SZÖRNYETHALT AZ UFÓT ÜLDÖZŐ PILÓTA

A Mantell-ufóincidens

Három veterán pilóta indult el az észak-amerikai Kentucky légi bázisról P–51 Mustang vadászgépeikkel, hogy üldözőbe vegyenek egy azonosítatlan repülő tárgyat.

Pontosan 75 évvel ezelőtt, 1948. január 7-én – csupán fél évvel a roswelli ufóincidenst követően – történt először olyan halálos kimenetelű légi baleset, melyet az ufók számlájára írnak.

Ezen a napon Kentucky állam több városából, Madisonville-ből, Elizabethtownból és Lexingtonból is több tucat szemtanú értesítette a helyi hatóságokat, hogy egy hatalmas, kerek, világító tárgy lebeg felettük, lassan dél felé haladva. A kentuckyi Fort Knoxban található Godman Army Air Field irányítótornyának megfigyelői úgy írták le a titokzatos tárgyat, mint „egy lángoló vörös kúpot, amely egy zöld gáznemű ködöt követett”, amely csaknem másfél órán át lebegett ugyanazon a helyen.

A Kentucky légi bázist irányító Guy F. Hix parancsnok elrendelte, hogy három P–51 Mustang vadászgép vegye üldözőbe az azonosítatlan tárgyat.

Mindhárom pilóta – 4200 méterre emelkedve – látta az idegen tárgyat. 14:45-kor Thomas F. Mantell kapitány jelentést tett az irányítótoronynak: „Az objektum közvetlenül előttem és felettem van, a sebességem felével halad.”

A pilóták fél órán keresztül követték az objektumot, anélkül, hogy elérték volna. 15:15-kor Mantell kapitány engedélyt adott Clements és Hammond hadnagynak, hogy visszaforduljanak a bázisra, és üzemanyagot és oxigént töltsenek gépeikbe, miközben újabb jelentést küldött az irányítótoronynak: „Láttam a tárgyat. Fölöttem van. Megpróbálok közelebb kerülni hozzá, hogy jobban lássam… Fémesnek tűnik… Rettenetesen nagy… Körülbelül 170 méter a kerülete. Magasabbra kell mennem, ugyanolyan sebességgel repül, mint én, 6600 méterig követem őt.” (Ez a P–51 Mustang magassági plafonja.)

A tárgy felgyorsított. Az irányítótorony fogott még néhány rosszul hallható üzenetet, majd megszűnt az adás. Hix parancsnok 15:40-kor újabb utasítást adott, két repülőgépet indított Mantell kapitány keresésére.

A közeli városokból 16:00 és 16:30 között számos tanú megfigyelte ugyanazt a fényes tárgyat.

A légi támaszponttól 145 km-re lévő Franklin közelében egy farm gazdája 17:00 órakor tett bejelentést, hogy egy vadászgépet látott lezuhanni a földjére. A pilóta holttestét a tűzoltók húzták ki a roncsokból. Egyes állítások szerint Mantell holttestét összekötözve találták a pilótafülkében, órája 15:18-kor állt meg. A fedélzeti műszerek szerint a repülőgép 9000 méteres magasságra emelkedett. A pilóta holttestének állapotáról különböző verziók láttak napvilágot, egyesek szerint lefejezték, mások szerint a holttesten golyónyomok és radioaktív nyomok is voltak.

A balesetet követő hivatalos jelentés szerint valószínűleg 7500 méteres magasságban meghibásodott Mantell kapitány gépe, aki oxigénhiány miatt elvesztette az eszméletét, majd lezuhant.

Thomas F. Mantell 1922-1948

Az amerikai légierő álláspontja szerint a pilóták és a szemtanúk a Vénusz bolygót keverték össze egy ufóval. Vizsgálat indult a rejtélyes eset felderítésére. A Project Signal (az első légierőcsoport, amely az ufójelentések kivizsgálásával foglalkozott) volt az egyik fő hivatalos szerv, amely Mantell halálát tanulmányozta, de annak oka továbbra sem egyértelmű.

Számos magyarázatot adtak ki a Mantell-ügy megoldására. A légierő nyomozói megállapították, hogy a pilóta tévedésből figyelte meg a Vénusz bolygót, és amikor nagyon magasra ért, oxigénhiány miatt meghalt. A verziót azonban azonnal elvetették, mivel a Project Signal csillagászai kijelentették, hogy abban a napszakban a bolygó szabad szemmel láthatatlan.

Később a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy a haditengerészet magaslégköri kutatóballonját hitték ufónak. Ezen hipotézis szerint az objektum valójában egy fémszerkezetű, 30 méter átmérőjű Skyhook ballon volt. Edward Ruppelt, az Egyesült Államok légierejének kapitánya szerint azonban a tézis nem volt igaz. „Valahol a légierő vagy a haditengerészet archívumában lesznek olyan feljegyzések, amelyek bemutatják, hogy 1948. január 7-én kiengedtek-e egy léggömböt az ohiói Clinton megyei légi bázisról vagy sem. Én soha nem találtam ilyen feljegyzéseket” – írta Ruppelt.

P–51 Mustang roncsa 

Duesler kapitány – az amerikai légierő három nyomozójának egyike, aki elemezte a gép lezuhanásának helyét – 1997-ben azt állította, hogy a repülőgép állapota összeegyeztethetetlen egy orral lefelé tartó repülés miatt bekövetkezett balesettel, ugyanis a helyszín és a roncsok épek voltak. Ha a gép laposan, egyenesen zuhant volna lefelé, akkor annak a következményeként károsította volna a növényzetet, és felszántotta volna a talajt is. De ennek nyoma se volt. Duesler továbbá azt is állította, hogy a felettesei elutasították következtetéseit, és aláírásával is visszaéltek a balesetről szóló hivatalos jelentés elkészítésekor. Ugyanekkor a légi támaszpont egykori parancsnoka is megerősítette, hogy aznap megfigyelte az ufót, majd a P–51-es roncsait is megvizsgálta. Számára is furcsa volt, hogy szinte sértetlenül találták meg a gépet és a helyszínt. Meggyőződésük, hogy az idegenek ölték meg Mantell hadnagyot.

Az eset a mai napig megoldatlan maradt.

Perlaki Zsuzsanna Éva

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül  TILOS!

SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT

A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.

A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.

Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.

Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól 

AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION

This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.

The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.

Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.

Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól