Mi az igazság a dropa korongokról?

A dropa kőkorongok felfedezésének titokzatos körülményei

KEZDETEK 

A történet 1938-ra nyúlik vissza, amikor Chi Pu Tei kínai régészprofesszor expedícióra indult a Himalájában található, összekapcsolódó barlangrendszerek feltérképezésére. A Baian Kara Ula-hegy barlangjainak belsejét a felfedezők állítása szerint mesterségesen faragták ki. Ezt a következtetést abból vonták le, hogy a falai derékszögűek, simák és megüvegesedettek voltak.

A temetkezésre használt sziklaüregekben furcsa, 130 cm magas, nagy koponyával rendelkező csontvázakat találtak. A kutatók először egy ismeretlen gorillafajra gondoltak, de végül elvetették ezt a teóriát, hisz ki hallott már arról, hogy majomemberek sírhelyeket készítenek?!

Vajon akkor mégis milyen lények élhettek itt?

A barlang falaira az égbolt csillagai, a Nap, a Hold és a Föld volt felrajzolva. De az igazi nagy felfedezés Chi Pu Tei és csapata számára a sziklaüreg poros mélyén talált kőkorong volt. A rejtélyes lelet 23 cm átmérőjű és 2 cm vastag volt, a közepén egy 2 cm-es lyukkal. A lemez felszínén különleges vésetek voltak, amelyek intelligens lény keze munkáját tükrözték.

Összesen 716 darab korongot találtak, amelyek korát 10-12 ezer évesre becsülték.

A barlangok környéken élő emberek legendái arról szólnak, hogy több ezer évvel ezelőtt a felhőkből érkeztek kicsi, sovány, nagyfejű emberek, akiknek csúnya, sárga arcuk volt. A helybéli emberek féltek tőlük, ezért vadászni kezdtek rájuk. Végül megismerték őket, és barátságot kötöttek velük, egyes állítások szerint talán keveredtek is egymással. Ezeket az embereket nevezték el dropáknak. Egész életüket a Baian Kara Ula környékén élték le. A szomszédos népekkel nem barátkoztak, inkább kerülték őket.

Sajnos ez a népcsoport valószínűleg kihalt az idők során. A tudósok soha nem akadtak rájuk.

Itt egy pillanatra megállnék a történettel, mert szeretném felhívni a figyelmet néhány dologra.

Chi Pu Tei kínai régészprofesszor létezésére, expedíciójára és felfedezésére semmilyen bizonyíték nincs. Sehol egy dokumentáció, sehol egy korong, semmi nyom, amin el lehetne indulni. Még a történetben említett barlangok sincsenek meg! Sőt, a „Pekingi Őstörténeti Akadémia” sem létezett.

Ezek a tények sajnos alapjaiban megrengetik az egész históriát. De nem kizárt az sem, hogy a bizonyítékokat eltüntették.

A környéken viszont a mai napig élnek törzsek, akiket dropáknak neveznek. De a sztoriban említett apró termet egyáltalán nem igaz rájuk, sőt inkább nagyok és robusztusok. Valójában a dropák nomád pásztorokból álló népcsoport. A dropa elnevezés körülbelüli jelentése „magányos” vagy „elszigetelt”, ami a tibeti felföld lakosainak a leírására szolgált.

No de haladjunk tovább a történettel. 

Dropa korong

Az állítólagos kőkorongokat átadták több tudósnak, hogy elemzéseket végezzenek rajtuk, még Oroszországba is küldtek belőlük, majd raktárakba kerültek. Végül 20 év homály után kerültek dr. Tsum Um Nuihoz, az egyik pekingi egyetem munkatársához. Ő alapos vizsgálat után megállapította, hogy a korongokon hieroglifák vannak, amiket összeolvasva valamilyen szöveget alkotnak.

Dr. Tsum 1962-ben megfejtette az ismeretlen jelekből álló lemezek véseteit. Az egyik megfejtése:

„A dropák a felhők közül érkeztek űrhajójukon. A férfiak, asszonyok és gyerekek a barlangok mélyén bújtak el, napkelte előtt tíz alkalommal. Amikor végül megismerték a dropák nyelvét, akkor értették csak meg, hogy a jövevények békés szándékúak.”

A tudós állítása szerint a kövek azt mesélik el, hogy a dropák nem tudták az űrhajójukat megjavítani, ezért nem tudtak visszatérni saját bolygójukra, így itt ragadtak a Földön.

A professzor felismerte, hogy a kövekre írt üzenetben az emberek dropáknak nevezték magukat.

Dr. Tsum publikálni szerette volna felfedezését, de a kínai rezsim nem engedte meg neki.

