Egész életemben valamilyen határtalan késztetést éreztem arra , hogy a csillagos égboltot kémleljem. Mindig bámulatba ejtett az univerzum szépsége és végtelensége. Szent meggyőződésem, hogy ez a fényességekkel teletűzdelt éter rengeteg életet rejt. Számtalan gondolat született már, itt a sajátjaim szerepelnek. Kémleljük együtt, gondolkozzunk együtt. A titkok arra valók, hogy megfejtsék őket.
„7-én 13.20 perckor az ufó leszállt a kijelölt helyre. A telepről jól láttam, hogy leereszkedett a völgybe. Barátaim, Tamás Gábor, Molnár Zoltán és néhány favágó a völgyben tartózkodtak. A telepről mindannyian a helyszínre siettünk. Mire a leszállóhelyreértünk, az ufó már a talajon állt. A látványra megható érzelem szállta meg bensőmet. Tamáséknak nagyobb élményük volt, mivel korábban a helyszínen tartózkodtak. 20 méterre közelítettük meg az idegen járművet. Az ufónak korong alakja volt. Átmérője 8, magassága 4 méter lehetett. Rövid lábakon állott. Az ufó felső részén kis négyszögletű ablakok voltak. Az alsó részéből pedig egy csapóajtó simult a talajra. Az ufó körül embertípusú lények tartózkodtak. 165–170 cm magasak lehettek. Testhez simuló, szürkéskéken foszforeszkáló öltözéket viseltek. Űrsisakot viszont nem. Jól látható volt viszont emberi arcuk és világosszőke hajzatuk. Az egyik ufonauta egy henger alakú fémdobozból valamilyen rizskásaszerű anyagot szórt szét az ufó körül, a másik tekintetével vizsgálta a terepet. Aztán mind a ketten beszálltak az ufóba, de néhány másodperc múlva ismét kiszálltak. Az egyik valamilyen rövid, henger alakú tárgyat, füstgyertyát tartott a kezében, amelyből piros színű füst áradt, és amellyel maga felett kirajzolta az ismert jelet. Bátorkodva intettünk. Mire ők visszaintettek. Tamás Gábor óvatosan egy-egy lépést tett az ufó felé, és közben hátra-hátra intett, hogy kövessük. Így lassan szűkült az embergyűrű az ufó körül. A másik ufonauta egy kocka alakú nikkeldobozt tartott a kezében, és lassú lépésben közeledett Tamás Gábor felé. Amikor közöttük a távolság 6 méter lehetett, mindketten megálltak. Az ufonauta letette a dobozt és néhány lépést hátralépett. Egy ideig szótlanul egymást nézték. Aztán váratlan esemény történt. Annyira lefoglalt ez az intersztelláris találkozó, hogy észre sem vettük, amikor csörtetve kék jelzésű katonák körbezárták a terepet. Csak akkor figyeltünk fel, amikor a katonák hátunknak szegezett fegyverrel arra kényszerítettek, hogy ellenállás nélkül adjuk meg magunkat. Az egyik tiszt a nikkeldobozhoz ment, hogy felvegye. De Tamás Gábor megelőzte, felkapta a dobozt és kereste a kiutat a tömegből. A tiszt elfogta, majd dulakodtak. Két katona sietett a tiszt segítségére. Az egyik ufonauta egy cigarettatárca alakú tárgyat vett elő, amiből vékony fénysugár lövellt ki. Mind a négyen ájultan a földre estek. Egy másik tiszt pedig kiadta a tűzparancsot. Csakhogy a fegyverek nem működtek. Pánik tört ki a hadsereg körében. Tehetetlenül kiabálva egymásnak parancsot adtak, viszont úgy, mint nekünk. Földbe gyökerezett a lábunk, mozdulni se volt erőnk. Az ufóban kellett lennie egy harmadik ufonautának is, mert a sötétszürke ufó hirtelen vörös színűvé változott. Belsejéből óraketyegéshez hasonló, tompa kongás hallatszott, és közben valamilyen titokzatos erő, valószínű, hogy elektromágneses sugárzás hatotta át a környéket. A fegyverek nem működtek. Katonai teherautók jöttek fölfelé a telepre, de az erő hatására hajtóműveik leálltak. Úgyszintén a telep áramfejlesztő gépezete is. Közben az egyik ufonauta a földön fekvő Tamás Gáborhoz ment. Valamit tett-vett rajta, átadta a dobozt, majd átkísérte az embergyűrűn az erdő széléig. Tamás a dobozzal bevánszorgott az erdőbe. Az ufonauták beültek az ufóba és elszálltak. A sebesültek rövidesen feleszméltek, égési sebek voltak a testükön. Néhány katona Tamás Gábor felkutatására indult, míg a többiek betereltek minket a telep irodaépületébe. Útközben a kollégákkal megbeszéltük, számunkra Tamás Gábor ismeretlen, kilétét nem adjuk ki…”
1990-ben jelent meg egy magyarországi kiadású könyvben Izsáky László írása arról, hogyan találkozott 1974-ben idegen lényekkel, akik egy repülőcsészealjjal szálltak le Máramarossziget közelében és egy üzenetet hoztak az emberiségnek. Az üzenet, amely aranylemezekre volt vésve, a hatóságok kezébe került, és eltűnt – mondja Izsáky László, aki megfejtette a rajtuk lévő üzenetet, s most erről készül könyvet kiadni.
- Kérem mutatkozzon be!
- Nevem Izsáky László, Máramarosszigeten születtem 1940. december 28-án, családom örmény származású. Négy osztályt végeztem, majd öt év tengerészeti iskolát, és még három év szakmai iskolát, mint bútorasztalos. 1974-ig Máramarosszigeten dolgoztam, a bútorgyárban. 1961-ben megnősültem, négy gyermekünk született. Aztán volt az az incidens az UFO-val, és 74-ben a feleségem elvált tőlem. Második feleségemmel 1986-ban házasodtam össze Szatmárnémetiben.
- Mikor látott életében először UFO-t?
- 1974-ig nem láttam. De már 1968-ban kitört Romániában az UFO-láz. Az öcsém a nagybányai rendőrségen dolgozott, mint ezredes. Ők feljegyezték hol jelentek meg az UFO-k. Van egy hely a Gutin hegységben, ahová minden hatodik évben eljönnek. Egyszer mondta nekem: Laci, akarsz UFO-t látni? Akkor eredj fel a Gutin hegységbe… És tényleg kimentünk. Megcsináltuk a jelet és néhány nap múlva megjelent az UFO, leszálltak, leadták az üzeneteket, mint ahogy megírtam. Volt ott egy fakitermelő telep, mindenki látta, aki ott dolgozott. Néhányan még ma is élnek, bár sokukat kivégezték, vagy meghaltak. Kapnikbányán él az erdészmérnök, Radu Jurca, most 70-80 éves lehet.
- Milyen jelet rajzoltak ki?
- Hát azt, amivel le lehet csalogatni őket.
- Honnan ismerte ezt a jelet?
- 1972-ben felszállt a Földről a Pioneer-10 űrhajó, az oldalára üzenetet véstek más bolygók lakóinak. Erre jött a válasz 1973-ban. Spanyolország területére dobtak le alumíniumhengert, olyan fáklya alakút, abban volt az aranylemez, rajta volt ez a jel. Azt rajzoltuk ki a fűben.
- Honnan értesült erről?
- A Stiinta si tehnica című lapból.
- Milyenek az idegen lények?
- Ezek, akik az üzenetet hozták, olyan 160-170 cm magasak, olyanok, mint mi, rendes szőke emberek.
- Hogyan beszélnek?
- Telepátia útján. Ott, ahol letették az aranylemezeket, voltunk ukránok, ruténok, magyarok és románok. De mindegyikünk a saját nyelvén hallotta ezeket a szavakat: „A tiétek, fogjátok és vigyétek…”
- Ha tudták, hogy hat évenként jönnek az UFO-k, 1992-ben nem mentek el arra a helyre?
- Egyedül nem akartunk menni, azok az UFO-szervezetek, amelyeket értesítettem, pedig nem akartak közösködni, inkább megcsinálták maguknak a jelet. Budapest és Debrecen környékén.
- Kik láttak még UFO-t Szatmárnémetiben?
- Felettünk majdnem minden szomszéd. Még a napokban is… Állandóan lehet látni, csak ki kell állni az erkélyre…
- Hogy néz ki egy UFO?
- Olyan, mint egy tányér, és forog a tengelye körül. Közben meg vibrál. Egyik oldala sárga, a másik kék. Olyan, mint egy rendőrkocsi, vagy egy mentőautó teteje…
- Mikor alakult a Szatmárnémeti UFO-klub és hány tagja van?
- 1990-ben alakultunk, október végére jegyezték be a bíróságon a társaságot, de mára csak kilenc tag maradt, és mind idősek.
- Mennyi pénzt áldozott ön erre a tevékenységre?
- Eladtam egy családiházat gyümölcsössel 1984-ben… Most csak a nyugdíjamból élek. 30200 lejt kaptam legutóbb. Abból 30000 lej ráment a hirdetésre…
- Nem haragszik, ha megkérdezem: ha a csészealjakról vagy az űrlényekről beszél másoknak, nem gondolják önről, hogy… szóval nem tartják bogarasnak?
- Van, aki annak tart, van, aki nem. Én ezzel már nem törődöm, belenyugodtam. Minket 1974-ben bevittek az elmegyógyintézetbe, lehettünk vagy 80-100-an, akik láttuk az UFO-t. Úgy állították be, hogy ne higgyenek nekünk. Engem annyira összevertek, kínoztak, hogy négy hétig kómában voltam, a családom lemondott rólam. Hat hónapig voltam a kórházban. Mire kijöttem a feleségem elvált tőlem, mint elmebetegtől. Az orvosok sem hittek nekünk… Ők is alá voltak vetve az akkori rezsimnek. A főorvos, Török Lehel, meg egy lengyel nevezetű…
- Azóta nem járt más orvosnál?
- Nem, mert azok is mind kiröhögnek… Minket azóta se rehabilitáltak.
- A nyugdíj miatt nem kell évente ellenőrzésre mennie?
- De igen, azt szokták kérdezni: Még a fejemben van? Én meg azt mondom: Hát persze, hogy a fejemben van!
- De mi van a fejében?
- Hát az UFO-k!
Kérdezett: Debreczeni Éva
