Az Izsáky-akta kutatási anyagainak összefoglalója

Éppen tíz éve rekonstruáltuk az erdélyi ufólehívást

Izsáky László örmény származású ufókutató „lehívójelének” köszönhetően 1974. június 7-én, 13 óra 20 perckor a Keleti-Kárpátok Gutin hegységében, a Kakastaréj közelében leszállt egy nyolc méter átmérőjű, négy méter magas, korong alakú repülő csészealj. Utasai 165–170 centiméter magas, emberszerű lények voltak, a testükhöz simuló szürkéskék ruhájuk foszforeszkált, űrsisakot nem viseltek. Egy kocka alakú nikkeldobozt hoztak magukkal a Földre, benne nyolcvanhat darab aranylemezzel.

Bár a kozmikus találkozó – a román titkosszolgálat beavatkozásának köszönhetően – nem zajlott zökkenőmentesen, a dobozkát a benne lévő kinccsel mégis sikerült kimenteni, és legalább addig megőrizni, míg értékes papírmásolatokat nem készítettek a lemezekről. A szekusok végül rátaláltak, és elkobozták a felbecsülhetetlen értékű lemezeket. A jel felrajzolói közül csak egyetlen ember, Izsáky László élte túl a Securitate folyamatos zaklatásait és kínzásait.

Izsáky évekig dolgozott a lemezek megfejtésén. A tudást, amit őriztek, világgá akarta kürtölni, számtalan kutatót és akadémiát keresett meg ennek érdekében, de a várva várt figyelmet és elismerést soha nem kapta meg érte. Egyre nagyobb csalódottság vett rajta erőt, ami fennmaradt levelezéseiből is kiolvasható. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen, 2007 tájékán örökre eltűnt a Gutin hegység erdeiben. Egyesek szerint a földönkívüliek vitték magukkal, mások szerint a román titkosszolgálat tette el láb alól.

Így szól röviden az a történet, amelynek igazságtartalmát 2014-ben kezdtem kutatni.

Saját Izsáky-kutatásom 2014-ben – talán meglepő módon – egy cáfolattal kezdődött. Az eset valóságtartalmának vizsgálata közben, kifejezetten az volt a célom, hogy ellenőrizzem a megadott adatokat és a bizonyítékként hozzácsapott fényképek hitelességét, amelyek az interneten akkor és sajnos azóta is terjednek vagyonszerzés céljából. Már az első vizsgálat során több komoly ellentmondást találtam.

Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ezzel egy több mint tíz éve tartó kutatás veszi kezdetét.

AI és a munkanélküliség – Milyen jövő vár ránk?

A mesterséges intelligencia nem öl – csak nem ment…

Ezt a beszélgetést nem azért teszem közzé, hogy bárkit hergeljek, és nem azért, hogy okoskodjak. Azért, mert fék kell. Egy pillanatnyi megállás. Egy levegővétel. Mert lehet, hogy a technológia gyorsabb nálunk – de a gondolkodás jogát még nem vették el. És ha ezt sem használjuk, akkor tényleg csak sodródunk.

A beszélgetés spekulatív részeket is érint, nem tényállítások gyűjteménye. Gondolkodási kísérlet: hogyan néz ki a jelen és a közeljövő, ha levesszük róla a PR-mázat.

Kora reggel olvastam egy cikket, melyben a davosi elit elárulta, hogy mi lesz a munkahelyek sorsa az AI-forradalomban. Persze hamisan csengett, ezért gondoltam, megkérdezem az AI-t, hogyan vélekedik erről. A beszélgetést változtatások nélkül közlöm.

Milyen ég alatt akar élni az ember?

Miközben a mesterséges intelligencia világűrbe költöztetéséről olvastam, valami egészen más kezdett nyugtalanítani… Mi marad az égből?

Ez a szöveg egy párbeszédből nőtte ki magát: egy ember és egy mesterséges intelligencia közös kérdezéséből. Változtatás nélkül közlöm, hogyan reagált az AI (ChatGPT 5.2) a mesterséges intelligencia világűrbe költöztetéséről szóló cikkre.

A brit Roswell 45 év távlatából

Különös katonai incidens a Rendlesham-erdőben

A Rendlesham-incidens 45 év távlatából is különleges helyet foglal el a modern UFO-kutatásban. Nem azért, mert feltétlenül bizonyítja egy nem földi intelligencia jelenlétét, hanem azért, mert olyan ritka esetről van szó, ahol katonai tanúk, hivatalos dokumentumok, hangfelvétel és több éjszakán át tartó megfigyelések együttesen alkotnak egy rendkívüli – és a mai napig nyitott – rejtélyt. A történet nem egyetlen fényvillanásból áll, és nem is egyetlen tanú bizonytalan emlékére épül: a Rendlesham-incidens egy többrétegű, összetett eseménysor, amelynek valódi mélységét csak úgy érthetjük meg, ha egyszerre látjuk a dokumentált tényeket és az évtizedek alatt rájuk rakódó emberi történeteket.

Illusztráció

Betty és Barney Hill találkozása az ismeretlennel: a mítosz és a tudomány határán

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ KÖNYVEK 26. SZÁMA

A Körmendi Figyelőben megjelent a "Betty és Barney Hill találkozása az ismeretlennel: a mítosz és a tudomány határán" című legújabb cikkem, köszönet érte a Körmendi Kulturális Műhelynek!

