimban láttam lángokban állni az egész földkerekséget, láttam emberek millióinak fájdalmas pusztulását, láttam az égből érkező megszámlálhatatlan fénygömbök kegyetlen pusztításait.  

Egyik-másik folyton visszatérő álmomban pedig már több ezerszer láttam azt a hatalmas űrhajót, amelynek ajtajában gyönyörű, szép arcú, magas emberek állnak, és terelgetik befele a hosszú kígyóként sorakozó mezítelen földi embereket. Ezt mindig a távolból figyelem, és közben folyton az motoszkál a fejemben: senki nem jön ki... mindenki csak befele halad, de senki nem jön ki... 

"Láthatatlan barátaim" sokszor évekig magamra hagynak. Mikor már "kigyógyulok" belőlük, váratlanul visszatérnek.

Ma már bevallom őszintén, félek tőlük. És ma már én akarom irányítani a találkozások időpontját. Eltűnt belőlem a gyermeki naivitás. Ma már tudom, hogy ha egy felnőtt ember ilyen dolgokról mesél, az a legkevesebb, hogy bolondnak titulálják. 

Ki tehet erről? Mindenki? Vagy csak a bizonyítékra éhes "tudomány"? 

Miután az elmúlt három és fél évben módomban állt bepillantást nyerni az itthoni "ufókutatók" külső-belső "munkásságaiba", ezáltal bátorságot érzek arra is, hogy kérdésem őket is érintse. Vajon fel merik-e vállalni valaha azt, hogy van szerepük abban, hogy hülyének nézik azokat az embereket, akik hasonló dolgokról beszélnek, mint ami velem is megtörténik? Vajon van-e joguk megkérdőjelezni a helyemet az "ufókutatók" körében?

2014. november 23-án, immár több mint három éve, öt hónapja és tizenhét napja, azaz pontosan 1264 nappal ezelőtt adtam közre itt, a blogspot.hu-n az első írásomat. Azóta ezt már újabb 81 követte, és ha beleszámolom ezt a mai gondolatomat is, akkor összesen 83 bejegyzésem osztottam meg veletek.

Eddig több mint 73 ezerszer tartottak arra érdemesnek az emberek, hogy az oldalamra kattintsanak és elolvassák írásaimat. Ezen a számon persze csak nevetnek a "régiek", akik már legalább 30 éve kutakodnak valami olyan dolog után, amihez se közvetve, se közvetlenül nincs semmi közük. Megtehetik! 

Én viszont továbbra is koptatom tovább a billentyűzetet, továbbra is komolyan véve az ismeretlen világokból ide látogatókat, és továbbra is vehemensen fogom védeni a mundér becsületét. Nem tehetek mást! Nincs más választásom, hisz nem én választottam ezt az utat, hanem kijelöltek rá!

Köszönöm azoknak, akik tovább kísérnek ezen az úton!




Perlaki Zsuzsanna Éva




2018. május 8.

Börtönbe kerülhetnek az ufókutatók

Hány éves a kapitány?


3(?), 24(?), 30(?) évvel ezelőtt alakult Magyarországon az ufók iránti érdeklődés hatására az "ufókutatás"?


Mielőtt rátérnék bejegyzésem témájára, amely arról fog szólni, hogy hány éve nem kutatják Magyarországon az "ufókat", hogy kik és milyen eszközökkel vitték tovább a stafétabotot, néhány szóban, mondhatni "nyílt levélben" üzennék egy gyáva, levelét nyilvánosan nem vállaló, önmagát az ufókutatók legnagyobbjának tartó személynek, egy HITELTELEN magazin szerkesztőjének!

Az elmúlt napokban ismét nagy port kavart az "ufókutatók" körében a Meridián Csoport egyik alapító tagjának, Prusinszki Istvánnak a személyes blogján közzétett szubjektív véleménybejegyzése.

S lám, ezeknek az unalmas kreténeknek az egyik "fővezére" azonnal billentyűt ragadott, és hosszas, helyesírási és stilisztikai hibáktól hemzsegő, számonkérő levelet küldött Prusinak, melyben egészen odáig elment, hogy még belém is belém állt (holott közöm nem volt sem Prusi bejegyzéséhez, sem a közöttük lezajlott levelezés tárgyához), sőt levele végén még arra is vetemedett, hogy az én "üdvözülésemet" is kívánta. (Üdvözüljön meg a te jó anyád, ha még nem tette!)

