Piramisok bűvöletében

A múlt megannyi rejtélyt hagyott számunkra örökül a Földön. Különböző mítoszokban, legendákban olvashatunk a letűnt ősi civilizációkról, földrészekről, városokról, szent helyekről, amelyek a mai napig elbűvölik a tudósokat, felfedezőket, és a kalandvágyó, kíváncsi emberek fantáziáját is megmozgatják. Számtalan ősi romváros eredetére fény derült, valamelyikből csak néhány kőhalom, szerszám, edénycserép, némi ékszer és csontlelet maradt fent, de vannak olyan titokzatos építmények is, amelyeken nem fog az idő, és szinte teljesen ép állapotban maradtak fent évezredeken keresztül, magukba zárva csodálatos titkaikat.

Ilyen építmények a világ számos részén megtalálható piramisok is. A tudomány mai állása szerint ezeknek az építészeti csodáknak a többségét az ókori civilizációk hozták létre, szent helyeknek számítottak, és uralkodóik temetkezési helyéül is szolgáltak. De napjainkban egyre több olyan régészeti ásatás folyik, ahol a leletek korának a meghatározása megkérdőjelezi ezeket a téziseket, és azt mutatják, hogy már akár több tízezer évvel ezelőtt is virágzó társadalmak éltek a bolygónkon, s nem csupán síremléknek szánták a különös gonddal megépített, monumentális építményeiket, hiszen tudjuk, nem mindegyik piramisban találtak sírkamrákat vagy holtesteket őrző szarkofágokat, amelyek a mumifikált uralkodók testét tartalmazták volna. A piramisépítés valódi okát még nem sikerült felfedni, pedig a világon több ezer piramist tartanak számon.

Földrészről földrészre haladva bemutatok néhány olyan ősi, gúlaszerű építményt, amelyek a leghíresebb egyiptomi piramisok árnyékában szinte teljesen elkerülik az emberek figyelmét, pedig éppoly rejtélyesek és titokzatosak, s különböző ősi civilizációk egyedi piramisépítő tudással rendelkező múltját idézik.

EURÓPA

Az európai civilizáció a gyarmatosítás és az európai népek kivándorlása révén más kontinensekre is kiterjedt, így az európai kultúrkör fogalma Európán kívül az észak-amerikai geopolitikai régió, valamint Ausztrália és Új-Zéland kultúráját is magában foglalja. Európa kulturális és gazdasági fejlődése egészen a bronzkorig nyúlik vissza. Elsőként nézzünk körbe ezen a kontinensen, Görögországban, Olaszországban és Franciaországban, hogy lássuk, milyen kevésbé ismert gúlaszerű építményeket találtak eddig a felfedezők.

Görögország

Az eddigi ásatások alapján a régészek egy része azt vallja, hogy a görög piramisok a Kr. e. IV–V. században készülhettek, mások úgy gondolják, hogy az egyiptomi építményeknél is régebbiek lehetnek.

Az ókori Görögország területén ma két piramisszerű építményt tartanak számon, a Hellinikon piramist és a Ligurióban találhatót. Az épületeket helyben bányászott és méretre vágott mészkövekből építették. A gúlák téglalap alakúak voltak (12-14 méteresek), és nagy központi szobával rendelkeztek, amelyet belülről lehetett bezárni. Néhány kutató állítása szerint hősként tisztelt katonák szentélyei lehettek a piramisok, ezt azonban a belülről zárható szobák ténye erősen megkérdőjelezi. Az építményekben és azok közelében sem találtak sírokat, ezért sok szakember azt feltételezi, hogy inkább őrtoronyként funkcionálhattak, semmint temetkezési helyként. Valódi használati céljuk ismeretlen.

Hellinikon piramisa

Olaszország

Cestius piramisa (olaszul Piramide Cestia vagy Piramide di Caio Cestio) Rómában, a Piazzale Ostiensén, a Porta Ostiense kapu mellett, az Aventinuson található, egyiptomi mintára épült ókori műemlék. A síremlék Kr. e. 12-ben elhunyt építtetője, Caius Cestius magas rangú és gazdag római tisztviselő volt, aki Augustus császár uralkodása alatt lovas tisztséget töltött be. Testamentumban hagyta meg utódainak sírja felépítését. 330 napig tartott az építkezés – az építményen erről tábla emlékezik meg. Az épületen egy másik tábla jelzi, hogy 1656–1663 között restaurálták, a munkálatokat VII. Sándor pápa finanszírozta.

A feltűnő építmény beépült a III. századi Aurelianus-féle falba, travertin-kő alapon fehér carrarai márványból készült. Sarkain szobrok és oszlopok álltak. Alapja 29,5x29,5 méter, magassága 36,4 méter. A sírkamra eredeti bejáratát nem találták meg, ezért 1633-ban új bejáratot vágtak az épületen. A belső sírkamrában ma is látható a freskók egy része: nimfák, áldozati edények, repülő győzelemistennők.

