2021. január 4.

ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN - ELŐSZÓ

Megjelent a Körmendi Figyelő 21. számában az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyvem előszava, melyet Eőry Szabó Ferenc mkl írt a könyvemhez! Hálás köszönet érte!


Perlaki Zsuzsanna Éva - Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken
Előszó

"Ma már biztosan állíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedüli értelemmel bíró lények az univerzumban. Földünket és naprendszerünket számtalan értelmes civilizáció által lakott bolygó kíséri az égi pályákon. Az univerzum hemzseg az élettől és annak különböző megnyilvánulásaitól. Az univerzum maga az élet. Nem értünk jött létre – bármennyire is fáj ez nekünk –, és biztosan nem is mi vagyunk benne a legértelmesebb fizikai teremtmények, nem is beszélve a tudatos szellemi lények sokaságáról. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el, úgy hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Felfoghatatlanok számunkra a teremtett világ rejtelmei, megismerésének fel-fellobbanó szikrái hiába töltik el fajunkat önteltséggel, valójában még azt sem tudjuk, hogy igazán mit kellene megismernünk. Csalóka világ ez, mely rejtekezni szeret, megtévesztett tudatunk illuzórikus képei játszanak velünk, míg a lényeg láthatatlan marad előttünk. Szemlélődve gondolkodhatunk, mibe is csöppentünk, milyen misztikus megélésnek lehetünk részesei, amiről ugyan azt hisszük, hogy látjuk, hogy megérintjük, miközben e Van-ságot csak belső lényegünkkel, önvaló lelkünkkel fedezhetjük fel. Ha felismerjük, hogy önmagunkat (nem az önmaguknak tartott személyiségünket) látjuk mindenütt, akkor kezdjük érteni, hogy mi Valaminek a többszörös letükröződései, szemléljük önnön-
magunkat,
a Földön állva a csillagokat bámulva, a szubatomi részek tereit kutatva. A mindenség egylényegű, ebben való elkülönülésünk érzete is csak a színjáték része, de ha az elfüggönyöző fátyol lehull, nem a külső nézőteret kell megpillantanunk, hanem a belső, sokkal hatalmasabb univerzumot, színterünk igazi színpadát. Itt lényünk, örök szellemi szabadságunk szabadon szárnyalhat az idők és terek végtelenjében, hogy majd visszatérhessen az örök Egybe.

2021. január 3.

EMLÉKEZTEK MÉG AZOKRA A SZÉP IDŐKRE, AMIKOR…

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a városban sétálva az embergyűrűk között áthaladva látattok mosolygos, kacagós, vidám, szép, bájos, tündöklő, érdekes, csodálkozó, sima, ráncos, szomorú, fintorgó, unott, ronda, ismerős és ismeretlen arcokat? Emlékeztek még az ajkak milliónyi formájára? Emlékezték még az idegen orrokra?


Emlékeztek még azokra az időkre, amikor felismertétek az utcán, bevásárláskor, munkahelyen, lépcsőházakban, parkolókban vagy bárhol az ismerősöket, szomszédokat, munkatársakat, rokonokat?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor este vásárolni, sétálni, vacsorázni, kirándulni, bulizni, szórakozni indultatok, majd az éjszaki égbolt fényei kísértek haza?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor még természetes, félelemnélküli volt a kézfogás, ölelés vagy akár a puszi?

Emlékeztek még a koncertek küzdőterén való „túlélésre”, a zene dübörgésére, a boldogságra, az enregiákra, melyeket átéltetek?

Emlékeztek még az utolsó teltházas színházi előadásra vagy mozira?

Emlékezték még arra, milyen kellemes volt egy éttermi találkozó, ahol nemcsak a hasatok, de a szívetek is jóllakott? Emlékeztek, hogy minden asztal foglalt volt?

Emlékezték még a déd vagy nagyszülőkre, akiket félelem nélkül átölelhettetek, meg csókólhattatok?

Emlékeztek még a gyerekzsivajtól hangos teli játszóterekre, ahol az ismeretlen ismerős gyerekek önfeledten játszhattak együtt, miközben a szülők, nagyszülők közösen, egymás mellett ülve beszélgettek a padokon?

Emlékezték még azokra az időkre, amikor még a tüsszentésetekre az „egészségedre” volt a válasz, nem pedig rosszalló, rettegő tekintetek és elhúzódás?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a szabadba lépve beszívtátok a frisslevegőt a tüdőtökbe?

Én még emlékszem! De már nem akarok tovább emlékezni! Megélni akarom ezek a dolgokat!

Perlaki Zsuzsanna Éva

2021. január 2.

MÁR NYOMTATÁSBAN IS MEGJELENT A VIRTUÁLIS TÉRBEN NAGY PORT KAVARÓ CIKKEM

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ 21. SZÁMA

"Svindlire épült a magyar ufókutatás" címmel jelent meg újabb tanulmányom a Körmendi Figyelő hasábjain. Hálás köszönet érte! 

Az u-fosokat innen is csókoltatom! Már örök nyoma marad a disznóságaiknak! 😉 

2021. január 1.

2020. MARGÓJÁRA

Kedves Olvasóim!

A 2020-as év elejére a feje tetejére állt az egész világ, amin szinte meg sem lepődött az a néhány „firkász” és olvasó, aki az elmúlt öt-tíz évben nem csak a fősodrású médiából tájékozódott. A mostani állapot előszelét már a 2019-es év vége felé lehetett tapasztalni. Számtalan „alternatívnak”, „áltudományosnak” kikiáltott blogger érezhette a saját bőrén az értelmetlen, „váratlanul” jött cenzúrát és tiltásokat a net különböző platformjain. Még 2019 decemberében lekapcsoltak rengeteg olyan független oldalt, amely bármilyen formában is eltért a fősodrású média visszhangjától. A legkisebb követőkkel rendelkezőktől kezdve egészen a legnagyobbakig, mondhatni egy időben tiltást kaptunk a Facebookon. Sem a hírfolyamban, sem a Messenger funkcióban nem lehetett linkelni az oldalainkat. Utolért bennünket a végzetünk. Sok weboldalnak a YouTube-csatornáját is felfüggesztették. Hiába bombáztuk leveleinkkel a moderátorokat, magyarázatot kérve a tiltásokra, senkitől nem kaptunk semmilyen felvilágosítást arról, hogy miért tiltottak bennünket.