Hát mire a bejegyzésem végére érek, biztosra veszem, hogy eme HITELTELEN magazin szerkesztője nemcsak azt bánja majd meg, hogy a retkes szájára vett, és a halálomat kívánta, hanem azt is, hogy valaha tollat, billentyűt ragadott ujjaival!

Komolyan az agyam eldobom, az összes ufós matuzsálem az én hátamon kapaszkodva próbál néhány percre újra a köztudatba kerülni? Tiszta vicc az egész! Még nevetnék is ezen, ha nem volna ez inkább siralmas!


2018. március 21.

Rendőrautóval ütközött az UFO II. Videók



Rejtélyes fénygömböt üldözött a megyei seriffhelyettes, amikor balesetet szenvedett



Mai napig tisztázatlan, hogy mi okozta a sérüléseket azon a járőrautón, amelyet Val Johnson seriffhelyettes vezetett, azon a nem mindennapi éjszakán, amikor egy fényes gömböt vett üldözőbe, amely a szántóföld felett lebegett az észak-dakotai határ közelében.

Különös balesetet élt át Minnesotában a Marshall megyei seriffhelyettes, Val Johnson 1979. augusztus 27-én éjjel, miközben szokásos őrjáratát végezte az állami autópálya vidéki szakaszán, Warren város közelében, az elhagyatott 5-ös út mentén, a 220-as kereszteződésben.


A teljes cikk elolvasható a linkre kattintva: Rendőrautóval ütközött az UFO

Az eset kapcsán készült videók, interjúk:

     



Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!

2018. március 20.

Rendőrautóval ütközött az UFO

Rejtélyes fénygömböt üldözött a megyei seriffhelyettes, amikor balesetet szenvedett


Mai napig tisztázatlan, hogy mi okozta a sérüléseket azon a járőrautón, amelyet Val Johnson seriffhelyettes vezetett, azon a nem mindennapi éjszakán, amikor egy fényes gömböt vett üldözőbe, amely a szántóföld felett lebegett az észak-dakotai határ közelében.

Különös balesetet élt át Minnesotában a Marshall megyei seriffhelyettes, Val Johnson 1979. augusztus 27-én éjjel, miközben szokásos őrjáratát végezte az állami autópálya vidéki szakaszán, Warren város közelében, az elhagyatott 5-ös út mentén, a 220-as kereszteződésben.



2018. március 18.

Földönkívüli múmiák vagy hatalmas régészeti bűncselekmény?

Peru maga az élő történelem


Bombaként robbant a hír 2017 júniusában, hogy földönkívüli múmiák maradványaira bukkantak Peruban, a híres sivatagi Nazca-vonalak vonzáskörzetében.
Nemcsak a tudományos világ, hanem valamennyi ufókutató is felkapta a fejét a bejelentésre.

Azóta számtalan cikk jelent meg a témában, és természetesen mindenkinek van véleménye a múmiák eredetét vonatkozóan.

Nemrég egy Facebook-csoportba is bekerült egy erről szóló cikk, amely alatt heves érzelmeket váltott ki azon kérdésem, hogy esetleg van-e több független szakértői vélemény a múmiákkal kapcsolatban, mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le egy kétes oldalon megjelenő cikk alapján. 

Sokszor megfogadtam már, hogy inkább kötögetésre használom ujjaimat, mintsem, hogy bármilyen témában véleményt nyilvánítsak a Facebook-társadalom illúzióktól csepegő világában, ám most sem tudtam megállni, hogy a kétséges, gyenge lábakon álló sztorival kapcsolatban kifejtsem aggodalmaimat, mielőtt emberek százai gondolkodás nélkül benyalják azt. 
Meg is lett az eredménye, többen a tagok közül azonnal újabb és újabb videókkal és cikkekkel (észre sem véve, hogy az oldalak csak a Ctrl+C, Ctrl+V billentyűket használták a cikk megírásához, és a YouTube-feltöltők is csupán a vágóeszközt használták) próbáltak azonnal jobb belátásra bírni, csak ne tegyek fel kínos kérdéseket. Hm...

Persze a végén eljutottunk odáig, hogy az egyik hölgy elkezdett degradálni: én minek akarok független szakértői véleményt, csak azért, hogy ők döntsék el helyettem, hogy igaz vagy hamis-e a múmia? 
Na itt már kezdtem eret vágni magamon... De ő tudta fokozni oktatásomat és hozzáfűzte: "...és UFO-knak hívják eme csodás fajt", s a végén még szúrt egy lesajnálást is felém: "így marad a bölcs mosoly". 
Egy másik úr pedig odavetette a közhellyé minősült bölcs mondást: "Akik a lelkük mélyén még mindig darwinista-materialisták, azok örömmel kapnak valami fapados 'leleplezésen', és megnyugvással térnek vissza békés adófizető világképükhöz."