A piramis élesen hegyes alakja erősen emlékeztet Núbia piramisaira, különös tekintettel a Meroë királyságra, amelyet Róma támadott meg Kr. e. 23-ban. A hasonlóság azt sugallja, hogy Cestius valószínűleg részt vett abban a háborúban. Nem ez volt az egyetlen piramis Rómában; egy nagyobb, hasonló formájú, de ismeretlen eredetű „Romulus-piramis” a Vatikán és a Hadrianus-mauzóleum között állt, de a XVI. században VI. Sándor pápa lebontotta, és a márványt a Szent Péter-bazilika lépcsőjéhez használták fel. A Romulus-piramis építésének céljára mai napig nem derült fény.

Caius Cestius piramisa

Romulus-piramis

Franciaország

Franciaországban, a burgundiai Saone-et-Loire megyében, Autun település határában található a titokzatos Couhard-piramis, mely a közeli Couhard falu után kapta a nevét. Sajnos nincs túl sok információ erről az építményről. A tudósok úgy vélik, az I. század körül épülhetett, eredeti magassága 33 méter körüli volt, ma már csak körülbelül 25 méter magas az építmény, amelyet egykoron, egyes állítások szerint, fehér mészkő borított. A halom, amelyre a piramis épült, gall és római temetőként szolgált. Néhányan úgy vélik, hogy a drudiák egyik szent helye volt. Sajnos az épület borítását teljesen leszedték, több helyen meg is fúrták a piramist, kincseket keresve, ezért eltorzult az épület igazi arca, de a mai napig szilárdan áll a halom tetején. A Couhard-piramis tovább őrzi ősi titkát.

 Francia Couhard-piramis

ÁZSIA

Következő állomásunkon a hatalmas ázsiai kontinensre látogatunk el, ahol a különféle népek kultúrája és gazdasági-technikai fejlettsége a történelem során mindig igen különböző volt. Az ősi piramisépítő tudással rendelkező népek közül bepillanthatunk az ősi mezopotámiai, indiai, indonéziai, kambodzsai és kínai piramisépítők titkaiba.

Mezopotámia

Mezopotámia a Tigris és az Eufrátesz folyók közében található, sivatagos-félsivatagos területen helyezkedett el. Őslakosai, többek között a sumérok, babilóniak, akkádok, asszírok építettek legkorábban piramisszerű épületeket. A vallási céllal készített zikkuratok általában templomkomplexum részét alkották. Az épületeiket a korai időkben színesen díszítették, külső részüket égetett téglaborítással fedték be, ezeknek a témája többségében asztrológiai jelentőségű volt, de gyakran a királyok neveit is belevésték a falakba. Hérodotosz szerint a kettő–hét emelet magas zikkuratok lapos tetején kapott helyet a szentély. A szentélyt a zikkurat oldalán futó rámpa segítségével lehetett megközelíteni. A források szerint az adott város istenének vagy patrónusának lakóhelyéül szolgáló zikkuratba és az építményekben zajló zárt szertartásokra csak az arra illetékesek léphettek be. Sajnos mivel ezek az építmények napon szárított agyagtéglából épültek, csak nagyon kevés maradt fent belőlük.

Ur város zikkuratja

India

India déli részén, a Csola Birodalom idején hatalmas, gránitból készült templomokat építettek, ezekből sokat a mai napig vallási célra használnak. Indiában az ősi védikus hagyományok a mindennapi élet összes aspektusát átszövik. A XI. században épült tandzsávúri Brihadisvara templomot Siva tiszteletére emelték, a közel 70 méter magas, gránitból kifaragott Piramis-kapu a templommal együtt a dravida építészet ékköve. Szintén a XI. században épült a Gangaikonda Cholapuram templom, és a darasurami Airavatesvara templom is szerepel az UNESCO világörökségi listáján. India déli részén található a térség legnagyobb piramisa, a Srirangam szigetén álló Sri Rangam. A templomvárost hét koncentrikus fal veszi körül, ezeket 21 torony egészíti ki. A Visnu híveinek egyik közkedvelt zarándokhelye a mai napig működik.

A Sívának szentelt tandzsavuri Brihadisvara templom

A Sívának szentelt tandzsavuri Brihadisvara templom

Indonézia

A Punden Berundak nevű, ausztronéz megalitikus kultúra egyik legszebb kőből készült lépcsős piramisát Pangguyanganban, Jáva nyugati részén fedezték fel. Az ősi hiedelem szerint a hegyvidéken és a magas helyeken élnek az ősök szellemei, ez magyarázza az épületek helyszíneit.