Több mint hat évtizeddel ezelőtt, 1961 szeptemberében örökre megváltozott az emberiség hozzáállása az égbolton észlelhető, különleges, semmihez sem hasonlítható fények forrásaihoz. A New Hampshire-i erdőben azon a hűvös őszi éjszakán úgy rezgett a levegő, mint egy hangvilla, melyet a csillagok pendítenek meg. Azon az éjjelen az addig ismeretlen Hill házaspár történelmet írt. Nem hősként és nem áldozatként, hanem tanújaként egy olyan tapasztalatnak, amelyben az ember először próbálta tudományos nyelven elmondani a teljesen ismeretlent, és ezzel mítoszt teremtett. A fény, amely követte őket, nem csupán az égen mozgott – hanem az emberi tudat legmélyebb rétegeiben is.

Betty és Barney Hill története az első, részletesen dokumentált „eltérítés” – ám valójában sokkal több ennél: emberek és kozmikus lények tudatának első, jól dokumentált kimondatlan párbeszéde. A Project Blue Book (Kék Könyv Projekt) aktái, a hipnózisnaplók és a csillagtérkép mögött egy emberpár rezdüléseit érezzük – két lényt, akik szembenéztek az ismeretlennel. Ezért ez a tanulmány nem a szenzációt, hanem a történtek mélyebb jelentését keresi.

A Project Blue Book legrejtélyesebb ügyei – tudomány, tanúk és kérdőjelek

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ KÖNYVEK 26. SZÁMA

A Körmendi Figyelőben megjelent a Project Blue Book legrejtélyesebb ügyei – tudomány, tanúk és kérdőjelek című legújabb cikkem, köszönet érte a Körmendi Kulturális Műhelynek!

Az Egyesült Államok légiereje 1952 és 1969 között működtette a Project Blue Book (Kék Könyv Projekt) nevű programot, amelynek keretében több mint tizenkétezer, „azonosítatlan repülő tárgyként” – UFO-ként, későbbi nevén UAP-ként – bejelentett esetet vizsgáltak ki. A kutatás célja kettős volt: egyrészt annak felmérése, hogy ezek az ismeretlen jelenségek jelenthetnek-e biztonsági kockázatot, másrészt az, hogy tudományos módszerekkel megpróbálják azonosítani a megfigyeléseket.

A csaknem két évtized alatt a program hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött össze. Bár az esetek túlnyomó többségét földi eredetűnek minősítették, mintegy hétszáz megfigyelés maradt a „nem azonosított” kategóriában – olyan jelenségek, amelyekre sem természetes, sem emberi eredetet nem sikerült teljes bizonyossággal találni.

A következőkben ezek közül a tíz legvitatottabb és legjobban dokumentált ügy történetét, vizsgálati eredményeit és nyitott kérdéseit tekintjük át. A magyar nyelvű médiában ilyen formában eddig nem készült összefoglaló a Project Blue Book klasszikus eseteiről – így ez a munka tisztelgés a korszak kutatói előtt.

 

Idegenek fogságában – Travis Walton titokzatos eltűnése

Éppen öt évtizeddel ezelőtt, 1975 novemberében egy nem mindennapi eltűnésről szóló beszámoló járta be a világsajtót: az arizonai favágó, Travis Walton állítása szerint öt napot töltött földönkívüliek fogságában, miután társai szeme láttára elragadta őt az erdőből egy hatalmas lebegő korongból kiinduló fénysugár. Travis Walton esete az egyik legkülönlegesebb és legjobban dokumentált negyedik típusú találkozás, amelyre ötven év elteltével sem született megnyugtató magyarázat.

MERIDIÁN – A TUDOMÁNY HATÁRAIN 1.

„A tudomány határain” címmel indít ingyenes előadássorozatot a Meridián Csoport. Első alkalommal, 2025. május 24-én, szombaton 18-tól 20 óráig a balatonkeresztúri Községi Könyvtárban várjuk az érdeklődőket. Prusinszki István a hétköznapjainkat formáló mesterséges intelligenciáról, Perlaki Zsuzsanna Éva a földönkívüli létformákkal kapcsolatos kérdésekről és bizonyítékokról tart gondolatébresztő előadást.

Okoseszközök, csevegőrobotok, navigációs alkalmazások, arcfelismerő rendszerek, személyre szabott film- és zeneajánlók. A mesterséges intelligencia már ott van a zsebünkben, az otthonainkban és a munkahelyeinken, és egyre mélyebben alakítja át a mindennapjainkat. De mit is jelent valójában az MI? Honnan indult, hogyan működik, és merre tart? Képes lesz-e pótolni a tanárokat, az orvosokat, a művészeket – vagy éppen új lehetőségeket ad nekik? Prusinszki István előadásában könnyed, érthető formában járja körbe a 21. századot formáló mesterséges intelligencia világát az ígéretes és inspiráló lehetőségektől a tudományos-fantasztikus jövőképekig.

A közvéleményt megosztó témák között régóta kiemelt helyet foglal el az intelligens földönkívüli civilizációk múltbéli és jelenlegi földi tevékenységének kérdése. Perlaki Zsuzsanna Éva előadásában felsorakoztat olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy az idegen lények már évezredek óta látogatják Földünket. Beszámol nyilvánosságra hozott ufóaktákról, rejtélyes égi jelenségekről és különböző típusú találkozásokról, melyekre a hivatalos szervek, tudósok, katonák, pilóták sem találtak elfogadható magyarázatokat. Bepillantást enged az ufológia kulisszatitkaiba, bemutat néhány rövid, elgondolkodtató videót, és saját helyszíni kutatásaiból, tanulmányaiból is ízelítőt nyújt az érdeklődőknek. Rámutat arra, hogy valójában még sokkal több a kérdés, mint a megnyugtató válasz.

Az előadások után a kutatásainkkal kapcsolatos, könyvesboltokban nem kapható kiadványok vásárolhatók.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

TAVASZI KÖNYVAKCIÓ!

