2016. június 12.

Kinek fáj az igazság?

Válasz a koránt sem kedves támadásokra



Június 10-én közreadtam egy rövid kis beharangozót készülő könyvemről, amely egy 1974-es ufólehívást, a földönkívüliekkel történt kapcsolatfelvételt és az erdélyi Izsáky László nevéhez fűződő esetet dolgozza fel. Az eset teljes felgöngyölítése 42 év távlatából egyáltalán nem egyszerű. 



2014-ben, az első évi kutatásom eredményeként még csak az internetről származó információkat vettem figyelembe. Ekkor született egy cikkem, ami igencsak szkeptikusra sikeredett. Itt olvashatjátok: 


Ebben a cikkemben hangot adok rengeteg ellentmondásnak, amit az "elődeim" állítottak össze a nagyközönség számára. Azon információk alapján, amelyek azoktól származnak, akik megszerezték Izsáky László hagyatékát, és már évek óta tanulmányozták azt, és volt, aki könyvet is írt belőle. Azt kellett megállapítanom, hogy az egész az elejétől a végéig bűzlik. Hamis fotókkal tűzdelték tele anyagaikat, alátámasztani, bizonyítani az eset valódiságát, amelyek sokkal korábban már fel voltak használva más, különböző ufós esetek kapcsán. Nagyon elszomorodtam, mégis úgy éreztem, muszáj ezekre az ellentmondásokra felhívnom a figyelmet, hisz sajnos rengeteg csaló van közöttünk.
Ezután a cikkem után keresett meg egy olyan személy, akinek a birtokában volt Izsáky hagyatéka, azzal a céllal, hogy tanulmányozzam azt, és annak tükrében döntsem csak el, hogy átveréssel van-e dolgom, vagy sem.
Örömmel fogadtam az újabb információkat. Örültem, hogy végre olyan anyagok kerültek a kezembe, amelyek Izsáky László kezével íródtak, így sok minden úgymond első kézből származott.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy így már gyerekjáték volt összerakni a teljes képet, el kell mondanom, hogy ez az anyag, hiába pihent közel egy évtizede "megszerzői" kezében, senki sem fordított rá annyi időt, hogy ezt a több ezer oldalnyi anyagot rendbe tegye, rendszerezze, válogassa. Magyarán olyan volt az egész, mint egy bőröndnyi irat, teljesen összekeverve. Levelezések, esetleírások, ábrák, számolgatások, könyvek összevissza halomban.
Közel két éve, hogy nálam vannak ezek a dokumentumok, de a teljes rendszerezése még mindig tart. Igaz, én nem csapatban dolgozom ezen, mint "ők", hanem egyedül. Van rendes munkahelyem, családom, időm 80%-át lefoglalják, így a maradék időben dolgoztam ezen. Saját szabadidőmben. Fizetség nélkül. Így is sokkal jobban átláthatóvá vált, mint az elmúlt évtizedben bármikor is.
Az anyag tanulmányozása közben egyre tisztább kép tárult elém arról, hogy vajon mi történhetett 42 évvel ezelőtt, és azután.
Azokat az információkat, amelyeket megtudtam, úgy éreztem, át kell adnom azoknak az embereknek, akiket ez az eset érdekel. Előadásokat tartottam, ahol beszámoltam, hol tartok az ügy feltárása kapcsán. Ezek az előadások ingyenesek voltak. Egy kivételével, amikor Egerbe hívtak előadni, az ottani ufósok, akik egy művelődési házban rendszeresen tartanak találkozókat, és oda hívnak meg előadókat. Itt pénzbe került a jegy az érdeklődőknek, mivel a klubnak ki kell fizetnie a terembérlést. Ott akkor nekem kifizetésre került az utazásom, illetve kb. 10 ezer forint honorárium, mert a telt ház miatt kicsit több bevételük született, mint amennyi a költségük volt.
Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert rengeteg olyan támadás ért, hogy haszonszerzés céljából csinálom az egészet. Hát ki kell ábrándítsak mindenkit, az ufókutatás napjainkban egyáltalán nem kifizetődő. Egytől egyig az összes ufókutató saját pénzéből jár utána egy-egy esetnek. Saját munka mellett, szabadidejében végzi kutatásait. Sokszor bizony a kosztpénzből véve el egy-egy utazásra, egy-egy könyvre, egy-egy előadásra valót.