A tiltás ellenére két évvel később mégis közzétette a felfedezését, „Űrhajók kőkorongokba vésett története, melyek 12 ezer éve érkeztek a Földre” címmel, amiért gúny tárgyává vált, és üldözni kezdték. Japánba menekült, majd élete hátralévő részében ott is maradt. A korong szövegét a régi legendák igazolására akarták felhasználni. Az idők folyamán eltűnt az összes dropa korong és a maradványok is. Sötét homály fedi a barlangok helyét is.

Sem Chi Pu Tei, sem dr. Tsum Um Nui neve nem szerepel egyetlen kínai akadémiánál se. Még arra sincs semmilyen bizonyíték, hogy valaha létező személyek lettek volna. Nevüket akár ki is törölhették, hogy eltüntessék a bizonyítékokat. A dropa korongok támogatói arra hivatkoznak, hogy a kínai kulturális forradalom és a kínai hatóságok süllyesztették el a bizonyítékokat.

Hogyan került a köztudatba a történet?

Erről a históriáról először 1960-ban lehetett olvasni Valentin Isaakovich Rich és Mihail Borisovy Chernenko cikkében, amely „Hipotézisek, felvetések és találgatások: vajon a nyomok az űrbe vezetnek?” címmel jelent meg a Новое Русское Слово magazin márciusi számában. Tulajdonképpen folytatása volt a Литературная газета (Literaturnaya Gazeta) 1960. februári számában megjelent spekulációnak: Matest M. Agrest azt fejtegette, hogy talán a távoli múltban már meglátogattak bennünket földönkívüli lények, akik hagyhattak maguk után nyomokat.

Sokan úgy gondolják, hogy Valentin I. Rich és Mihail B. Chernenko nem létező személyek, csupán álnevek.

1962-ben is jelent meg cikk a történetről, egy német vegetáriánus lapban, a Das Vegetarische Universumban Reinhardt Wegeman által, aki a tokiói DINA hírügynökséget jelöli forrásként, de ilyen nevezetű ügynökség nem is létezett. Legalábbis semmilyen információt nem találni róluk.

1964-ben újból megjelentett a sztori, de ezúttal az Ufo-Nachrichten magazinban, ismét a nem létező hírügynökséget nevezték meg a hírforrásának.

1965-ben egy belga lapban tették közzé a történet fordítását.

1968-ban egy orosz természettudós, W. Saitsew adta ki dr. Tsum Um Nui munkáit. Megtoldva saját felfedezésével, miszerint a korongok alapanyaga a gránit mellett nagy koncentrációban tartalmaz kobaltot és más fémeket, ami nehézzé teszi azok megmunkálását. Valamint különleges, ritmusos rezgéseket produkált az oszcillográfteszten.

Däniken 1968-ban megjelent híres könyvében, Az istenek szekereiben lehetett olvasni a dropa korongok történetéről. A könyv nagyon rossz kritikát kapott, mert egyetlen szereplőt és a forrást sem tudtak igazolni. Ez a történet semmilyen dokumentációban nem létezik. Sokat sejtet viszont, hogy Alexander Kazanstev, akire Däniken főforrásként hivatkozik, azt nyilatkozta, hogy ez nem igaz. Sőt állítása szerint Däniken mesélte neki el a történetet, nem pedig fordítva.

1974-ben Ernest Wegerer a Xianban található Banpho múzeumban lefényképezett két hasonló korongot, sőt az igazgatótól engedélyt kapott arra, hogy a kezébe is foghassa őket. Információt azonban nem tudtak mondani neki, hogy honnan kerültek oda a kőkorongok. 1994-ben viszont már semmilyen nyom nem utalt arra, hogy valaha is lettek volna abban a múzeumban ilyen kövek.

1978-ban David Agamon a „Napistenek száműzetésben” című dokumentumkönyvében látszólag alátámasztotta a históriát, de 1988-ban bevallotta a Fortean Times magazinban, hogy az egész csak kitaláció, átverés volt. Vajon milyen nyomásnak volt kitéve David, hogy tíz évvel a könyve után ilyen vallomást tegyen?

A kritikusok teljes mértékben elutasítják a dropa korong históriáját. Gordon Chreighton alaptalannak ítélte és szenzációhajhászásnak a dropa-földönkívüliekről szóló állításokat. Kritikájának hangot is adott a Repülő csészealjak kritikája című cikkében.

Chreighton a Királyi Antropológiai Társaság és a Királyi Geográfiai Társaság tagja.

További kérdések is felmerültek.

Hogyan tudta megfejteni ennyi idő alatt Tsum az ismeretlen hieroglifákat? Az ilyen írások dekódolása évtizedeket is igénybe venne szakavatott nyelvészek csoportjának is. Sok ősi írás megfejtése bonyodalmakba ütközik, amikor egyetlen ismert nyelvvel sem tudják összefüggésbe hozni őket. Ezeknek a tényeknek a tükrében egy földönkívüli nyelvet még körülményesebb lenne lefordítani, pláne egy olyan embernek, aki mögött nincs hivatalos nyelvészeti háttér, sem hozzáértő segítő csapat. Bár egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, ha segítettek neki „fentről”.