Jáva középső részén található a VIII. századi Borobudur buddhista építménye. A hindu építészet elemeit figyelhetjük meg a hatalmas tornyairól híres Prambanan templomon, ám a XV. században Madzsapahit időszaka ismét az ausztronéz elemek újjáéledést hozta magával Jáva szigetére, a Sukuh templom már a közép-amerikai piramisokat juttathatja eszünkbe.

Borobudur piramisa

Kambodzsa

IV. Dzsajavarman uralkodó a X. század első felében Angkortól 100 kilométerre északkeletre, Koh Kerbe helyezte át az angkori birodalom székhelyét néhány évtizedre. Ennek eredményeként készíttetett mintegy hetven szentélyt, víztározókat és egy negyven méter magas, hétlépcsős piramist, Prasat Thomt. Kambodzsában egy legenda szerint a „halál piramisának” is nevezik, mivel a piramis mélyén lévő kútba helyezték a démonoknak feláldozott élettelen testeket. Úgy vélték, hogy ez a kút a pokol kapuja. A régészek egyöntetű véleménye szerint a Prasat Thom leginkább inka vagy maja piramishoz hasonlít.

Prasat Thom piramis

Kína

Kínában mintegy száz piramist tartanak nyilván, ezek nagy része Senhszi tartományban, Hszian város közelében található, mintegy száz kilométeres körzetben. Ezek az ősi halomsírok a korai kínai uralkodók és hozzátartozóik földi maradványai számára készültek.

A legismertebb az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírhelye, amely mellett hatalmas agyaghadseregre is bukkantak. Sze-ma Csien Kr. e. 145 és Kr. e. 86 között élt kínai történetíró munkáiból megismerhetjük a síremlék építési körülményeit. Sze-ma Csien szerint a 250 méter magas, monumentális piramis építésében 700 ezer munkás vett részt. Miután elkészültek az építménnyel, a felszínét beültették fákkal, hogy természetes hegynek tűnjön. A munkálatok után mindenkit, aki tudta, hogy hol a sírhely bejárata, élve eltemettek. A császár kőből faragott szarkofágja a mesterséges hegy gyomrában kapott helyet, körülötte a világ kicsinyített mását készítették el. A sírban található egy folyó is, amit egy szerkezet állandó mozgásban tart, de víz helyett higanyt tartalmaz. A piramist számos trükkös csapdával szerelték fel, hogy a sírrablókat távol tartsák.

A kínai régészek – bár tisztában vannak a császári sír pontos helyével – egyelőre nem tervezik a feltárását, nem utolsósorban a csapdáktól való félelmük tartja őket vissza.

A rengeteg mesterséges dombpiramis általában 25–100 méter magas. Ám van közöttük olyan, melynek magassága meghaladja a 300 métert is. A piramisok építőanyaga agyag és föld, mely az építés óta eltelt hosszú évezredek alatt majdnem kőkeménységű lett.

Kínában, a koreai határ közelében egy kőből épült lépcsős piramis is található. „A tábornok sírjának” nevezik, a koreai Kogurjo állam (Kr. e. 37 – Kr. u. 668) uralma idején épült.

A kínai hatóságok titkolni igyekeznek a piramisokat. A titkolódzás egyik magyarázata lehet, hogy a környéken található a kínaiak egyik űrközpontja is.

Csin Si Huang-ti császár sírja Kínában

Közép-Amerika

Közép-Amerika több száz piramisa lenyűgöző és titokzatos, ősi talányokat rejtenek. Napjainkban egy új technológia, a LIDAR segítségével, amely egy lézeralapú távérzékelő, könnyűszerrel megtaláltak több olyan ősi építményt, amelyet a sűrű dzsungel eltakar. A technika különösen hasznos erdővel borított területek feltérképezésére. A közép-amerikai őserdőben alkalmazva a módszert, sorra előtűntek a korábban ismeretlen piramisok, sőt városok, erődök, a városokat összekötő utak is. Kiderült, hogy a korábban feltárt városok csupán központok, körülöttük sokszor kilométeres környezetben kisebb házak romjai találhatók, az egykori külvárosok mindeddig feltáratlan épületei. A guatemalai Tikal elhagyott, dzsungellel benőtt és eltakart városát és környékét, gúlákat, széles utakat ezzel a módszerrel tárták fel újabban.

Mexikó

Számos közép-amerikai kultúra (azték, maja, zapoték stb.) épített lépcsős piramis formájú épületeket, amelyeket a tetejükön áldozati helyekkel, templomokkal egészítettek ki. A mexikói Puebla államban fekvő San Andrés Cholula-i nagy piramist a térfogata miatt a leghatalmasabb piramisnak tartják a térségben. A piramis és környéke körülbelül 154 hektáros, de eddig csupán 6 hektárt sikerült feltárni. Az intenzív régészeti feltárások 1931-ben kezdődtek, és jelenleg is tartanak.