Na azt hiszem, ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy ebből egy cikk lesz. 

Minden nap úgy kelek fel, hogy TUDOM, a földönkívüliek nemcsak léteznek(tek), hanem itt is járnak(tak) közöttünk, és semmire se vágyom jobban, minthogy ezt be is tudjam bizonyítani az egész emberiségnek. Ám egyre nehezebb dolgom van (persze nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik ezen fáradoznak), hogy ezt megtegyük (többek között a rengeteg hoax miatt!). 
Hisz míg bíróságokon, ítélőtáblák előtt a legtöbb államban kettő szemtanú egyöntetű vallomása elegendő ahhoz, hogy az állításuk hitelt érdemeljen, addig az ufóeseteket jelentő embereknek, csoportoknak ez csupán arra elegendő, hogy elítéltessenek érte.

Amíg azok az emberek, akik egyáltalán nem érintettek, soha semmilyen "típusú" élményt át nem éltek, csak hitük és fantáziájuk van a lelkesedésük mellett, és ráadásul még baromi "hangosak" is, addig csak ártanak a témának, és akaratlanul is lejáratják az azzal foglalkozó kutatókat. Ideje lenne önmérsékletet mutatnia minden lelkes intelligensidegenlény-hívőnek, és befejezni ezt a lejáratást, s elővenni a józan paraszti eszüket, amivel gondolkodhatnak! Nem kell letámadni a kérdéseket feltevőket, nem kell elkönyvelni ellenségnek senkit sem, aki mer gondolkodni, és pláne nem kell okosabbnak gondolniuk önmagukat, mint minden objektív kutatót, miközben bégetnek! XXD

No, dühömbe összeszedtem a perui "földönkívüli múmiákról" fellelhető információkat a neten, hogy a gondolkodásra képes embereket tájékoztassam arról, hogy jelenleg mit lehet tudni az ügyről. 
Nekem ezek az információk elegek ahhoz, hogy kérdéseket tegyek fel, vajon tényleg egy fantasztikus leletet találtak a Nazca-vonalak birodalmában, vagy pedig egy orbitális régészeti bűncselekmény lefolyásának vagyunk a tanúi?


2017. július 2-án megjelent cikk a Costa del Sol magazin.com nyomán:

2017 januárjában elsőként arra a furcsa, mumifikálódott, háromujjú kézre bukkantak egy perui barlangban, amelyhez hozzá illő testet nem találtak. Megállapították, hogy az ujjhegy végén az emberéhez hasonló köröm van, illetve a röntgenképek kimutatták, hogy a tenyércsontjai töröttek, és valamilyen fémimplantátumok vannak a kéztőcsontoknál. Véleményezték, hogy a lény, amihez a kéz tartozhat, legalább három méter magas lehet.

2018. március 9.

Magyarok a Táltos-barlang nyomában

Móricz János kutatásai Ecuadorban


Varga Zoltán, a Móricz János Kulturális Egyesület elnöke "Móricz János kutatásai Ecuadorban" címmel tartott előadást a Csillaghegyi Közösségi Házban 2018. március 7-én.

A kora esti rendezvényre közel százötven érdeklődő gyűlt össze, hogy első kézből informálódjon Varga Zoltántól többek között a 2014-es Tayos-barlangbeli  négynapos túrájáról.


A tudóstársadalmat és az amatőr kutatókat egyaránt megosztja a Móricz János által ismertté vált Táltos-barlang létezése, amelynek a mélyén Móricz állításai szerint egy Fémkönyvtár helyezkedik el, amely ősi tudást tartalmaz, s amelyet egy magasabb rendű civilizáció rejtett el az utókor számára.

Varga Zoltán vetítőképes előadásában kitért Móricz János (1923-1991) életútjára és kutatásaira, amelyre rengeteg téves információ is ráragadt az elmúlt évtizedekben. 


Előadásában elénk tárta az 1969-es Móricz-expedíció részleteit, amely elsősorban a barlangrendszer létezését bizonyította be, és beszélt az 1976-ban Stanley Hall által szervezett brit-ecuadori expedícióról is, ahol Neil Armstrong űrhajós is közreműködött, azonban nem engedték át Móricz Jánosnak az irányítás jogkörét, ezért a magyar kutató kiszállt az expedícióból, és nem mutatta meg az értékes leletek lelőhelyét. 



Varga Zoltán, aki geológus végzettségű, szakértő szemmel járta be társaival 2014-ben a Tayos-barlangot, amely számtalan több millió éves képződményével önmagában is csodálatos látványban részesíti a látogatóit. Elfogulatlanul állapította meg egy-egy Móricz János által ember alkotta járatnak, kapunak titulált képződményről, hogy azokat valójában a természet alakította ki. 


A Tayos-barlang meglátogatásának fő célja a tapasztalatszerzés volt, egy komolyabb, nagyobb létszámú magyar expedíció előkészítésének érdekében. A teljes csapat lelkes amatőrökből állt.



Varga Zoltán legfőbb céljának tekinti, hogy a Tayos-barlang meseszerű legendáit elkülönítse az objektív valóságtól. Elmondása szerint sokat foglalkozik a dél-amerikai civilizációkkal, és ezen belül speciális témaként a dél-amerikai kulturális hamisítványokkal is, ezeket a tapasztalatait kamatoztathatja törekvései során.

A közel háromórás előadást Varga Zoltán könnyed, lebilincselő stílusban adta elő, melyet a közönség tapsviharral köszönt meg.

Bővebb információkért figyelembe ajánlom a Móricz János Kulturális Egyesület honlapját és a Varga Zoltán által működtetett A Tayos-barlang kutatása nevű nyilvános Facebook-csoportot.

Perlaki Zsuzsanna Éva

Forrás: http://www.juanmoricz.hu/index.php/az-egyesueletrl  https://www.facebook.com/groups/930598177006165/

2018. március 4.

Hogyan csalogassuk le az ufókat - Videó az előadásról

A legtöbb ufókutatót érdekli, hogyan tudna kapcsolatba lépni a földönkívüli lényekkel. Számtalan észlelés, spontán találkozás létrejött már, a legtöbb kontaktust maguk az idegenek kezdeményezik. Perlaki Zsuzsanna Éva előadásában megmutat néhány lehetőséget arra, hogyan kezdeményezzünk mi magunk, és hogyan csalogassuk le az ufókat.

Az előadás az I. Meridián Szabadegyetemen hangzott el 2016. február 13-án az újpesti Öreghalász étteremben.

Kattints a képre a videóért:




Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!


2018. február 25.

Erdélyi aranylemezek nyomában

Mit rejt Izsáky László titkos bőröndje?


Negyvenkét évvel ezelőtt, 1974. június 7-én Erdélyben egy hatalmas hieroglifa felrajzolásával lecsalogatták az idegeneket, akik nem érkeztek üres kézzel, nyolcvanhat darab aranylemezt hoztak magukkal. Ezekből választ kaphatunk arra, honnan származtunk a Földre, és azt is megtudhatjuk, hogy csak úgy hemzseg az élet a kozmoszban.

2018. február 24.

Szíriuszi aranylemezek



1974 nyarán Erdélyben, Izsáky László és társai felrajzoltak a Kakastaréj közelébe egy hieroglifát, amely az orosz  Ж (zs) betűre emlékeztet, azzal a meggyőződéssel, hogy a földönkívüliek hagyták ránk ezt a jelet, amivel felhívhatjuk magunkra a figyelmet, ha kommunikálni szándékozunk velük.

Izsákyéknak nem kellett sokáig várniuk, négy nappal a jel elkészítése után, június 7-én leszállt egy arra portyázó csészealj, amelyből emberszerű lények jöttek elő, és egy fémdobozt adtak át az ufókutatóknak.

A nikkeldoboz tartalma 86 darab vésett aranylemez volt.

A Securitate emberei lecsaptak a kalandorokra, és bár Tamás Gábornak akkor sikerült eliszkolnia az értékes ajándékkal, később mégis megszerezték és eltüntették az aranylemezeket. Ám Izsáky és társai addigra több kézzel készített másolatot gyártottak a lemezekről, amelyeket titkos helyeken őrizgettek tovább az utókor számára.

A másolatokból néhány Magyarországra került és hozzám is eljutott. Engedélyt kaptam rá, hogy ezeket megosszam az érdeklődőkkel.

Az itt látható aranylemezek másolatának különlegessége, hogy Izsáky saját kézírásával ellátott gondolatai, a titokzatos jelek megfejtései is olvashatók rajtuk.

2018. február 12.

STOP UFÓKONGRESSZUS!

Kedves Olvasóim!


Szeretnék veletek megosztani egy nagyon pozitív hírt!

Akik követik a blogomon a mai Magyar "nagy" ufókutatókról írt bejegyzéseimet, az előadásaikkal kapcsolatban megfogalmazott kritikáimat, azok számára nem újdonság, hogy nagyon lesújtó véleménnyel vagyok egyes kutatókról. Ezekről bőven olvashattatok már az oldalamon.

