SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ III.

Írásmítoszok

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét. A második részben tárgyaltuk az ősi betűkkel való írásmódokat, szabályokat Friedrich Klára útmutatásai szerint, és kitértünk a betűk szakrális mivoltára is. Ebben a részben haladok tovább az ősi jelkészlet elemeinek, azok írásos formáinak és jelentéseinek bemutatásával, valamint az írásmítoszokról mutatok be ízelítőt.

Minden műveltségi körnek megvan a maga legendája arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre.

A kínaiak úgy tartják, hogy az írástudomány isteni eredetű, több legenda is kering erről. Az egyikben a Sárga-folyó Sárga Sárkánya őrizte a nyolc ősi írásjelet, a trigrammát, ő avatta be Fu-Hszi császárt az írás tudományába, akit később sárkányalakkal ruházott fel az utókor. Más források szerint Huang-ti császár két titkára találta fel (Kr. e. 2700 körül), s ezek utóbb az írás istenségeivé, ce-senné lettek. Más mondákban az írás feltalálása az ókori Cang-Csie kultúrhéroszé volt, aki négy szemének köszönhette az éberségét. Ő volt a Sárga Császár segítője is, aki a mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Cang-csie portréja

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ II.

Isteni és szellemi kommunikáció

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Énlakai ligatúra jelei

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét, ezért ezekre már újból nem térek ki. Ebben a részben haladok tovább az ősi jelkészlet elemeinek, azok írásos formáinak és jelentéseinek bemutatásával. Tárgyalni fogom az ősi betűkkel való írásmódokat, nyelvtani szabályokat Friedrich Klárát segítségül hívva. Illetve kitérek kicsit ennek az ábécének a szakrális vonatkoztatásaira.

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ

 Az ősi ábécé rejtélyei

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítva ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Tatárlakai korong

Elsőként szeretném tisztázni, hogy jómagam hivatalosan nem vagyok sem nyelvész, sem írástörténész, pusztán autodidaktaként képzem magam annak érdekében, hogy minél szélesebb ismeretet szerezzek ősi gyökereimről és az emberiség hajnaláról. Az írástörténelem egyik mérdföldköveként tekintek Varga Csaba (1945-2012) Balázs Béla-díjas magyar animációsfilm-rendezőre, nyelvkutatóra, aki az írástörténeti kutatásaival, a székely írás kőkori származásáról alkotott gondolatrendszerével teljesen magával ragadott és lenyűgözött, ezáltal a példaképemmé is emelkedett. Mélyrehatóbban 2018 óta foglalkozom a paleográfiával, azaz az írástörténelemmel. Ennek eredményeképpen jelent meg 2020 nyarán az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezek” című ismeretterjesztő könyvem, melyben egy idegen civilizáció által hátrahagyott, az ősi ábécéhez hasonlatos véseteket tartalmazó aranylemezeket vizsgáltam, és igyekeztem legjobb tudásom szerint megfejteni. Könyvem befejezésével az írástörténelmi érdeklődésem nem hagyott alább, ezen felbuzdulva fogtam bele ebbe a rovatba, melyben szeretném megismertetni és megszerettetni az érdeklődőkkel az ősi ábécé titkait, melyek ősidők óta – időnként el-el hanyagolva – végigkísérik a magyarság többezer éves múltját.

Az első részben tárgyalni fogjuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Illetve bemutatom Varga Csaba íráskutató véleményét arról, hogy szerinte a magyarság írásbeliségét honnan is kellene eredeztetni. Cikkeimhez az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” című könyvemben leírt tanulmányaimat is fel fogom használni, illetve többek között Varga Csaba, Varga Géza, Friedrich Klára, Szakács Gábor, Hoppál Mihály, Dr. Sebestyén Gyula, és Lacza Tihamér munkássága során felhalmozott tudásanyagok is bemutatásra kerülnek. Majd sorra vesszük az ősi jelkészlet elemeit szakaszosan, azok írásos formáit és jelentéseiket. Szó lesz majd a továbbiakban a ligatúrákról is, azok értelmezéséről, fontosságáról. Majd a távolabbi jövőben bemutatok olyan ősi leleteket is, melyeknek a díszítései ősi szimbólumok halmait tartalmazzák. Tartsatok velem ezen az úton, hogy lelkünk és szellemünk összefonódjon a jóöreg Ős-Ten-nel.