Éppen tíz éve rekonstruáltuk az erdélyi ufólehívást

Izsáky László örmény származású ufókutató „lehívójelének” köszönhetően 1974. június 7-én, 13 óra 20 perckor a Keleti-Kárpátok Gutin hegységében, a Kakastaréj közelében leszállt egy nyolc méter átmérőjű, négy méter magas, korong alakú repülő csészealj. Utasai 165–170 centiméter magas, emberszerű lények voltak, a testükhöz simuló szürkéskék ruhájuk foszforeszkált, űrsisakot nem viseltek. Egy kocka alakú nikkeldobozt hoztak magukkal a Földre, benne nyolcvanhat darab aranylemezzel.

Bár a kozmikus találkozó – a román titkosszolgálat beavatkozásának köszönhetően – nem zajlott zökkenőmentesen, a dobozkát a benne lévő kinccsel mégis sikerült kimenteni, és legalább addig megőrizni, míg értékes papírmásolatokat nem készítettek a lemezekről. A szekusok végül rátaláltak, és elkobozták a felbecsülhetetlen értékű lemezeket. A jel felrajzolói közül csak egyetlen ember, Izsáky László élte túl a Securitate folyamatos zaklatásait és kínzásait.

Izsáky évekig dolgozott a lemezek megfejtésén. A tudást, amit őriztek, világgá akarta kürtölni, számtalan kutatót és akadémiát keresett meg ennek érdekében, de a várva várt figyelmet és elismerést soha nem kapta meg érte. Egyre nagyobb csalódottság vett rajta erőt, ami fennmaradt levelezéseiből is kiolvasható. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen, 2007 tájékán örökre eltűnt a Gutin hegység erdeiben. Egyesek szerint a földönkívüliek vitték magukkal, mások szerint a román titkosszolgálat tette el láb alól.

Így szól röviden az a történet, amelynek igazságtartalmát 2014-ben kezdtem kutatni.

Saját Izsáky-kutatásom 2014-ben – talán meglepő módon – egy cáfolattal kezdődött. Az eset valóságtartalmának vizsgálata közben, kifejezetten az volt a célom, hogy ellenőrizzem a megadott adatokat és a bizonyítékként hozzácsapott fényképek hitelességét, amelyek az interneten akkor és sajnos azóta is terjednek vagyonszerzés céljából. Már az első vizsgálat során több komoly ellentmondást találtam.

Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ezzel egy több mint tíz éve tartó kutatás veszi kezdetét.

Perlaki Zsuzsanna Éva

Az Izsáky Lászlóhoz és az erdélyi aranylemezekhez kapcsolódó kutatásaimról könyveimben részletesebben is olvashatsz. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

Az Izsáky-akta kutatási anyagainak összefoglalója

Éppen tíz éve rekonstruáltuk az erdélyi ufólehívást

Izsáky László örmény származású ufókutató „lehívójelének” köszönhetően 1974. június 7-én, 13 óra 20 perckor a Keleti-Kárpátok Gutin hegységében, a Kakastaréj közelében leszállt egy nyolc méter átmérőjű, négy méter magas, korong alakú repülő csészealj. Utasai 165–170 centiméter magas, emberszerű lények voltak, a testükhöz simuló szürkéskék ruhájuk foszforeszkált, űrsisakot nem viseltek. Egy kocka alakú nikkeldobozt hoztak magukkal a Földre, benne nyolcvanhat darab aranylemezzel.

Bár a kozmikus találkozó – a román titkosszolgálat beavatkozásának köszönhetően – nem zajlott zökkenőmentesen, a dobozkát a benne lévő kinccsel mégis sikerült kimenteni, és legalább addig megőrizni, míg értékes papírmásolatokat nem készítettek a lemezekről. A szekusok végül rátaláltak, és elkobozták a felbecsülhetetlen értékű lemezeket. A jel felrajzolói közül csak egyetlen ember, Izsáky László élte túl a Securitate folyamatos zaklatásait és kínzásait.

Izsáky évekig dolgozott a lemezek megfejtésén. A tudást, amit őriztek, világgá akarta kürtölni, számtalan kutatót és akadémiát keresett meg ennek érdekében, de a várva várt figyelmet és elismerést soha nem kapta meg érte. Egyre nagyobb csalódottság vett rajta erőt, ami fennmaradt levelezéseiből is kiolvasható. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen, 2007 tájékán örökre eltűnt a Gutin hegység erdeiben. Egyesek szerint a földönkívüliek vitték magukkal, mások szerint a román titkosszolgálat tette el láb alól.

Így szól röviden az a történet, amelynek igazságtartalmát 2014-ben kezdtem kutatni.

Saját Izsáky-kutatásom 2014-ben – talán meglepő módon – egy cáfolattal kezdődött. Az eset valóságtartalmának vizsgálata közben, kifejezetten az volt a célom, hogy ellenőrizzem a megadott adatokat és a bizonyítékként hozzácsapott fényképek hitelességét, amelyek az interneten akkor és sajnos azóta is terjednek vagyonszerzés céljából. Már az első vizsgálat során több komoly ellentmondást találtam.

Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ezzel egy több mint tíz éve tartó kutatás veszi kezdetét.

AI és a munkanélküliség – Milyen jövő vár ránk?

A mesterséges intelligencia nem öl – csak nem ment…

Ezt a beszélgetést nem azért teszem közzé, hogy bárkit hergeljek, és nem azért, hogy okoskodjak. Azért, mert fék kell. Egy pillanatnyi megállás. Egy levegővétel. Mert lehet, hogy a technológia gyorsabb nálunk – de a gondolkodás jogát még nem vették el. És ha ezt sem használjuk, akkor tényleg csak sodródunk.

A beszélgetés spekulatív részeket is érint, nem tényállítások gyűjteménye. Gondolkodási kísérlet: hogyan néz ki a jelen és a közeljövő, ha levesszük róla a PR-mázat.

Kora reggel olvastam egy cikket, melyben a davosi elit elárulta, hogy mi lesz a munkahelyek sorsa az AI-forradalomban. Persze hamisan csengett, ezért gondoltam, megkérdezem az AI-t, hogyan vélekedik erről. A beszélgetést változtatások nélkül közlöm.

Milyen ég alatt akar élni az ember?

Miközben a mesterséges intelligencia világűrbe költöztetéséről olvastam, valami egészen más kezdett nyugtalanítani… Mi marad az égből?

Ez a szöveg egy párbeszédből nőtte ki magát: egy ember és egy mesterséges intelligencia közös kérdezéséből. Változtatás nélkül közlöm, hogyan reagált az AI (ChatGPT 5.2) a mesterséges intelligencia világűrbe költöztetéséről szóló cikkre.