Perlaki Zsuzsanna Éva: A Jel

Részlet a könyv előszavából:

„…Zsuzsi az elmúlt négy évben alaposan beleásta magát az eset tanulmányozásába. A rendelkezésére álló dokumentációból kiindulva, annak rendszerezése közben megpróbált minél teljesebb képet kapni az 1974-es ufólehívás hátteréről. Kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy az eset teljes körű feldolgozását kizárólag úgy valósíthatja meg, ha a korabeli események hitelességét erős szkepticizmussal vizsgálja. Ennek érdekében több expedíciót is szervezett a Kakastaréjhoz, s a megfelelő helyen és időben kezébe vette az irányítást: 2016. június 7-én, pontosan 42 évvel az Izsáky László által leírt események után, társaival rekonstruálta az eredeti ufólehívó jelet, és elküldte az üzenetet a kozmoszba. A kísérlet sikerrel járt. A kapcsolatfelvétel sikerült.

E nem mindennapi vállalkozás részleteiről, a több éven át tartó izgalmas nyomozás eredményeiről és tanulságairól, a kapcsolatfelvétel módjáról és hátteréről szól ez a könyv, amely regényes formában nyújt betekintést az események kulisszái mögé. Kíméletlen őszinteséggel rántja le a leplet az ármánykodásokkal és hazugságokkal telített ufós közösségről, rámutat az eset feldolgozása közben talált ellentmondásokra és összefüggésekre, s valós alternatívával szolgál a földönkívüli civilizációkkal történő kapcsolatfelvételre…”

„Könyvemben olvashat néhány praktikáról, hogyan göngyölítsen fel egy olyan ufós esetet, amely évtizedekkel ezelőtt történt, valamint arról is, hogy a jelenlegi ufókutatók milyen szinten épültek be a háttérhatalmi erők rendszerébe. Részletesen beszámolok saját kalandunkról is, miként vettük kezünkbe az irányítást, és küldtük el üzenetünket az univerzumba, amely nem maradt válasz nélkül. Ajánlom ezt a könyvet minden olyan embernek, aki szeretne tisztán látni, aki el tudja viselni a valóság olykor kiábrándító igazságait, aki kíváncsi két megtörtént ufós eset kulisszatitkaira.” – Perlaki Zsuzsanna Éva

Meridián-könyvek I. kötet, 2018

Formátum: A5

Terjedelem: 288 oldal

20%-os kedvezmény!

Ára: 5000 Ft helyett most csak 4000 Ft.

Megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címen.

ÚJRA MEGRENDELHETŐ A JEL CÍMŰ KÖNYV

Sziasztok!

Számtalan megkeresést kaptam „A jel – Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál – Az erdélyi Izsáky László nyomában” című, nagy sikerű könyvem kapcsán. Örömmel értesítelek benneteket, hogy könyvem újabb utánnyomásának előkészítése folyamatban van, 2023 májusától újra kapható!

Ára 5000 Ft + 1200 Ft postaköltség.

AKCIÓ! A 2023. április 30-ig beérkező megrendelések esetén a postaköltséget a Meridián Csoport átvállalja.

A JEL című könyv könyvesboltokban nem kapható, kizárólag a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címre küldött üzenetben tudod megrendelni.

Részlet a könyv előszavából: „Zsuzsi alaposan beleásta magát az eset tanulmányozásába. A rendelkezésére álló dokumentációból kiindulva, annak rendszerezése közben megpróbált minél teljesebb képet kapni az 1974-es ufólehívás hátteréről. Kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy az eset teljes körű feldolgozását kizárólag úgy valósíthatja meg, ha a korabeli események hitelességét erős szkepticizmussal vizsgálja. Ennek érdekében több expedíciót is szervezett a Kakastaréjhoz, s a megfelelő helyen és időben kezébe vette az irányítást: 2016. június 7-én, pontosan 42 évvel az Izsáky László által leírt események után, társaival rekonstruálta az eredeti ufólehívó jelet, és elküldte az üzenetet a kozmoszba. A kísérlet sikerrel járt. A kapcsolatfelvétel sikerült.

E nem mindennapi vállalkozás részleteiről, a több éven át tartó izgalmas nyomozás eredményeiről és tanulságairól, a kapcsolatfelvétel módjáról és hátteréről szól ez a könyv, amely részletes betekintést nyújt az események kulisszái mögé. Kíméletlen őszinteséggel rántja le a leplet az ármánykodásokkal és hazugságokkal telített ufós közösségről, rámutat az eset feldolgozása közben talált ellentmondásokra és összefüggésekre, s valós alternatívával szolgál a földönkívüli civilizációkkal történő kapcsolatfelvételre…”

 

Könyvemben olvashatsz néhány praktikáról, hogyan lehet felgöngyölíteni egy olyan ufós esetet, amely évtizedekkel ezelőtt történt, valamint arról is, hogy a jelenlegi ufókutatók milyen szinten épültek be a háttérhatalmi erők rendszerébe. Részletesen beszámolok saját kalandunkról is, miként vettük kezünkbe az irányítást, és küldtük el üzenetünket az univerzumba, amely nem maradt válasz nélkül. Ajánlom ezt a könyvet minden olyan embernek, aki szeretne tisztán látni, aki el tudja viselni a valóság olykor kiábrándító igazságait, aki kíváncsi két megtörtént ufós eset kulisszatitkaira, és mindazoknak, akik szeretnének Izsáky László vagy az én nyomdokaimba lépni, és kapcsolatot teremteni földönkívüli lényekkel.