Az elmúlt években, a "felfogásom" (elválasztani az ocsút a búzától) miatt, kiközösítésre kerültem. Tiltólistára. 

Elfordultak tőlem még azok a kutatók is, akik amúgy teljesen egyetértettek velem abban, hogy valami nagyon félrement az ufó kutatásban. 
Ők, hallatni hangjukat nem merik, sőt kiállni sem mernek se mellettem, se azok mellett, akik már jóval én előttem megkongatták a vész harangokat! 
Félnek, hogy ők is tiltólistára kerülnek! 
Inkább meghunyászkodva részt vesznek olyan kutatók lejáratásában, akik nem hajlandóak fejet hajtani a hülyeség előtt. Van akit a pénzszerzés motivál, van akit a publikációs lehetőségek, van aki meg attól tart, hogy nem kap esélyt a kutatásai előadásához. 

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek inkább ezek miatt.

Azok, akik ma teret kapnak az ufótéma népszerűsítéséhez, akik előadásokat tarthatnak Ufókongresszusokon, vagy kiállhatnak az ufó kutatók élére a médiában, leginkább csak lejáratták ezt az egész emberiséget érintő kérdést.
Belső körökben ez köztudott. 
Folyosókon, halkan, reszketve ugyan még akad egy-két kutató, aki kimeri mondani ezeket a tényeket. De az a diktatúra, amit a "régiek" kiépítettek, sajnos a mai napig működik és működni is fog, míg a "vének" nyugdíjba nem mennek. Addig viszont folytatják tovább kártékony munkájukat!

Köztudott, hogy alaposan belevágtam az ásóm abba az 1974-es erdélyi esetbe, amelyben Izsáky László és társai lecsalogatták az ufót, és utasaiktól vésett aranylemezeket vettek át.

Közismert az is, hogy nem én vagyok az egyedüli, akit ez az eset komolyabban érdekel. 

Az elmúlt évek kavarásai viszont árkot ástak körénk, "Izsáky-kutatók" köré és megmérgezték a kutatásokat. Egymás ellen fordítottak bennünket azáltal, hogy hazugságokat terjesztettek közöttünk. Ezáltal elérték, hogy közöttünk is széthúzás legyen.

Most viszont szeretném elújságolni, hogy van még remény!




2017. december 9.

Az Izsáky ügy újabb titkai

Izsáky-kutatók eszmecseréje


A Körmendi Kulturális Műhely kaszinó estjén, 2017. november 28-án Eőry Szabó Ferenc mkl és Eőri Szabó Ferenc Perlaki Zsuzsanna Éva kutatóval beszélgetett, „Az Izsáky-bőröndök titkai” címmel. 

Az előadás a képre kattintva elérhető a YouTube-on:





Perlaki Zsuzsanna Éva

2017. december 5.

Rejtélyes ufóesetek nyomában

Rejtélyes ufóesetek nyomában címmel tartottam előadást a Párbeszéd Tere XIX. kerületi klubhelyiségében 2017. november 30-án.


Először Kenneth Arnold pilótát mutattam be, aki 1947. június 24-én elsőként került bele az ufológia nagy történelemkönyvébe azáltal, hogy a Rainer-hegy feletti repülése közben kilenc olyan repülő szerkezetet észlelt, amelyeket egyetlen földi repülőhöz sem tudott hasonlítani. Esetével behatóan foglalkozott a CIA és az FBI is, mindkét szervezet hitelesnek minősítette Kenneth Arnold beszámolóját. Kenneth-től származik a csészealj kifejezés, amely elterjedt az egész világon, bár nem árt tudni, hogy ő nem a repülő szerkezetek alakjára, hanem azok levegőben való mozgására használta ezt a kifejezést.



2017. december 1.

Potyognak a csontvázak az Izsáky-bőröndből

Vajon kik és miért akarták meggátolni, hogy az erdélyi Izsáky László teljes életműve nyilvánosság elé kerüljön?