Az előadásomból itt nézhettek meg egy rövidített videót: 


Ezután az előadásom után megjelent egy cikkem is egy magazinban az eset kapcsán, amiért én soha egyetlen fillért sem kaptam, de nem is bánom, hisz az a néhány ezer forint, amit fizetni tudnak a lapnál, engem előrébb nem visz, nekik meg tán jól is jön, hogy továbbra is tudják tájékoztatni az embereket különböző esetekről. Az újság csak egy réteglap, nem vásárolják több százezren, hogy abból igazán profitálni lehessen. Ezért nem is kértem volna soha pénzt a laptól, inkább csak örültem, hogy publikálhattam. 
Több lehetőséget nem is kaptam a laptól, hisz az én szókimondó igazságkereső cikkeim nem igazán férnek meg a fantáziavilággal, fikciókkal tűzdelt cikkek között. Ezt a lap főszerkesztője nyíltan értésemre is hozta, cenzúrázni akarta, hogy mit írhatok le és mit nem. (Levelezésünket meg is őriztem emlékül.) Pofátlanságnak tartom, hogy a XXI. században ilyenre még sor kerülhet. Szegény Petőfi forog is a sírjában rendesen.

Én az igazságot keresem, és arról tájékoztatom olvasóimat. Tévedhetek én is, de mellettem szóljon, hogy tévedéseimet beismerem, és azt is le merem írni, sok "kollégával" ellentétben.

Miután elkezdtem előadásokat tartani, publikálni az eset kapcsán, számtalan támadás ért. "Kutatótársaim" azzal vádoltak, hogy nem jogosan használtam fel az anyagot, amit tőlük kaptam. Napokig ment a vádaskodás, szapulás, sértés több ufókutatónak kikiáltott embertől, volt olyan is, hogy lezsidóztak, szabadkőművesnek neveztek, épp csak gyíkember nem voltam. Ezt néhány nap után megelégeltem, és nyilvánosságra hoztam magánlevelezésemet, hogy mindenki lássa, mégis milyen körülmények között jutottam hozzá az anyaghoz, hogy nem én kértem, hanem felajánlották azt. Sőt hozzájárultak ahhoz is, hogy ezeket előadásaimban fel is használjam. 
Na ez után jött számos fenyegetés. Hogy számomra "egészségtelen lehet, ha több ufókongresszuson megjelenek". Volt, aki nyíltan megfenyegetett, hogy "fogjam be a pofám, ne merjek az ügyről többet írni, beszélni".
Azóta kuss van, hisz látják, nálam ezzel semmire nem mennek, sőt ezek az incidensek csak erősítettek abban, hogy továbbmenjek.

Több mint kétéves kutatómunka áll mögöttem, több száz óra, amit csak az interneten, illetve különböző helyszíneken töltöttem el, annak érdekében, hogy az összes morzsát, amit csak lehet, összeseperjek. Kétszer is jártam Erdélyben, ahol több napot töltöttem a Gutin hegységben, Szatmárnémetiben, Aknasugatagon és Máramarosszigeten, hogy minél jobban körbe tudjam járni az esetet.

Ezekből rövid cikk is született, itt olvashatjátok az egyiket: 


Sőt, rekonstruáltam is két társammal az ufólehívást, felrajzoltuk a jelet. Volt is eredménye. 
Erről azonnal tájékoztattam az ufótéma iránt érdeklődőket, ahogy hazaértem.
Röviden leírtam, hogy sikerrel jártuk, néhány fényképet is csatoltam, hogy lássák, nem átverni akarom őket. 

Itt a cikk, ami erről született: 


És mit kaptam érte cserébe egy-két embertől?
Na mit? Hogy én ezt az egészet haszonszerzés céljából csinálom.
Hát ez az igazi döbbenet.

Ez a kutatómunka nem egy három mondatos hozzászólást ér, nem egy blogbejegyzést vagy néhány mondatos bejegyzést a Facebookon, hanem bizony egy könyvnyi anyag. Nem érem be azzal, hogy néhány napos fellángolás után a süllyesztőbe kerüljön. Hanem maradandót akarok alkotni. Azt akarom, hogy mindenki, akit érdekel ez az eset, teljes képet kapjon róla. Mindenki pontosan tudja meg, hogy micsoda ármánykodások, hazugságok, lopások történtek. Nem csak velem, hiszen az kit érdekel, hanem magával Izsáky Lászlóval és társaival. Ez a minimum, ami jár nekik. Ők az életükkel fizettek azért, hogy tájékoztassák az embereket. Mi haszna lett volna az egész kutatásomnak, ha néhány morzsával szúrom ki a szemét annak, akit ez tényleg érdekel?
Én még élek, és remélem, a nyilvánossághoz való fordulás segíteni fog abban, hogy ez még jó darabig így is legyen.
És pont leszarom azt a néhány kommenthuszárt, aki csak a gépe előtt ül, és soha fel nem áll még az ablakon se kinézni, hátha ufót lát, hogyan próbál meg engem kritizálni. Gyanúsítani, szavahihetetlennek beállítani. Ezek az emberek engem nem érdekelnek. Ezek lusták megmozdulni, időt fordítani bármire is, hisz ha nem így lenne, pontosan tudnák, hogy ebből meggazdagodni nem lehet. Ám ha mégis bestseller lenne a könyvből, és egy rakás pénzt keresnék is vele, ahhoz is kinek mi köze lenne? Nem a semmiért lenne. Megdolgoztam érte. Feláldoztam érte mindent! Kitettem magam a veszélynek, a pocskondiázásoknak, a megaláztatásoknak. Én felálltam a kényelmes fotelomból. Nem elégszem meg a kényelmes hazugságokkal, engem a kényelmetlen igazság érdekel!