Perlaki Zsuzsanna Éva

SZÖRNYETHALT AZ UFÓT ÜLDÖZŐ PILÓTA

A Mantell-ufóincidens

Három veterán pilóta indult el az észak-amerikai Kentucky légi bázisról P–51 Mustang vadászgépeikkel, hogy üldözőbe vegyenek egy azonosítatlan repülő tárgyat.

AZ ELSŐ „REPÜLŐ CSÉSZEALJ”

Noha az emberiség történelme során számtalan titokzatos égi objektumot jegyeztek fel, érdemes megemlékezni arról, hogy egy pontosan 145 évvel ezelőtti, texasi megfigyelés vezetett a repülő csészealj kifejezés első említéséhez.

SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS

Egy szokatlan rendezvényen vettem részt, még 2014. november 8-án, mely a kozmosz idegenségeivel foglalkozott. Vicc, mert hát ugye, mit is ismerhetünk a kozmoszból? Csupán csak egy dolgot tudhatunk biztosan, hogy szélsebesen száguldunk a világűrben, a Föld nevű bolygó hátán, miközben azt sem tudjuk honnan jöttünk, merre tartunk. S mi van azután. Arról meg végképp fogalmunk sincs, hogy mi van „odakinn”, vagy épp mi nincs.

Jó, jó, vajmi elképzeléseink vannak a világegyetemről a technológiának köszönhetően, de túl sokszor hangzik el, hogy „a tudomány jelen állása szerint”. És az is, hogy „mégsem úgy van, hanem így”. Azaz bármi lehet, és annak az ellenkezője is…

Számomra mindenesetre akkor nagyon nagy élménynek ígérkezett, hogy egy egész napot azzal tölthetek el, hogy ezekről a „bizonytalan” dolgokról végig hallgathatok jó sok „biztosnak vélt” előadást. De az igazán legnagyobb élményem még sem ez volt – az innen-onnan szedett információhalmazzal bíró eseményen – ,hanem, hogy végre alkalmam nyílt találkozni a „virtuális barátaimmal”. Furcsa érzés mikor valakivel először úgy beszélget az ember, hogy valóban a szemébe néz, nem pedig egy monitorképernyő üvegén át lát egy tekintetet. Egész más. Olyan valódi. Mindent egybevetve mégis azt kell mondanom, hogy az, hogy most itt írhatok a saját blogomon, a virtuális olvasóimnak, ennek a rendezvénynek köszönhető. Ugyanis a „virtuális barátaim” személyes noszogatásának következménye, hogy megszületett a Gondolatok az égbolt alól blog.

Ez az oldal az, mi akkor „megfogant”, ahol most ezt a személyes „Gondolatokos” gondolataimat foglalom össze, rendhagyó szülinapi köszöntőnek. Mégiscsak eltelt nyolc mozgalmas év. S bármennyire virtuális forma is ez, mégis valódi.

Bevallom őszintén, mikor nekifogtam blogolni, akkor fogalmam sem volt arról, hogy hová vezet majd mindez. Lesz-e egyáltalán bárki, aki elolvassa az írásaimat? Érdekel-e akárkit is, mit gondolok, írok én? Azzal meg végképp nem voltam tisztában, hogy mit is nyújt maga az online felület. Mondhatni, majdnem annyira határtalannak tűnik, mint maga a kozmosz. De ki tudja, talán valóban olyannyira határtalan is. Hisz bárhol, bárki foghatja ezt az éter végtelenjében. Egyesek és nullák. Jelek. Hullámok. Rezgések. Melyek épp oly szélsebesen terjednek a térben, mint amilyen szélsebesen utazunk, mi magunk is. Halhatatlanul.

De ünnepeljünk is, hisz ez az apropó! Ez a Te napod, 2014. november 23. az első online publikáció napja. Boldog 8. születésnapot „Gondolatok az égbolt alól”!

Nagyon büszke vagyok ám rád! Van hová visszanézni. Nemcsak a fogantatásod volt különleges, a születésed is sajátos volt. Kellett egy megbízható felület, ahol világra hozhattalak. Számtalan weboldalt „nyálaztam át” mire megtaláltam szülőföldedet. Aztán ott volt az a rengeteg funkció – melyekről előtte még sose hallottam – , hogy hogyan legyen „tested”. Hosszú vajúdás volt. De megérte, így lettél még értékesebb a szívemben.

Na, meg ott a névadás, az volt talán a legnehezebb, mégis legkönnyebb feladat. Bár valójában a legelső „Gondolat”, mi eszembe jutott, a milliónyi utána jövő sok más után, végül is, az lett a neved. Ültem a csendes éjszakában, a csillagokat bámulva, és azok egész egyszerűen megsúgták nekem. De persze milyen az ember, próbálkozik, hátha van jobb, szebb, rövidebb… Nem volt. Így lettél hát „Gondolatok az égbolt alól”.

Rengeteg mindent kaptam általad, mit valószínűleg meghálálni sem bírok. Csak próbálok. Hisz még itt vagyok. És itt vagy Te is nekem. Bármily rögös is az út, együtt megyünk tovább. S míg száguldunk a kozmosz végtelenjében, Te is velem száguldasz tovább.

Perlaki Zsuzsanna Éva

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül  TILOS!

SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT

A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.

A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.

Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.

Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól 

AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION

This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.

The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.

Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.

Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól

HOGYAN ÉLJÜNK TÚL EGY ATOMTÁMADÁST?