Közel egy éve már, hogy utoljára írtam Izsáky Lászlóról, az erdélyi ufókutatóról, aki 1974-ben a Kakastaréj közelében lecsalogatta az ufókat. Az akkori bejegyzésemben közreadtam rengeteg színes képet azokból, amelyek az Ő hagyatékát képezték. 
Tettem ezt annak hatására, hogy Eőry Szabó Ferenc mkl és Eőri Szabó Ferenc kétéves munkájuk eredményeképpen összeállították, megszerkesztették, majd könyv formájában kiadták a hagyaték náluk lévő részéből Izsáky művét, amely tartalmazza az univerzumról alkotott világképét a "Más lakott világok"-ról és "A teremtés hat napja" című regényét. A két lelkes kutató ezzel példaértékű cselekedetet vitt véghez, hisz valóra váltották Izsáky László álmát, és az Ő nevével fémjelezve megjelentették és a nyilvánosság számára elérhetővé tették az értékes gondolatokat.
Azért döntöttem akkor úgy, hogy én is közzéteszem a birtokomban lévő anyag egy részét, mert nekem Izsáky László eredeti színes rajzai is megvoltak, ezáltal még értelmezhetőbbé válnak az elméletei, amelyeknek az illusztrációi az Eőry és Eőri által kiadott könyvben fekete-fehérben szerepelnek.



2017. november 25.

Ember hívja Földet, Ember jelentkezz!


Hová tüntetek?


Ember hívja Földet, Ember jelentkezz!
Akármerre nézzek, mindenhol droidokat látok.
Ember hívja Földet, Ember jelentkezz!
Hová lettek a teremtmények?
Hová bújtatok?

Látom a Napot kihunyni,
A Holdat elbújni,
Ember hívja Földet, Ember jelentkezz!
Hol vagytok, merre keressek?
Hová bújtatok?

Nincs indok!
Csak indok van!
Dönteni kell,
Dönteni kell!
Hová bújtatok, Emberek?

Messze már, nagyon messze,
Ember hívja Földet,
Ember jelentkezz!
Hová bújtatok?

A döntés nehéz,
Mégis megszületett!
Ember hívja Földet,
Ember jelentkezz!
Hová bújtatok?

Szívem szakad ketté,
Ember hívja Földet,
Ember jelentkezz!
Hová bújtatok?

Ha meg kell tenni,
Hát megteszem!
Ember hívja Földet,
Ember jelentkezz!
Hová bújtatok?

Néma a csend,
Ember hívja Földet,
Ember jelentkezz!

Elmúlt a pillanat!
Ember hívja Földet,
Ember jelentkezz!
Hová tüntetek?

Vége!
Ember hívja Földet,
Ember jelentkezz!
Ember jelentkezz!

Hová tűntetek?

2017. november 12.

Rejtélyes ufóesetek nyomában

Azonosítatlan repülő tárgyak, félelmetes emberrablások, titokzatos kapcsolatfelvételek, háttérhatalmi paktumok, ufóhívő szekták, rögeszmék, tévhitek és csalások borzolják a kedélyeket az elmúlt 70 évben világszerte az ufókutatás iránt érdeklődők körében. Az előadásban bemutatásra kerülnek a legnépszerűbb hoaxok mellett azok a rejtélyes ufóesetek is, amelyekről még az FBI és a CIA is készített jelentéseket.
Perlaki Zsuzsanna Éva, a Meridián Csoport – Magyar Ufókutatási Klub alapító tagja, a Gondolatok az égbolt alól blog szerkesztője lesz a Párbeszéd Tere klubprogramjának vendége 2017. november 30-án, csütörtökön 18 órától. Az idegenek köztünk járnak, ideje komolyan beszélni róluk!


Részletek az alábbi linken:

Rejtélyes ufóesetek nyomában



2017. november 6.

Az Izsáky-bőröndök titkai

Izsáky-kutatók eszmecseréje


Hogyan csalogassuk le az ufókat? Miként léphetünk kapcsolatba intelligens földönkívüli civilizációkkal? Hogyan érthetjük meg az általuk küldött üzeneteket? Az igazság mindig az orrunk előtt van.

Izsáky László, a kiválasztottsága miatt kitaszított erdélyi ufókutató példamutató, kitartó, elkötelezett munkájával letette az ufókutatás legfontosabb alapkövét, amely megnyitja az emberiség számára a határtalan Univerzum kapuit más lakott világok felé. Életművét többen ellopták, majd eltitkolták, bőröndnyi hagyatékát sokan a mai napig tévesen magyarázzák, ezáltal téves következtetésekre is jutnak. A tüzet Izsáky László, a valódi Vieces gyújtotta meg, s csak az erre érdemesek vihetik tovább a fáklyát. Csak példaértékű összefogással válhatunk kozmikus emberré, csak az egység tarthatja életben a tüzet. A jel működik, több mint 42 év után újra vörösen izzik a Kakastaréj.