San Andrés Cholula másik híres piramisa, a cholulai piramisnak és Tlachihualtepetlnek is nevezett építmény Mexikóvárostól mintegy száz kilométerre található. A Tlachihualtepetl jelentése mesterséges hegy, amely tökéletesen illik a piramisra, azt ugyanis hosszú ideig egy átlagosnak tűnő, növényzettel borított domb rejtette magában. A spanyolok a 16. században templomot emeltek a dombtetőn, az Iglesia de Nuestra Señora de los Remedios ma is látható.

A harmadik legnagyobb piramis a világon a Nap piramisa, 63 méteres magasságával, amely Teotihuacanban, a Holtak útján található, a kicsivel kisebb Hold piramisa mellett. A piramisokat sötétpiros színűre festették. A mexikói piramisok – amelyek általában az ősi városok szívében helyezkedtek el – gyakran szolgáltak ember- és állatáldozatok helyszínéül, például a tenochtitlani piramis felszentelése alkalmával az aztékok négy nap alatt több mint 80 ezer embert gyilkoltak le a fennmaradt források szerint. Az ásatások is igazolták az áldozati rituálékat. A feláldozás módjai közé tartozott a lefejezés, a szív kimetszése, a fejbeverés és az elevenen való eltemetés. Szentnek vélt állataikat és azokat, melyeknek katonai erőt tulajdonítottak, ketrecekbe helyezve, szintén élve temették el. Ezek rendszerint jaguárok vagy pumák, farkasok, sasok, sólymok, baglyok és mérges kígyók voltak.

A maja piramisok főként az istenségekhez kapcsolódtak, ugyanakkor a tekintélyes hatalommal rendelkező maja vezetők nyughelyeiként is szolgálhattak. Az egyik leghíresebb maja piramis az évente 1,2 millió látogatót vonzó Chichén Itzá.

Korai feljegyzések szerint Chichén Itzá városát a maják alapították 435 és 455 között, majd a várost tápláló természetes kutak kiszáradása miatt elhagyták azt. A kutak újratöltődése után, 879 körül az elvándorolt lakók visszatértek, és újra felvirágoztatták a várost. Chichén Itzá egykor az egyik legfontosabb maja központ volt, melyet a X. században a harcias toltékok erőszakkal elfoglaltak, és vérfagyasztó helyszínné változtatták. A mítosz szerint maga Keccakoatl vagy más néven Kukulkán, a Tollaskígyó isten vezette a toltékokat ide, hogy új fővárost alapítsanak. Volt hazájukból magukkal hozták harci szokásaikat és az emberáldozat rítusát is. Manapság a romok egy részét még mindig a dzsungel rejti, helyreállításuk jelenleg is tart.

A település középpontjában áll a Kukulkán tiszteletére emelt főpiramis, amely a legmagasabb építmény. Mind a négy oldalán meredek lépcsősor vezet fel a kis termeket rejtő szentélyhez, ahol a legyőzött ellenségek fölött mutattak be véres győzelmi áldozatot. A lépcső aljánál a két tátott szájú kígyófej magát Kukulkánt formálhatja meg. A mintegy 55 méter magas piramis a maja naptár szimbóluma alapján épült. Kilenc terasza a halál kilenc bugyrát szimbolizálja. A lépcsősorok száma az év napjainak számát adja ki. Precíz építésük eredményeképpen minden nap-éj egyenlőségkor a lenyugvó Nap utolsó fényei egy tekergőző kígyó, a tollas kígyó árnyékát festik a piramis lépcsőire. A főpiramis belseje egy kisebb piramist rejt magában. Ez a kisebb piramis a Vörös Jaguár temploma. A régészek itt találták meg Kukulkán főpapi jaguártrónját. A feltételezések szerint míg a külső piramis a 365 napból álló évet szimbolizálja, addig a kisebb piramis szerkezete a holdnaptárt jeleníti meg. Egy közeli gúla alakú építmény pedig valószínűleg csillagvizsgáló lehetett.

Chichén Itzá

AFRIKA

Afrika területén kezdődött meg 6-7 millió évvel ezelőtt az emberré válás, a történészek úgy tartják, hogy „itt ringott az emberiség bölcsője”, mert itt találták meg a legrégibb emberi leleteket, véleményük szerint Afrikából indulhatott útjára az emberiség. Afrika misztikus, ősi emlékek színtere. A legkülönlegesebb piramisok találhatóak itt. A nigériai, szudáni, mali és egyiptomi piramisokból mutatok be néhányat.

Nigéria

Amikor a brit gyarmatosítók először érkeztek Nigériába, az akkori Igbo-föld északi részén még maguk is találkozhattak az igbo kultúra egyedülálló építményeivel, az agyagból készült Nsude-piramisokkal. A piramisokat ötös csoportokban helyezték el, párhuzamosan egymás mellett. A templomokat Ala (más néven Uto) isten tiszteletére emelték, a lakosok úgy hitték, hogy Ala az épület tetején lakott, ezért rudat szúrtak az építmény tetejébe, mely számukra az isteni jelenlétet szimbolizálta.