Miért nem egyezik a fotókon bemutatott kőkorong a történetben elhangzottakkal?

A korongok ugye eltűntek, bizonyítékként csak fotókat mutatnak be. A képek nagylátószögben mutatják a köveket, mégsem látszanak rajtuk a furcsa, mély vésetek. A korong mérete sem akkorának tűnik a felvételen, mint amit állítanak róla. Arról nem is beszélve, hogy ki az a kretén, aki egy széktámlának dönt egy 12 ezer éves ősi leletet?

Hol vannak a dropa korongok? Hol vannak a csontvázak? Hol vannak a barlangok? 

Gondolatok

A régmúlt idők ősi leleteit mindig nagy érdeklődés övezte. Az emberiség elfeledett, titkokkal teli múltja számos megmagyarázhatatlan tárgyat tárt már elénk.

Valójában a korong, amit a képeken mutatnak, nem más, mint a neolitikus Bi-korong. Több ezer Bi-korongot találtak már Kína-szerte, főként a délkeleti tartományokban. A méreteik különbözőek, a néhány centiméterestől a méteres nagyságúig előfordulnak. Mindegyik közepén kis kerek vagy szögletes lyuk van. A legtöbb Bi-korongot sírhelyeken találták, és a korai kőkorszakra (kb. Kr. e. 3000) datálják őket. Általában kígyókat, sárkányokat, néha halakat ábrázolnak. Egyiken sincs olyan írás és spirális rovás, amiket a dropa történetekben említenek.

A tudományos álláspontok sokszor akadályokat görgetnek egy-egy olyan lelet nyilvánosságra hozatala elé, ami sehogyan sem illeszkedik bele az elfogadott, felállított elméletekbe.

Mindezek ellenére úgy gondolom, nem kell mindig a tudósokat okolni, ha esetleg rámutatnak hiányosságokra, és nem vesznek mindent készpénznek. Pláne, ha semmi, de semmi nem támasztja alá az állításokat.

A dropák esetében is elmondható, hogy sem az expedíció, sem a szereplők, sem a korongok létezése nem bizonyított. A legapróbb kijelentés sincs alátámasztva semmilyen bizonyítékkal.

Ellenben a kritikusok nyomozásának eredményeként jól látható érveket hoztak fel a csalás leleplezésére. Végigkövethető, hogyan kreáltak az újságírók egy elméleti kérdésből világszenzációt. Nem törődve azzal, hány embert tesznek ezzel lóvá.

Persze beleláthatunk különböző összeesküvés-elméleteket is, amelyek szerint minden bizonyíték köddé vált.

Aki a földönkívüli intelligenciákkal, ufókutatással foglalkozik, az tudja, hogy rengeteg információt elhallgatnak ez ügyben. Fogalmazhatnék úgy is, hogy még a létezésüket is cáfolják. Ezért is ingoványos terület ez.

Nincs egyszerű dolga annak, aki bármelyik esetet bizonyítani szeretné.

Az 1960-as, 70-es évek különösen mozgalmasnak számítottak az ufókutatás területén. Rengeteg ufóészlelést jelentettek. Számtalan csaló fantáziáját megmozgatták a repülő csészealjak. Jó néhány eset alapját átültették a kreálmányaikba, megfűszerezték valamilyen ősi legendával, majd tálalták a közönség elé.

A szenzációhajhász média felkapja az ilyen típusú sztorikat, és minden utánajárás nélkül terjeszti is tovább, alaposan összezavarva ezzel a kutatókat és a közvéleményt egyaránt.

Arra törekszem, hogy minél több információt összegyűjtsek egy-egy esetnél.

Szomorúsággal tölt el, amikor ilyen és ehhez hasonló ügyekkel találkozom kutatásaim során, és a bizonyítékok tükrében azt kell látnom, hogy lehet, csak átveréssel állok szemben.

De mindenképpen fontosnak tartom, hogy ha egy históriáról kiderül, hogy csak szélhámosság, az is napvilágra kerüljön!

Lilith AzElső

BETILTOTT TÉNYFELTÁRÁS!
Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról készült könyvem megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com emailcímre küldött üzenetben, könyvesboltokban nem kapható! 

Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll!A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül TILOS!

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Dropa_stones
http://mysterieuxlettres.blogspot.hu/2010/08/dropa-kovek.html
http://global-mystery.blogspot.hu/2011/10/dropa-kokorongok-rejtelye.html
http://www.badarchaeology.com/

http://nemzeti.net/
http://archyfantasies.com/