A Körmendi Kulturális Műhely meghívja Önt, kedves családját, barátait Perlaki Zsuzsanna Éva kutató „Az Izsáky-bőröndök titkai” című kaszinó estjére 2017. november 28-án, kedden 17 órára a körmendi Batthyány-kastély aulájába. Az előadóval beszélget Eőry Szabó Ferenc mkl és Eőri Szabó Ferenc.


Az Izsáky-bőröndök titkai



2017. szeptember 2.

Figyelem, médiahoax!

Belső szabotázs a NASA-nál?


Ezúttal nem kicsit hibázott az amerikai űrhivatal


Az elmúlt napokban nagy port kavart az a négy, Curiosity által rögzített fénykép a Mars felszínéről, melyeket a NASA tett ki a honlapjára, több száz másik képpel egyetemben, majd - ahogy az többször előfordult más furcsa képekkel is - néhány óra múlva már csak fekete kockákat lehetett látni a képek helyén. A NASA villámgyorsan eltüntette a fotókat.

De úgy látszik, mégsem elég gyorsan. Egy Coloradóban élő amatőr Mars-kutató azonnal lecsapott a képekre, és még azelőtt lementette azokat, mielőtt a NASA törölhette volna őket. Mad G. tagja egy titkos, főként amerikai ufókutatókból álló Facebook-csoportnak, az Alien Searching-nek, ahol meg is osztotta ezeket az igazán különleges képeket.

Mint azt már mindannyian tudjuk, a NASA többször is megerősítette, hogy a Marson találtak vízre utaló jeleket is, ami az egyik legfőbb tényezője az életnek, mindazonáltal az amerikai űrkutatási hivatal mindig óvatosan fogalmaz, ha kérdéseket tesznek fel nekik a Curiosity marsjáró képeivel kapcsolatban. Vajon miért is?...

Mad állítása szerint már több tucat olyan kép van a birtokában, amelyeket hasonló módon szerzett meg: a NASA saját maga tette közzé azokat, és valahogy átcsúsztak a szigorú cenzúrán, majd néhány óra múlva magyarázat nélkül törölték a rosszul vágott vagy retusálatlan képeiket. Egyesek már szabotázsról is suttognak a NASA berkein belül.

Egy biztos, egyre több az árulkodó kép a Marsról, amelyek arra engednek következtetni, hogy sokkal több van ott, mint amit nekünk megmutatnak!

De miről is van szó?

Beszéljenek önmagukért a képek.







Kedves Olvasóim!

Először is szeretnék elnézést kérni tőletek, amiért néhány napja a fenti, megtévesztő bejegyzést tettem közzé a blogomon. (Azóta persze töröltem, hogy ne terjedjen tovább a hoax.)
Most fordult elő velem először és utoljára, hogy ilyen eszközhöz folyamodtam, hogy álhírt tettem közzé, de bízom benne, mire végigolvassátok ezt a bejegyzést, addigra megértitek, miért volt erre szükség. 

Az a cél vezérelt, hogy felhívjam a figyelmet a média által egyre nagyobb méreteket öltött ferdítésekre, hoaxokra, szenzációhajhász cikkekre, és azoknak a káros hatásaira, ezáltal felmérést készítsek a kamu cikkek terjedéséről a neten, különösen azokat a Facebook-csoportokat figyelve, amelyek tagjai az ufótéma iránt érdeklődnek. Nagyon tanulságos volt ez a teszt, aminek koránt sincs még vége, hisz figyelemmel kísérem ennek a leleplező cikknek is a terjedését, és a kettő eredményeként megszületett tanulmányt is közreadom majd.

Mint már annyiszor megírtam, felvettem a harcot a hoaxokkal szemben, és minden erőmmel azon vagyok, hogy leleplezzem a csalásokat, félrevezetéseket. És ezeket nyilvánosságra is hozzam azért, hogy elválasszam az ocsút a búzától. Még akkor is, ha ezért minden leszek a "veterán ufósok" szemében, csak jó nem.

2017. augusztus 25.

Neil Alden Armstrong űrhajós emlékére

1930. augusztus 5-én született Neil Alden Armstrong amerikai űrhajós. 
Az Apollo-11 legénységének parancsnokaként ő volt az első ember, aki kilépett a Hold felszínére 1969. július 20-án. 
"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek" - jelentette ki akkor.
2012. augusztus 25-én, pontosan 5 évvel ezelőtt hunyt el 82 éves korában. 



Nyugodjék békében!





Perlaki Zsuzsanna Éva

2017. május 1.

Újabb részletek az erdélyi X-aktákból

Kedves Olvasóim!