Az Abuja városában talált legnagyobb Nsude-piramis alsó kerülete 18 méter, teteje pedig 6 méter átmérőjű volt. A templomok időnként javításra szorultak, mivel sárból és agyagból készültek. A Nsude-piramisokat felfedezésük óta hiányzó láncszemnek tekintik a fekete és afro-központú tudósok az egyiptomi civilizáció fekete-afrikai eredetére vonatkozóan.

A nigériai Nsude-piramis

Szudán

A Kr. e. VIII. század első felére Napata környékének uralkodói, helyi, egyiptomi neveltetésű arisztokratái új, erős bennszülött királyságot hoztak létre. A Napata Királyság uralkodói Kr. e. 743 körül kiterjesztették uralmukat Egyiptomra is, és mintegy 80 évig núbiai fáraók ültek Egyiptom trónján, ami óriási gazdasági és kulturális fellendülést hozott Núbia számára. Királyi paloták, templomok és nagy kereskedelmi raktárak épültek a Nílus mentén, a jelentősebb városokban. Núbia bővelkedett a gyémántban, aranyban és elefántcsontban, messzi földön híres volt gyönyörűen kidolgozott ékszereiről, kegytárgyairól.

A XXV. dinasztia fáraói és utódaik, valamint a királyi család előkelőségei Napata környékén temetkeztek, festett, szent szövegekkel ellátott sírkamráik fölé piramisokat emeltek.

A kusita piramisok néven ismert núbiai építmények mégis szembetűnően eltérnek az egyiptomi társaiktól. A legfeltűnőbb különbség az, hogy a kusita piramisok sokkal kisebbek, a legnagyobb is csupán 30 méter magas, és jóval meredekebb szögben épültek, mint a Nílus mentén északabbra található társaik. A sírok elhelyezkedése is más, a kusiták a mumifikált és ékszerekkel teleaggatott halottaikat a piramis alatt helyezték örök nyugalomra, nem pedig a piramis belsejében.

Az első núbiai piramisok el-Kurru vidékén épültek, a későbbi napatai piramisok Nuri vidékén kaptak helyet, a Nílus nyugati partján, Felső-Núbiában.

A kusita királyság központja az ókori Núbia területén fekvő Meroé lett. A romváros épületeit barbár rongálások érték az elmúlt évszázadok alatt. Sajnos több mint 40 Meroé-piramisnak hiányzik a csúcsa, mert 1834-ben Giuseppe Ferlini kincsvadász azt hitte, hogy azok aranyból készültek, ezért letördeltette őket. Rögtön az első piramisnál szerencsével járt, így tovább folytatta a szégyenletes rombolást, de több aranyat már nem talált. A piramisok többsége uralkodói és királynői temetőként szolgált, azonban a nyugati területen eltemetett személyek kiléte máig ismeretlen. Elképzelhetetlen, hogy még mennyi kincs rejtőzhet a föld alatt, hiszen az egykori várost a világ legnagyobb régészeti lelőhelyeként tartják számon. Jelenleg több mint 250 piramisról tudunk a mai Szudán területén, ahol folyamatosan zajlik az ókori romok feltárása. Napata és Meroé romvárosát az UNESCO felvette a világörökségi helyszínek listájára, a helyet pedig fegyveres őrök védik, ám a biztonsági helyzet riasztó a turisták számára, ezért csak kevesen vállalják a kockázatot, hogy megnézzék az egykor dúsgazdag birodalom emlékeit.

Núbiai piramisok

Mali

Maliban, Gao városában található I. Aszkia Muhammad, a Szongai Birodalom egyik jelentős uralkodójának a síremléke. Nyugat-Afrika építészetének kiemelkedő példája a 17 méter magas vályogpiramis, amely 2004 óta a világörökség részét képezi. Mivel a lépcsős piramis síremlék vályogtéglákból, sárvakolással épült, ezért a felszínéből ágállványzat áll ki, amely megkönnyíti az épület karbantartását. A keleti oldalán külső lépcsősor vezet a tetejére. Magassága 17 méter, az alapja 15x17 méteres. A hagyomány szerint belső terében szobák, folyosók vannak, de ezeket Aszkia halálakor befalazták.

Aszkia piramisától keletre a férfiak, nyugatra a nők lapos tetejű imahelysége található. A férfiak imahelyisége 15x50 méteres, a szintén sárral vakolt gerendamennyezetét 69 darab, négy sorba rendezett, négyszögletes faoszlop tartja. A nők imahelye hasonló, csak kisebb. A helyiségek egybeépültek a komplexumot körbevevő belső fallal. A belső falon kívül helyezkedik el a XV. században megnyitott temető, amit 1980-ig használtak.

Mali piramisa

Egyiptom

A leghíresebb a gízai nagy piramis (más néven Hufu-piramis vagy Kheopsz-piramis, ókori nevén Ahet Hufu, „Hufu horizontja / fényhegye”). Az emberiség történetének egyik csúcsteljesítményének számít, a kínai nagy fal mellett a legnagyobb ismert ókori építmény, a világ legnagyobb piramisa, amely 147 méteres magasságával négyezer évig a világ legmagasabb épülete is volt egyben. Nagy tudású mérnököknek kellett lenniük a Kheopsz-piramis tervezőinek, erre utal a gúla formája és mérete is. A piramis négy oldalvonala tizedfoknyi pontossággal a négy égtáj felé néz. Más egyiptomi piramisoktól eltérően, mélyen a nagy piramis belsejében lefelé és felfelé folyosók és kamrák találhatók. Az északi oldal egyik bejáratánál kis folyosó vezet lefele a Királynői Kamrába. Az tovább vezet a Nagy Galériához, amely 47,5 méter hosszú és 8,5 méter magas, ez a folyosó egy kanyar után a legnagyobb kamrába, a Királyi Kamrába visz, ahol egy szarkofág található, de azt üresen találták. A piramis nagyjából 2,3 millió óriási, kéttonnás kőtömbből épült. A külső borítása turai mészkőből készült, melyet a Nílus keleti partjáról szállítottak a helyszínre, ezeket a köveket később vandál módon leszedték, és Kairó városának épületeihez használták fel őket. A kamrák többtonnás gránitköveit a 800 kilométerre lévő Asszuánból szállították ide.

Egyiptomban több mint 140 piramist tartanak nyilván. Az első a Kr. e. XVI. században, Szakkarában épült meg, Dzsószer fáraó (Neterikhet vagy Neterierkhet uralkodói néven) lépcsős temetkezési helye. A legutolsó piramisépítő fáraó a Kr. e. XVI. században élt I. Jahmesz (uralkodói nevén Nebpehtiré, görögösen Amószisz) volt, piramisa Dél-Abüdoszban áll.

Gízai piramisok

Dzsószer-piramis

Az egyiptológusok nagy része úgy gondolja, hogy ezeket az építményeket a fáraók építtették, és temetkezési helynek használták őket. Álláspontjuk szerint ezek alól nem kivételek a gízai piramisok sem. Elgondolkodtató ez annak tükrében, hogy a fáraók mumifikált holttestét leginkább a Királyok völgyében lévő sírkamrákban helyezték végső nyugalomra, és az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy a fáraók többsége nem tudott olyan tökéletes gúlákat építtetni, mint a három gízai piramis. Illetve más gúlák kialakítása is eltérő volt a gízai piamisokétól, kevésbé precíz járatokkal, kamrákkal rendelkeztek, az építmények sok esetben megrogytak, összedőltek. Leginkább többlépcsős, más dőlésszögű gúlákkal próbálkoztak, vagy jobb híján az uralkodók elfoglalták elődeik piramisait.

Más, alternatív gondolkodású kutatók úgy tartják, a gízai nagy piramisok sokkal régebben készültek, mint ahogy azt a régészek állítják. Úgy gondolják, hogy nem sokkal Atlantisz elsüllyedése után, az aranykor papjai készíttették a gízai piramisokat, amiket misztériumi iskoláknak szántak, hogy az univerzum tudását továbbadhassák a kataklizmát túlélő embertársaiknak. A misztériumok iskolájában a polgárok egyre magasabb tudati szinteket érhettek el a papok vezetésével. A végső céljuk az volt, hogy az idő múlásával létrejöhessen egy szuperintelligens emberiség. Tanításaikban egyistenhitet hirdettek, és annak különböző isteni aspektusait mutatták be. Az egyiptológusok ezt félreértelmezve úgy gondolják, hogy a gízai piramisokat építő civilizáció tagjai többistenhívők voltak.

De többek között közkedvelt teóriának számít az is, hogy a földönkívüliek építették a gízai piramisokat. Vannak olyan kutatók, akik el sem tudják képzelni azt, hogy több ezer évvel ezelőtt élhettek olyan emberek a Földön, akik rendelkezhettek volna azzal a tudással és technológiával, amellyel létre lehetett volna hozni ezeket a tökéletes építményeket, ezért úgy vélik, hogy a Földön kívülről érkezett ehhez segítség.

Táptalaja annak, hogy ennyire eltérően vélekednek az emberek a gízai piramisokról, nem más, mint az, hogy a mai napig nem tudják hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy az ókori emberek hogyan voltak képesek a kezdetleges szerszámaikkal ennyire tökéletes és grandiózus épületet létrehozni, miként tudták a helyszínre szállítani a többtonnás kőtömböket. A mai napig nem sikerült az emberiségnek utánoznia és megépítenie a gízai piramisokhoz hasonló, hatalmas, precíz építményeket. Illetve az is nagy szerepet játszik abban, hogy rejtélyes homály lengi körbe az ókori világot, hogy napjainkra nagyon kevés tárgyi lelet és írásos dokumentáció maradt fent, és azok is igencsak sekélyesek, hisz rengeteg „leletet” csak ügyes hamisítók készítenek, pusztán haszonszerzés céljából.

MODERN KORI PIRAMISOK

A modern kor sem maradt ki a piramisok építéséből. A Föld több pontján létrehoztak modern építészeti gúlákat különböző céllal. Épült piramis alakú múzeum, sportközpont, szálloda, utazási iroda, bank és még számos, különböző használatra szánt épület, ezekből is összegyűjtöttem néhányat.

Párizsi üvegpiramis

Ieoh Ming Pei kínai származású amerikai építész tervezte a párizsi Louvre Múzeum bejárataként szolgáló, közel 31 méter magas, üvegszerkezetű piramist, amely 1989-ben készült el. A fordított piramis (Pyramide Inversée) a Louvre föld alatti bevásárlóközpontjában található.

Louvre-piramis, Párizs

Las Vegas-i hotelpiramis

1993-ban épült az Egyesült Államokban, a nevadai Las Vegasban a piramis alakú, 30 emeletes Luxor hotel és kaszinó, amely több mint négyezer szobával rendelkezik. Ókori egyiptomi stílusban épült. Az építők a legapróbb részletig lemásolták az eredeti alkotást. A piramis és a szfinx egymástól ugyanolyan távolságra helyezkedik el, ahogy Egyiptomban, bár a szfinx 10 méterrel magasabb, mint az eredeti, és gipszből készült. A Tutanhamon-múzeumban található a fáraó sírjának pontos mása, az aranykoporsóval együtt. Megépítették a karnaki templom hatalmas oszlopcsarnokának a mását is, és a Nílus folyó egy részét. A hotel liftjei a piramis alakjához igazodnak, így egy kicsit meg vannak döntve. A Luxor diszkójának egyedülálló atmoszférája van. A mulatót Ré napistenről nevezték el. A terem mindegyik végében a sólyomfejű Hórusz isten ezüstösen csillogó szobra látható. A piramis alakú szálló tetején erős fényszóró pásztázza az eget. A szálloda beltere mintegy 812 000 köbméter.

 Luxor Hotel, Las Vegas

Memphisi Piramis Aréna

A Tennessee állambéli Memphisben található az 1991-ben épült, húszezer férőhelyes sportközpont, amely 98 méter magas, kívülről rozsdamentes acéllal burkolt piramis. Ramszesz fáraó húszméteres szobra őrzi a piramis bejáratát. Az épület szinte kihasználatlanul áll. Nem ez az egyetlen piramis alakú sport- vagy rendezvénycsarnok a világon: a kaliforniai Long Beach ötezer fős piramis-arénája, a Walter Pyramid a helyi egyetem igényeit szolgálja ki, de hasonló formájú a prágao GoJa koncertterem is.

Piramis Aréna, USA

Német Karlsruhe-piramis

A németországi Karlsruhe városában, a Marktplatzon található a vörös homokkőből készült piramis. 1823–1825-ben állították fel, a város alapítójának jelképe lett. A téren található emlékművek szabadkőműves jelképek is egyben. Az itt lévő piramis, az obeliszk, a földön lévő kőrózsák és a közelben lévő Pantheon mind a szabadkőművesekkel hozhatók kapcsolatba.

Karlsruhe piramis, Németország

Ez a gyűjtemény természetesen csak egy kis morzsája a világon fellelhető piramisok összességének, és most külön-külön nem is tértem ki a gúlákat körbelengő titokzatos, olykor rémisztő, hajmeresztő legendákra, hisz az már könyvnyi anyagot kitesz, igaz, elhatároztam, hogy a jövőben könyv formájában ennek is eleget teszek.

Érdekes, hogy akárhány gúlaszerű építményt is fedezzenek fel a történészek és a régészek, mindegyiknek vallásos indíttatású célt, illetve temetkezési helyeket állapítanak meg a téziseikben. Még akkor is, ha teljesen eltér egymástól a piramisok építészeti stílusa, és földrajzilag is hihetetlen távolságra vannak egymástól azok a népek, amelyek emelték a gúlákat. Egyszerűen bebetonozták elképzeléseiket a tudományon belül éppúgy, mint a köztudatban. De ne feledkezzünk meg arról a tényről sem, hogy a legtöbb piramis építési körülményeiről és használati céljáról nem maradt fent semmilyen információ. Éppen ezért pusztán csak feltételezésekként kell kezelnünk a tudományosnak kikiáltott elméleteket.

