2017. május 1.

Újabb részletek az erdélyi X-aktákból

Kedves Olvasóim!


Bizonyára már alig várjátok, hogy az erdélyi Izsáky László 1974-es esetéről, illetve annak a 2016-os rekonstruálásáról ígért könyvemet kezetekben tartsátok. Rengeteg megkeresést kapok azóta is folyamatosan, határon innen és túl, amióta tavaly nyáron beszámoltam arról, hogy két társammal együtt sikeresen lecsalogattuk az ufókat a Kakastaréjnál. Számtalan biztató és kedves levelet kaptam Tőletek, amelyeket itt szeretnék megköszönni Nektek! Köszönöm! Sokszor belőletek merítem az erőm! 

Néhány irigyem is akad, aki folyton megpróbál akadályozni, hátráltatni engem, persze sikertelenül: na, nekik továbbra is Fuck You! Bármennyire is fáj ez nekik, soha nem hátrálok meg!

A Könyv készül! Az egyetlen ok, amiért még nem olvashatjátok, az az, hogy az események továbbgyűrűztek. 
Izsáky esetének teljes körű feldolgozását csak és kizárólag úgy valósítom meg, hogy az 1974-es eset hitelességét vizsgálom. Górcső alá vettem minden állítást! Sok morzsát összesepregettem. Leesik majd az állatok, amikor elolvassátok, "milyen mély a nyúl ürege".

A 2016. júniusi expedíciónk a Kakastaréjnál sikeres volt. Rekonstruáltuk az esetet, felrajzoltuk az "ufólehívó jelet". A jel működött! 

Emellett viszont nem mehettünk el csak úgy! Muszáj kivizsgálnunk ezt is! Ez folyamatban van.

Most elárulok valamit, amiről eddig nem beszéltem nektek. Voltam ám én azóta is Erdélyben nyomozgatni, kísérletezgetni! Nem is egyszer! 
Megígértem: alaposan kinyomozok minden körülményt, hát valóban meg is teszem ezt. Időt, pénzt, energiát nem sajnálva folytatom a földönkívüli intelligenciákkal való kapcsolatfelvétel módjainak a kutatását. Kutatási eredményeimet pedig a megfelelő időben és módon publikálom!
Nem egy századrangú ócska kis u-fos lapnak akarok megfelelni, vagy néhány megkergült ufós szektának az ízlését akarom kielégíteni, hanem Nektek írom a könyvet, akik pont úgy, mint én, szomjazzátok az igazságot, még akkor is, ha az nem éppen kellemes, vagy nem éppen az általunk megálmodott világot tárja a szemünk elé! Ezen kívül még mindenképpen célom, hogy a szkeptikusok és a tudomány által elvárt követelményeknek is megfeleljen majd az írásom! Mindent pontosan dokumentálok és alátámasztok!

De addig is, hogy lássátok, nem csak mellébeszélek, hanem valóban dolgozom az ügyön, szeretnék megosztani veletek néhány olyan fotót, amelyek még tavaly augusztusban készültek, a harmadik erdélyi utunk során, amikor azért tértünk vissza, hogy megpróbáljuk elvarrni a szálakat, illetve azokból is válogattam, amelyeket néhány napja készítettem a Kakastaréjnál. 

Ellentétben sok ufó(nem)kutatóval, én felemeltem a fenekem a karosszékből, és én valóban kutatok! Így avanzsáltam ufókutatóvá! Ha még ezt egyesek meg is kérdőjelezik, itt üzenem nekik, hogy nem kongresszuson kutatunk, nem a színpadon állva vagy a nézőtéren zajlik a kutatás, se nem Facebook-csoportokban, hanem élőben, a valóságban, a természetben, ahol olykor még az életünket is kockára tesszük! Fuck You!

A néhány soros, olykor szarkasztikus képaláírásokat érdemes elolvasni, és soha ne felejtsétek: a sorok között az igazság!!!

2016. augusztus, Kakastaréj

Szakadó esőben is, de menni, menni kell :)
Tavaly augusztus végén három társammal visszatértem az 1974-es és 2016-os ufólecsalogatás helyszínére. A Keleti-Kárpátok csodálatos hegyein nem ritka a hirtelen időjárás-változás. Így volt ez most is. Túránk kezdetén nyakunkba szakadt az ég, sűrű zápor fogadott. Mi mégis úgy döntöttünk, elindulunk célunk felé. Mire hatalmas nevetések közepette beöltöztünk az eső ellen, a sűrű fekete felhő mögül újra előbukkant a Nap, a szél pedig kiseperte a Gutin egét. Végül verőfényes napsütésben tehettük meg az első lépéseinket az erdei úton a célállomásunk felé.