Megfelelő óvóhelyen, túlélőcsomaggal átvészelhető 
a nukleáris csapás

Csaknem nyolcvan éve tart az atomkorszak, a fegyverkezési versenyben a legerősebb hatalmak atombombákkal tartják sakkban egymást és a világ technikailag kevésbé felkészült részét. Napjainkban Oroszország emlegeti egyre sűrűbben, nem rettennek vissza attól sem, hogy az ellenségeik ellen bevessék a legszörnyűbb tömegpusztító fegyvert, kockáztatva ezzel azt, hogy olyan lavinát indítsanak el, mely az emberiség kipusztulásával fenyeget. Cikkemben arra keresem a választ, vajon hogyan élhetünk túl egy váratlan atomtámadást, túlélhetjük-e egyáltalán.

Vádirat az emberiség ellen

Jelen írásom egy olyan korszakban született, melybe beilleszkednem sosem sikerült, elfogadnom azt pedig meg sem fordult a fejemben.

Abban a szerencsés vagy szerencsétlennek mondott korszakban születtem, mely számos nagy „fordulópontot” rejtett magában. Akár a század-, ezredforduló megélésére gondolok, akár a jelentősebb politikai, társadalmi fordulatok jutnak eszembe, bizton állíthatom, hogy tanúja voltam mindennek. Eszmék, ideák bukásainak és születéseinek is részese vagyok.

Tinédzserkoromban megéltem azt a korszakot, amelyet ma sokan csak átkosként emlegetnek, miközben arcukról az árulkodik, hogy a lelkük legmélyén úgy tartják, nem is volt az annyira átkos.

Kinyíltak a kapuk, falak omlottak le, s miközben látszólag Kelet és Nyugat egymás karjaiba omlott – titkolt vággyal, hogy „úgysem tart ez sokáig” –, abban reménykedtek, hogy hamarosan újra egymás fején taposva, a csúcsra juthatnak fel.

Torzuló személyiségek az online térben

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ KÖNYVEK 22. SZÁMA

A Körmendi Figyelőben megjelent az online térhez kötődő társadalomkritikám, köszönet érte a Körmendi Kulturális Műhelynek!

Torzuló személyiségek az online térben

Az internet és a közösségi oldalak elterjedésével egy különleges deformáció ütötte fel a fejét az emberek viselkedéskultúrájában.

Az egyéneknek lehetőségük van arra, hogy különböző profilokat hozzanak létre a közösségi platformokon, melyeket aztán saját kényük-kedvük szerint alakíthatnak. Bár vannak arra törekvések, hogy bizonyos keretek közé szorítsák az adatlapok kitöltőit, elkerülvén az álprofilok létrejöttét, de valójában bárki bármikor olyan profilt hozhat létre, amely köszönőviszonyban sincs a valós személyiségével.

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ IV.

Összerovás

 

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét. A második részben tárgyaltuk az ősi betűkkel való írásmódokat, szabályokat Friedrich Klára útmutatásai szerint, és kitértünk a betűk szakrális mivoltára is. A harmadik részben az írásmítoszokról volt szó, valamint az írástörténelem szakértőinek segítségével a tudományos oldalról is megnézhettük a magyar nyelv mélyen gyökeredző eredetét. Az első három részben bemutattam az ősi ábécé elemeit, azok írásos formáit és jelentéseit. Már ismerjük a jelenleg elfogadott ősi ábécé 36 betűjét. Itt az ideje, hogy szót ejtsünk a ligatúrákról, azaz a betűk összerovásáról, a hangugratásról, azaz a jelkihagyásról és a legalapvetőbb szabályokról is.

Esztergomi pecsétgyűrű

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ III.

Írásmítoszok

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét. A második részben tárgyaltuk az ősi betűkkel való írásmódokat, szabályokat Friedrich Klára útmutatásai szerint, és kitértünk a betűk szakrális mivoltára is. Ebben a részben haladok tovább az ősi jelkészlet elemeinek, azok írásos formáinak és jelentéseinek bemutatásával, valamint az írásmítoszokról mutatok be ízelítőt.

Minden műveltségi körnek megvan a maga legendája arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre.

A kínaiak úgy tartják, hogy az írástudomány isteni eredetű, több legenda is kering erről. Az egyikben a Sárga-folyó Sárga Sárkánya őrizte a nyolc ősi írásjelet, a trigrammát, ő avatta be Fu-Hszi császárt az írás tudományába, akit később sárkányalakkal ruházott fel az utókor. Más források szerint Huang-ti császár két titkára találta fel (Kr. e. 2700 körül), s ezek utóbb az írás istenségeivé, ce-senné lettek. Más mondákban az írás feltalálása az ókori Cang-Csie kultúrhéroszé volt, aki négy szemének köszönhette az éberségét. Ő volt a Sárga Császár segítője is, aki a mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Cang-csie portréja

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ II.

Isteni és szellemi kommunikáció

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Énlakai ligatúra jelei

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét, ezért ezekre már újból nem térek ki. Ebben a részben haladok tovább az ősi jelkészlet elemeinek, azok írásos formáinak és jelentéseinek bemutatásával. Tárgyalni fogom az ősi betűkkel való írásmódokat, nyelvtani szabályokat Friedrich Klárát segítségül hívva. Illetve kitérek kicsit ennek az ábécének a szakrális vonatkoztatásaira.