Szóval cseppet sem kedves támadóim, innen üzenem nektek, görcsölhettek, utálhattok, támadhattok, fenyegethettek, pont szarok rátok, nem érdekeltek! Nem miattatok csinálom az egészet, hanem azért a több ezer olvasómért, akik bátorítanak, mellettem állnak és szeretnek!

Á. Zoltán, neked innen külön üzenek, szakadj már le rólam. Ha jó volt a kenyerem, pénzem, társaságom, segítségem, mikor szarban voltál, legalább azzal háláld már meg, hogy minden támogatómat ne gyanúsítsd már meg azzal, hogy én vagyok vagy Prusi álnévvel. Szánalmas ez a paranoid téveszméd, amivel mindig azt gondolod, hogy ha valaki mellettünk van, az lehetetlen, és csak mi magunk lehetünk a kommentelők. Fogadd el, hogy van, akit nem sikerül hülye dumával megtérítened. Nem foglalkozunk mi sem veled. Te se foglalkozz velünk. Minek? Azért töröltelek az ismerőseim közül, mert nem érdekelsz. Nem érdekel, mit csinálsz és kivel. Nem foglalkozunk veled, mert számunkra nem vagy sem fontos, sem érdekes. Te semmit nem adtál nekem. Én nem tartozom neked semmivel sem. Csak segítettem rajtad ismeretlenül. Soha sehol nem bántottalak. Meguntuk az állandó kötekedéseidet a csoportunkban, az állandó okoskodásaidat. A Zoltán Á. show-t. Ennyi, ne láss mögé olyat, ami nincs. Megismertelek, nem vagy az az ember, akivel barátkozni szeretnék. Ennyi! 

Ami még meglepő számomra, hogy sokan ismerőseim a Facebookon az úgynevezett "régi ufósok" közül, és a hír hallatára, hogy sikerült lecsalogatnom az ufókat, semmit sem reagáltak. Vajon miért? Őket nem érdekli, hogy valakinek sikerült-e tényleg a kapcsolatfelvétel? Nem értem ezt a síri csendet tőlük. Vagy félnek, hogy kikapartam valami olyat is, amit ők szerettek volna nagyon eltitkolni???...

És itt szeretném megköszönni az összes olvasómnak, lájkolomnak a biztató szavakat, a kitartásotokat, amivel követitek az eseményeket. Értetek csinálom az egészet! Ti adjátok az erőt, újra és újra a folytatáshoz! 
Köszönöm, hogy vagytok!

BETILTOTT TÉNYFELTÁRÁS!
Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról készült könyvem megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com emailcímre küldött üzenetben, könyvesboltokban nem kapható!



Perlaki Zsuzsanna Éva 

A Gondolatok az égbolt alól blog összes bejegyzése szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő összes bejegyzés saját szerzemény, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül TILOS!



4 megjegyzés:

  1. Kedves Zsuzsanna !
    Gratulálok mérhetelen türelméhez, kitartásához és elszántságához !
    Szeretném megkérdezni, hogy a Meridiánnak nem lesz-e vidéki gyűlése esetleg egy-egy alkalommal?Mert vidékről eljutni nem egyszerű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Ha van aki megszervezze és meghívást kapunk szívesen megyünk bárhová, természetesen ingyen, semmilyen ellenszolgáltatást nem kérünk!Csak szervezzétek meg, hogy hova és mikor, és szóljatok időben, hogy tudjunk rá készülni!

      Törlés
  2. kedves zsuzsanna avagy lilit! (ami a szimpatikusabb)nagyonmegorultem, hogy ratalaltam erre a blogra,szamomra erdeke es izgalmas kerdeseket boncolgat es ami a legjobban tetszik,az az oszinte nyiltsaga amivel a nezeteit,a velemenyet vallaja.szamomra ezert hiteles! nagyon koszonom,munkajahoz,a kutatasahoz tovabbi sok erot es kiartast! mamelli

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.