Bizonyára már alig várjátok, hogy az erdélyi Izsáky László 1974-es esetéről, illetve annak a 2016-os rekonstruálásáról ígért könyvemet kezetekben tartsátok. Rengeteg megkeresést kapok azóta is folyamatosan, határon innen és túl, amióta tavaly nyáron beszámoltam arról, hogy két társammal együtt sikeresen lecsalogattuk az ufókat a Kakastaréjnál. Számtalan biztató és kedves levelet kaptam Tőletek, amelyeket itt szeretnék megköszönni Nektek! Köszönöm! Sokszor belőletek merítem az erőm! 

Néhány irigyem is akad, aki folyton megpróbál akadályozni, hátráltatni engem, persze sikertelenül: na, nekik továbbra is Fuck You! Bármennyire is fáj ez nekik, soha nem hátrálok meg!

A Könyv készül! Az egyetlen ok, amiért még nem olvashatjátok, az az, hogy az események továbbgyűrűztek. 
Izsáky esetének teljes körű feldolgozását csak és kizárólag úgy valósítom meg, hogy az 1974-es eset hitelességét vizsgálom. Górcső alá vettem minden állítást! Sok morzsát összesepregettem. Leesik majd az állatok, amikor elolvassátok, "milyen mély a nyúl ürege".

A 2016. júniusi expedíciónk a Kakastaréjnál sikeres volt. Rekonstruáltuk az esetet, felrajzoltuk az "ufólehívó jelet". A jel működött! 

Emellett viszont nem mehettünk el csak úgy! Muszáj kivizsgálnunk ezt is! Ez folyamatban van.

Most elárulok valamit, amiről eddig nem beszéltem nektek. Voltam ám én azóta is Erdélyben nyomozgatni, kísérletezgetni! Nem is egyszer! 
Megígértem: alaposan kinyomozok minden körülményt, hát valóban meg is teszem ezt. Időt, pénzt, energiát nem sajnálva folytatom a földönkívüli intelligenciákkal való kapcsolatfelvétel módjainak a kutatását. Kutatási eredményeimet pedig a megfelelő időben és módon publikálom!
Nem egy századrangú ócska kis u-fos lapnak akarok megfelelni, vagy néhány megkergült ufós szektának az ízlését akarom kielégíteni, hanem Nektek írom a könyvet, akik pont úgy, mint én, szomjazzátok az igazságot, még akkor is, ha az nem éppen kellemes, vagy nem éppen az általunk megálmodott világot tárja a szemünk elé! Ezen kívül még mindenképpen célom, hogy a szkeptikusok és a tudomány által elvárt követelményeknek is megfeleljen majd az írásom! Mindent pontosan dokumentálok és alátámasztok!

De addig is, hogy lássátok, nem csak mellébeszélek, hanem valóban dolgozom az ügyön, szeretnék megosztani veletek néhány olyan fotót, amelyek még tavaly augusztusban készültek, a harmadik erdélyi utunk során, amikor azért tértünk vissza, hogy megpróbáljuk elvarrni a szálakat, illetve azokból is válogattam, amelyeket néhány napja készítettem a Kakastaréjnál. 

Ellentétben sok ufó(nem)kutatóval, én felemeltem a fenekem a karosszékből, és én valóban kutatok! Így avanzsáltam ufókutatóvá! Ha még ezt egyesek meg is kérdőjelezik, itt üzenem nekik, hogy nem kongresszuson kutatunk, nem a színpadon állva vagy a nézőtéren zajlik a kutatás, se nem Facebook-csoportokban, hanem élőben, a valóságban, a természetben, ahol olykor még az életünket is kockára tesszük! Fuck You!

A néhány soros, olykor szarkasztikus képaláírásokat érdemes elolvasni, és soha ne felejtsétek: a sorok között az igazság!!!

2016. augusztus, Kakastaréj

Szakadó esőben is, de menni, menni kell :)
Tavaly augusztus végén három társammal visszatértem az 1974-es és 2016-os ufólecsalogatás helyszínére. A Keleti-Kárpátok csodálatos hegyein nem ritka a hirtelen időjárás-változás. Így volt ez most is. Túránk kezdetén nyakunkba szakadt az ég, sűrű zápor fogadott. Mi mégis úgy döntöttünk, elindulunk célunk felé. Mire hatalmas nevetések közepette beöltöztünk az eső ellen, a sűrű fekete felhő mögül újra előbukkant a Nap, a szél pedig kiseperte a Gutin egét. Végül verőfényes napsütésben tehettük meg az első lépéseinket az erdei úton a célállomásunk felé.