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ

Az ősi ábécé rejtélyei

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítva ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Tatárlakai korong

Elsőként szeretném tisztázni, hogy jómagam hivatalosan nem vagyok sem nyelvész, sem írástörténész, pusztán autodidaktaként képzem magam annak érdekében, hogy minél szélesebb ismeretet szerezzek ősi gyökereimről és az emberiség hajnaláról. Az írástörténelem egyik mérdföldköveként tekintek Varga Csaba (1945-2012) Balázs Béla-díjas magyar animációsfilm-rendezőre, nyelvkutatóra, aki az írástörténeti kutatásaival, a székely írás kőkori származásáról alkotott gondolatrendszerével teljesen magával ragadott és lenyűgözött, ezáltal a példaképemmé is emelkedett. Mélyrehatóbban 2018 óta foglalkozom a paleográfiával, azaz az írástörténelemmel. Ennek eredményeképpen jelent meg 2020 nyarán az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezek” című ismeretterjesztő könyvem, melyben egy idegen civilizáció által hátrahagyott, az ősi ábécéhez hasonlatos véseteket tartalmazó aranylemezeket vizsgáltam, és igyekeztem legjobb tudásom szerint megfejteni. Könyvem befejezésével az írástörténelmi érdeklődésem nem hagyott alább, ezen felbuzdulva fogtam bele ebbe a rovatba, melyben szeretném megismertetni és megszerettetni az érdeklődőkkel az ősi ábécé titkait, melyek ősidők óta – időnként el-el hanyagolva – végigkísérik a magyarság többezer éves múltját.

Az első részben tárgyalni fogjuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Illetve bemutatom Varga Csaba íráskutató véleményét arról, hogy szerinte a magyarság írásbeliségét honnan is kellene eredeztetni. Cikkeimhez az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” című könyvemben leírt tanulmányaimat is fel fogom használni, illetve többek között Varga Csaba, Varga Géza, Friedrich Klára, Szakács Gábor, Hoppál Mihály, Dr. Sebestyén Gyula, és Lacza Tihamér munkássága során felhalmozott tudásanyagok is bemutatásra kerülnek. Majd sorra vesszük az ősi jelkészlet elemeit szakaszosan, azok írásos formáit és jelentéseiket. Szó lesz majd a továbbiakban a ligatúrákról is, azok értelmezéséről, fontosságáról. Majd a távolabbi jövőben bemutatok olyan ősi leleteket is, melyeknek a díszítései ősi szimbólumok halmait tartalmazzák. Tartsatok velem ezen az úton, hogy lelkünk és szellemünk összefonódjon a jóöreg Ős-Ten-nel.

AZ 50-ESEN HALLOTTAM…

 Édesanyám emlékére

Van az a pont, amikor „kisiklik” a villamos. Hiába tűnik látszatra minden frankónak, ha a mélyére nézünk a dolgoknak, időnként azzal kell szembesülnünk, hogy ami kívül csicsa, az bizony sokszor belül rohad. Lehet az alma csábítóan piros, de ha beleharapsz, és megérzed, hogy belül penészes, kiköpöd rögtön.

Nálam ez a „penészesalma-darab” egy döbbenetes nyilatkozat volt. Teljesen felkavarta a gyomromat. A kormány operatív törzsének egyik szócsöve, Müller Cecília országos tisztifőorvos szájából hangzott el május végén: „Magyarországon nem volt ellátatlan beteg, nem feküdt senki a kórházak folyosóin.”

Hetek óta görcsben van a gyomrom, szorít a torkom, mert üvölteni tudnék. Őrjöngeni, de nem lehet. Édesanyám április 13-án örök nyugalomra tért. Májusban nem gyújthattuk meg a 70 szál gyertyát. Halálához hosszú út vezetett, mely tele volt újabb és újabb kihívásokkal és betegségekkel. Elviselhetetlen fájdalommal kellett megküzdenie, és a pandémia kezdete óta több ízben kellett hozzá ügyeletet vagy mentőt hívni, mert sem háziorvos, sem szakorvos nem volt elérhető. Április 14-re kapott végre időpontot a kórházi kezelésre, de ezt már nem tudta igénybe venni, egy nappal előtte, éjjel ment el örökre.

Nem részletezem, hogy az elmúlt egy évben hány alkalommal nem kapott érdemi segítséget az édesanyám az alapbetegsége kapcsán az egészségügytől. Azt pedig még inkább nem, hogy alkalmanként miken megy keresztül az ember, amikor már órák óta várja a mentőt a beteghez, és miután kiérkezik, a fájdalomban fetrengő embernek arról kezdenek el beszélni, hogy csak be ne kelljen vinni őt a kórházba, mert azzal csak rosszabbat tesznek neki, még véletlenül elkapja a vírust.

Hát mit lehet ilyenkor csinálni? Az elmúlt egy évben volt bőven tapasztalatunk a romokban heverő egészségügy kapcsán, megéltük az összes hibás döntés következményeit, és bár tudom, nem illő senkit sem hibáztatni, én mégis úgy gondolom, hogy ha az elmúlt évben nem maradtak volna el anyukámnak a kezelései, akkor még mindig élhetne. Ha nem engedik el a kezét, mert nincs hová beutalni, mert a kórházakban szinte csak a covidosok lehettek, akkor talán elfújhatta volna azt a 70 szál gyertyát.

Nem sokkal halála előtt anyukám azt mondta, ezt írd meg az újságba: nem érdekli ezeket, hogy mi meghalunk, csak a saját vagyonosodásuk!

Vajon hány édesanya, édesapa, gyermek és testvér gyászol amiatt, mert nem működött az egészségügyi ellátás? Hogy lehet ilyet kijelenteni, hogy senki nem maradt ellátás nélkül? Hogy merik meggyalázni a halott emberek igazságát? A folyosón pedig csak azért nem feküdtek betegek, mert be se kerülhettek oda, otthon, magukra maradva imádkoztak. Jó reggelt, Magyarország!

Hát most ezért siklott ki a villamos.

P.Zs.

Válogatás a 2021-es Lőrinci Naplóba írt cikkeim közül.

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül  TILOS!

SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT

A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.

A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.

Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.

Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól 

AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION

This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.

The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.

Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.

Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól

ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN - ELŐSZÓ

Megjelent a Körmendi Figyelő 21. számában az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyvem előszava, melyet Eőry Szabó Ferenc mkl írt a könyvemhez! Hálás köszönet érte!

Perlaki Zsuzsanna Éva - Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken
Előszó

"Ma már biztosan állíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedüli értelemmel bíró lények az univerzumban. Földünket és naprendszerünket számtalan értelmes civilizáció által lakott bolygó kíséri az égi pályákon. Az univerzum hemzseg az élettől és annak különböző megnyilvánulásaitól. Az univerzum maga az élet. Nem értünk jött létre – bármennyire is fáj ez nekünk –, és biztosan nem is mi vagyunk benne a legértelmesebb fizikai teremtmények, nem is beszélve a tudatos szellemi lények sokaságáról. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el, úgy hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Felfoghatatlanok számunkra a teremtett világ rejtelmei, megismerésének fel-fellobbanó szikrái hiába töltik el fajunkat önteltséggel, valójában még azt sem tudjuk, hogy igazán mit kellene megismernünk. Csalóka világ ez, mely rejtekezni szeret, megtévesztett tudatunk illuzórikus képei játszanak velünk, míg a lényeg láthatatlan marad előttünk. Szemlélődve gondolkodhatunk, mibe is csöppentünk, milyen misztikus megélésnek lehetünk részesei, amiről ugyan azt hisszük, hogy látjuk, hogy megérintjük, miközben e Van-ságot csak belső lényegünkkel, önvaló lelkünkkel fedezhetjük fel. Ha felismerjük, hogy önmagunkat (nem az önmaguknak tartott személyiségünket) látjuk mindenütt, akkor kezdjük érteni, hogy mi Valaminek a többszörös letükröződései, szemléljük önnön-
magunkat, a Földön állva a csillagokat bámulva, a szubatomi részek tereit kutatva. A mindenség egylényegű, ebben való elkülönülésünk érzete is csak a színjáték része, de ha az elfüggönyöző fátyol lehull, nem a külső nézőteret kell megpillantanunk, hanem a belső, sokkal hatalmasabb univerzumot, színterünk igazi színpadát. Itt lényünk, örök szellemi szabadságunk szabadon szárnyalhat az idők és terek végtelenjében, hogy majd visszatérhessen az örök Egybe.

EMLÉKEZTEK MÉG AZOKRA A SZÉP IDŐKRE, AMIKOR…

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a városban sétálva az embergyűrűk között áthaladva látattok mosolygos, kacagós, vidám, szép, bájos, tündöklő, érdekes, csodálkozó, sima, ráncos, szomorú, fintorgó, unott, ronda, ismerős és ismeretlen arcokat? Emlékeztek még az ajkak milliónyi formájára? Emlékezték még az idegen orrokra?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor felismertétek az utcán, bevásárláskor, munkahelyen, lépcsőházakban, parkolókban vagy bárhol az ismerősöket, szomszédokat, munkatársakat, rokonokat?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor este vásárolni, sétálni, vacsorázni, kirándulni, bulizni, szórakozni indultatok, majd az éjszaki égbolt fényei kísértek haza?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor még természetes, félelemnélküli volt a kézfogás, ölelés vagy akár a puszi?

Emlékeztek még a koncertek küzdőterén való „túlélésre”, a zene dübörgésére, a boldogságra, az enregiákra, melyeket átéltetek?

Emlékeztek még az utolsó teltházas színházi előadásra vagy mozira?

Emlékezték még arra, milyen kellemes volt egy éttermi találkozó, ahol nemcsak a hasatok, de a szívetek is jóllakott? Emlékeztek, hogy minden asztal foglalt volt?

Emlékezték még a déd vagy nagyszülőkre, akiket félelem nélkül átölelhettetek, meg csókólhattatok?

Emlékeztek még a gyerekzsivajtól hangos teli játszóterekre, ahol az ismeretlen ismerős gyerekek önfeledten játszhattak együtt, miközben a szülők, nagyszülők közösen, egymás mellett ülve beszélgettek a padokon?

Emlékezték még azokra az időkre, amikor még a tüsszentésetekre az „egészségedre” volt a válasz, nem pedig rosszalló, rettegő tekintetek és elhúzódás?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a szabadba lépve beszívtátok a frisslevegőt a tüdőtökbe?

Én még emlékszem! De már nem akarok tovább emlékezni! Megélni akarom ezek a dolgokat!

Perlaki Zsuzsanna Éva

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül  TILOS!

SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT

A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.

A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.

Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.

Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól 

AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION

This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.

The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.

Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.

Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól

MÁR NYOMTATÁSBAN IS MEGJELENT A VIRTUÁLIS TÉRBEN NAGY PORT KAVARÓ CIKKEM

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ 21. SZÁMA

"Svindlire épült a magyar ufókutatás" címmel jelent meg újabb tanulmányom a Körmendi Figyelő hasábjain. Hálás köszönet érte! 

Az u-fosokat innen is csókoltatom! Már örök nyoma marad a disznóságaiknak! 😉 

2020. MARGÓJÁRA

Kedves Olvasóim!