Számtalan kérdésre nem tudjuk a választ! Vajon ezeknek az ősi népeknek hogyan jutott az eszébe, hogy épp gúlaszerű építményeket emeljenek, bármilyen céllal is tették azt? Hogyan lehetséges, hogy elviekben még egymás létezéséről sem tudhattak, mégis egyforma stílusban gondolkodtak az építkezéseik során? Vajon az ufóhívők táborának van igaza, amikor azt fejtegetik, hogy valamikor az ősi múltban idegen fajok látogattak a Földre, és adtak iránymutatást elődeinknek az építéshez? Vagy talán piramis formájú űrszekerekkel érkeztek a látogatók, és őket utánozva vagy a tiszteletükre emelték a piramisokat? Esetleg az őslakosok azt gondolták, hogy ha hasonló épületeket építenek, mint az idegenek űrjárművei, akkor maguk is felszállhatnak ezekkel az égbe?

De azon is érdemes elgondolkodni, hogyan tudták egyáltalán létrehozni ezeket a monumentális és tökéletes épületeket a szakócával rohangászónak minősített, lenézett tudású emberek a tudomány mai állításait figyelembe véve?!

A piramisok száma ezres nagyságrendű, és nem tudjuk, hogy az új technológiák segítségével, mint amilyen a LIDAR is, még vajon hány száz piramis kerül elő a dzsungelek mélyéről. Napjainkban is tartanak régészeti feltárásokat olyan hegyeken, amelyeknek a formája piramis alakú. Sok szakértő véleménye szerint ezeket a piramisokat, hasonlóan a kínaiakhoz, szándékosan ültettek be erdőkkel, hogy rejtve maradjanak a kíváncsi szemek előtt. Gondoljunk csak Boszniára, vagy akár a Pilisre, ahol számos hegy formája emlékeztet piramisra, de a tudományos körök teljesen elzárkóznak azok vizsgálatától. Nem támogatják a kutatásokat, sőt lejárató hadműveletet folytatnak azokkal szemben, akik ezeket kutatják.

Elgondolkoztam azon, hogy ha valamilyen kataklizma során eltűnne a Földről a mai emberiség, és pár ezer év múlva újabb alakulna ki, akkor a következő civilizáció vajon hogyan vélekedne rólunk a magunk után hagyott romvárosok tükrében? Vajon mit gondolnának beton tömbházaink tömkelegéről? Vajon megállapítanák, hogy a többemeletes panelházak ősi templomok voltak, és azért épültek olyan magasra, hogy közelebb legyünk az isteneinkhez? Vajon, ha az épületekben találnának a mostanság fogyasztott, tartósítószerekkel telenyomott ételek és italok eredményeképpen néhány mumifikált holttestet, mit gondolnának arról, ez hogyan következhetett be? De az is előfordulhat, hogy a manapság emelt épületekből egy sem élne túl semmilyen kataklizmát, és csak a gízai vagy maja piramisok vészelnék át az évezredeket. Hisz köztudott, hogy ma nem az a cél, hogy valami minél tovább maradjon működőképes, hanem éppen az ellenkezője, hogy csak kis ideig használhassunk bármit is, hogy újból és újból vásároljuk meg ugyanazokat a dolgokat, hogy az emberiség felső rétegének nevezett néhány embernek a csillapíthatatlan erejű pénzéhségét kielégítsük. De vajon marad-e utánunk bármi olyan érték, ami megéri majd a következő civilizációt, hogy turisztikai látványosság legyen belőle? Vagy ez a sok vacakság, ami körbevesz minket, mind megsemmisül majd? Vajon az elkövetkező civilizáció tagjai próbálják-e majd megfejteni a valódi életünket, vagy ők is elvakult, hataloméhes emberekként, kitalált tézisekhez ragaszkodnak majd, és tömbházainkat templomoknak kiáltják ki? Elnyomóinkat pedig isteneknek?

Az emberiség őstörténelméről a mindenkori hatalmon lévők mondják ki a végső tézist. Azok a tudósok, kutatók, akik olyan leleteket, információkat szeretnének a nyilvánosságnak bemutatni, amelyek egyértelműen mást tükröznek, mint a jelenleg elfogadott állítások, hamar számkivetettek lesznek a tudóstársadalomból, ellehetetlenítik őket munkájukban, bolondnak, csalóknak kiáltják ki őket. Egyes feltételezések szerint a hatalmi elit sok előkerült ősi leletet elhallgat vagy megsemmisít, csupán a rengeteg hamis tézis látszatának fenntartása érdekében. A XXI. század olyan világot hozott az emberiség életébe, amely állandó kételkedést szül, folyamatosan álhírek kereszttüzében vagyunk, nehéz eldönteni, mi a valóság és mikor vagyunk lóvá téve. Bízom benne, hogy egyszer a Földön olyan emberek fognak élni, akik számára az igazság fontosabb lesz.

Perlaki Zsuzsanna Éva

Eredetileg megjelent:

Körmendi Figyelő XXVII. évfolyam 20. számában, 2019 decemberében