A 2020-as év elejére a feje tetejére állt az egész világ, amin szinte meg sem lepődött az a néhány „firkász” és olvasó, aki az elmúlt öt-tíz évben nem csak a fősodrású médiából tájékozódott. A mostani állapot előszelét már a 2019-es év vége felé lehetett tapasztalni. Számtalan „alternatívnak”, „áltudományosnak” kikiáltott blogger érezhette a saját bőrén az értelmetlen, „váratlanul” jött cenzúrát és tiltásokat a net különböző platformjain. Még 2019 decemberében lekapcsoltak rengeteg olyan független oldalt, amely bármilyen formában is eltért a fősodrású média visszhangjától. A legkisebb követőkkel rendelkezőktől kezdve egészen a legnagyobbakig, mondhatni egy időben tiltást kaptunk a Facebookon. Sem a hírfolyamban, sem a Messenger funkcióban nem lehetett linkelni az oldalainkat. Utolért bennünket a végzetünk. Sok weboldalnak a YouTube-csatornáját is felfüggesztették. Hiába bombáztuk leveleinkkel a moderátorokat, magyarázatot kérve a tiltásokra, senkitől nem kaptunk semmilyen felvilágosítást arról, hogy miért tiltottak bennünket.

Piramisok bűvöletében

A múlt megannyi rejtélyt hagyott számunkra örökül a Földön. Különböző mítoszokban, legendákban olvashatunk a letűnt ősi civilizációkról, földrészekről, városokról, szent helyekről, amelyek a mai napig elbűvölik a tudósokat, felfedezőket, és a kalandvágyó, kíváncsi emberek fantáziáját is megmozgatják. Számtalan ősi romváros eredetére fény derült, valamelyikből csak néhány kőhalom, szerszám, edénycserép, némi ékszer és csontlelet maradt fent, de vannak olyan titokzatos építmények is, amelyeken nem fog az idő, és szinte teljesen ép állapotban maradtak fent évezredeken keresztül, magukba zárva csodálatos titkaikat.

Ilyen építmények a világ számos részén megtalálható piramisok is. A tudomány mai állása szerint ezeknek az építészeti csodáknak a többségét az ókori civilizációk hozták létre, szent helyeknek számítottak, és uralkodóik temetkezési helyéül is szolgáltak. De napjainkban egyre több olyan régészeti ásatás folyik, ahol a leletek korának a meghatározása megkérdőjelezi ezeket a téziseket, és azt mutatják, hogy már akár több tízezer évvel ezelőtt is virágzó társadalmak éltek a bolygónkon, s nem csupán síremléknek szánták a különös gonddal megépített, monumentális építményeiket, hiszen tudjuk, nem mindegyik piramisban találtak sírkamrákat vagy holtesteket őrző szarkofágokat, amelyek a mumifikált uralkodók testét tartalmazták volna. A piramisépítés valódi okát még nem sikerült felfedni, pedig a világon több ezer piramist tartanak számon.

Földrészről földrészre haladva bemutatok néhány olyan ősi, gúlaszerű építményt, amelyek a leghíresebb egyiptomi piramisok árnyékában szinte teljesen elkerülik az emberek figyelmét, pedig éppoly rejtélyesek és titokzatosak, s különböző ősi civilizációk egyedi piramisépítő tudással rendelkező múltját idézik.

KOZMIKUS TUDÁS AZ ARANYLEMEZEKEN

Jelentős érdeklődés kísérte a Meridián Csoport első konferenciáját, amelynek 2020. október 10-én a budapesti KMO Művelődési Központ adott otthont. Az Exkluzív aranylemez-konferenciára az ország különböző pontjairól érkeztek előadók és résztvevők.

ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN

Kedves Olvasóim!

Örömmel jelentem be, hogy elkészült a második könyvem, a Meridián-könyvek II. kötete, „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” címmel.

Részlet az előszóból:

„Az univerzum maga az élet, nemcsak fizikai, hanem szellemi lények sokaságától is hemzseg. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el úgy, hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy civilizációnk nem az első ezen az általunk Földnek nevezett bolygón. Az egyiptomiak, a sumírok, a maják, a hunok-magyarok, a kínaiak, az indiaiak, a dogonok ősi történetei mind-mind arról tanúskodnak, hogy elődeink vagy más bolygókról érkeztek, vagy e nem földi civilizáció képviselői tanították őket. És innentől már csak egy lépés, hogy a bibliai egy nyelv is tőlük származik. Egy nyelv, egy tudás, egy vallás és egy írás volt valaha a Földön, ami bábeli zavarodottságba került az idők során. Ősi jeleink rendkívül időtállók, és ha ezek földönkívüli utazók aranylemezein köszönnek vissza, akkor a forrásuk bizonyára közös. Perlaki Zsuzsanna Éva ebben a könyvében az erdélyi aranylemezeket veszi górcső alá, melyeket 1974-ben adtak át földönkívüliek Izsáky Lászlónak és társainak. Bemutatja a lemezeken szereplő idegen írásjelek és az ősi földi ábécé hasonlóságait és különbségeit. Rámutat arra, hogy Izsáky László helytelenül fejtette meg a lemezeket, hibás ábécét állított össze, ezáltal a köztudatban elterjedt „versikék” helyett teljesen más értelmet rejthetnek a jelek. Hónapokon át elemezte az aranylemezekre rótt betűket, számtalan összehasonlító táblázatot készített, sokféleképpen próbálta dekódolni a szövegeket. Elrugaszkodott a berögzült földi szokásoktól, és univerzális gondolkodásra törekedett. Véleménye szerint a kozmikus Biblia néhány darabja kerülhetett az emberiség kezébe, amely a teremtés hajnalát meséli el.”

A kötet megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címen. Könyvesboltokban nem kapható!

Formátuma A5, terjedelme 122 oldal.

Ára: 5000 Ft + 1200 Ft postaköltség.

Kérem, megrendeléskor tüntesse fel a könyv címét: „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken”, a postázási címet és a rendelni kívánt darabszámot!

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül  TILOS!

SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT

A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.

A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.

Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.

Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól 

AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION

This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.

The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.

Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.

Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól