Hogyan üzenjünk a távoli bolygók lakóinak?

Titokzatos geoglifák, lehívójelek az égieknek

Ősidők óta emberek százai készítenek különböző méretű és formájú képeket valakiknek, akik csak odafentről láthatják műveiket. Vajon valóban egyfajta kommunikációs út lenne ezeknek az ábráknak az elkészítése?

1974. június 7-én Erdélyben Izsáky László a társaival egy hatalmas jelet rajzolt fel a Gutin hegységben található Kakastaréj közelében, bízva abban, hogy az a távoli messzeségekben is jól látható, és „hívó” erejű lesz, általa kapcsolatot tudnak létesíteni más bolygókon élő intelligens létformákkal.

Az erőfeszítésüket siker koronázta. A történetet bizonyára sokan ismerik, ezért az eset részleteire itt nem térek ki, a cikk végén egy keretes részben olvasható Izsáky saját szavaival előadva.

Az eset óta eltelt 42 év, számtalan próbálkozás volt azóta, hogy reprodukálják a kapcsolatfelvételt a „lehívójel” segítségével, de eddig csak félsiker volt az eredménye, hiszen több szemtanú állítása szerint megjelentek ugyan ufók a jel közelében, de leszállásra, komolyabb kapcsolatfelvételre nem került sor egyik alakalommal sem.

Többen kifigurázzák, nevetségessé teszik Izsákyt, mondván, gyerekes rajzokkal próbálkozott, és miután megismételhetetlennek bizonyult az általa elért kapcsolatfelvétel, ezért sokan hazugnak is nevezik.

Köztudott, hogy rengeteg időt fordítottam már az eset kivizsgálására. Cikk is született belőle, és nemrég Egerben egy háromórás előadást is tartottam a témában.

Az alábbi linken elérhető az ott készített videó:

Mit rejt Izsáky László titkos bőröndje?

(2018.szerk.)Később a Körmendi Kulturális Műhely kaszinó estjén, 2017. november 28-án Eőry Szabó Ferenc mkl és Eőri Szabó Ferenc társaságában újabb előadást tartottam a témában, „Az Izsáky-bőröndök titkai” címmel. Az alábbi linken elérhető az ott készített videó:

Perlaki Zsuzsanna Évával beszélget Eőry Szabó Ferenc - Az Izsáky ügy újabb titkai

Időközben elkészült a könyvem is "A JEL" címmel, amelyben lerántom a leplet a hazai "ufókutatók" ármánykodásairól, cselszővéseiről, dezinformálásaikról és közben bemutatom az Izsáky László utáni nyomozásom eredményeit, illetve részletesen beszámolok a saját 2016-os sikeres ufólehívásunkról is. Az alábbi linken olvashattok bővebben a könyv megjelenése körül kialakult támadássorozatok miértjéről is:

Betiltott Tényfeltárás! Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról

BETILTOTT TÉNYFELTÁRÁS!
Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról készült könyvem megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com emailcímre küldött üzenetben, könyvesboltokban nem kapható!

Az első cikkem, Izsáky László és az aranylemezek nyomában, ami ennek az esetnek a kapcsán született, kicsit szkeptikusra sikeredett, miután elég kevés publikus információ volt fellelhető, azok is hibásan, rossz koncepcióval készültek, én is csak ezek tükrében tudtam gondolkodni.

Szerencsésnek érezhetem magam, mert ez a cikk elindított egy folyamatot, ami a mai napig is tart, és számtalan levelet kaptam a cikk kapcsán. Így jutott el hozzám az a bőröndnyi anyag is, amit Izsáky hagyott maga után. Ennek az anyagnak a feldolgozása folyamatban van, de annyit már most is le tudtam szűrni belőle, hogy nem hazugságra felépített esettel állok szemben.

Az anyag tanulmányozása közben számtalan kérdés született meg bennem.

Ezek közül az egyik és legfontosabb kérdésnek azt találtam, hogy vajon valóban van-e értelme jeleket rajzolgatni? Ez a kérdés a legvitatottabb mind az eset feltárói körében, mind az olvasók körében.

Na akkor gondolkodjunk egy kicsit tovább, és nézzük meg más szemszögből, hogy vajon lehetséges-e ilyenfajta próbálkozásokkal távoli bolygókra üzenni. Vajon tényleg látják őket a messzeségből?

Hatalmas, több száz méteres rajzolatok találhatók a Föld több pontján, amelyek csak madártávlatból kivehetők. Ha a szemlélő a rajz mellett áll, észre sem veszi.

Ilyenek például a híres Nazca-vonalak.

Peru déli részén, a Pampas De Jumana fennsíkon több száz ábra is látható madártávlatból. Méreteit tekintve a 45–275 méterig terjed egy-egy rajzolat. Gigantikus mértani alakzatok, monumentális állatfigurák és nyílegyenes vonalak találhatók itt. Minden egyes kép egyetlen megszakítatlan vonalból áll. Úgy gondolják, legalább 2000 éve készültek. Számtalan elképzelés született már arról, hogy kik készíthették őket, és milyen célból, ezekre itt most nem térek ki bővebben. De azt azért megemlítem, hogy egyes elméletek szerint a földönkívüliekkel is kapcsolatba hozták már őket.

Említésre méltóak a kazahsztáni geoglifák, amelyek Kazahsztán északi részén találhatók, és több mint 50 ábrából állnak. 90–400 méteres átmérőjűek.

Ezeket az ábrákat 2007 körül fedezték fel. Az egyetlen, amiben különböznek a földre rajzolt Nazca-vonalaktól, hogy ezek a geoglifák sírhalmokból, sírdombokból állnak, és méreteik felülmúlják azokat. Mindegyik ősi időben készült, rendeltetési céljukat és készítőiket máig nem sikerült azonosítani.

Több ezer geoglifát fedeztek fel a Közel-Keleten is, Szaúd-Arábiában, Szíriában, Jordániában, ahol több tíz méteres motívumok találhatók.

De eszünkbe juthat a chilei Atacama-sivatag is, ahol a 120 méteres "atacamai óriás" található. Keletkezését 1000-1400 közé teszik.

Nem szabad megfeledkeznünk a dél-angliai Dorsetben található "Cerne Abbas-i óriás" figuráról sem, amit folytonos vonallal véstek a mészkőbe, 55 méter magas, és egy hatalmas, kidudorodó fütyköst visel, ami 37 méter hosszú. Keletkezését Kr. u. 180-193-ra teszik. 

Illetve szintén Dél-Angliában, Oxfordshire megyében található a 112 méter hosszú, 38,5 méter széles "uffingtoni fehér ló", amely Kr. e. 1250-850-ben készülhetett, és a keltákhoz kötik. Egyesek az ősi magyar rovásírás betűit vélik felfedezni benne.

1998-ban fedezték fel a "marree-i embert", amely 28 kilométeres kerületével a világon a második legnagyobb figura. Egyes kutatók feltételezik, hogy ez már a modern időkben született, és az ausztrál hadsereg készítette az űrben való észlelhetőség tesztelésére. De valójában máig tisztázatlan a célja és jelentése.

Itt eljutottam arra a pontra, hogy feltegyem a kérdést: vajon miért készít a mai ember ilyen "kezdetleges" monumentális rajzokat a semmi közepére? De mutatok még néhány ábrát, amit a mai kor embere készített. 

A nevadai sivatagban - amely az 51-es körzet és az atomrobbantások miatt híresült el - is található egy érdekes ábra. Vajon milyen célból készült ez a háromszög? 

De az arizonai Wittmann közelében is található egy háromszög, amely talán egykor kifutópályának készült. Látva, mennyire benőtte a növényzet, valószínűleg ma már nem használják.

A Góbi sivatagban is található egy furcsa nyúlványokból álló ábra. Erről úgy gondolják, hogy kínai kémműholdak beállítására szolgál.

Egy biztos: ezek a rajzok nem a szomszéd faluba próbáltak meg üzenni, hogy elkészült a bableves, hanem egy sokkal távolabbi nép figyelmét szerették volna magukra vonni.

Gondolatok

És akkor itt vissza is kanyarodnék Izsáky László történetéhez, aki egy 40 méteres rajzot helyezett el a Gutin-hegységben.

Első cikkemben még megmosolyogtam Izsáky ötletét, és egyenesen badarságnak gondoltam azt a felvetést, hogy értelme lenne bármilyen jelet is rajzolni a földre - ugyan ki venné azt észre és komolyan? 

Ezeknek a monumentális rajzoknak, ábráknak a tükrében viszont úgy látom, ideje elgondolkodni rajta, hogy valóban akkora nagy butaság ez? 

Ősidők óta emberek százai készítenek különböző méretű és formájú képeket valakiknek, akik csak odafentről láthatják műveiket. Vajon valóban egyfajta kommunikációs út lenne ezeknek az ábráknak az elkészítése?

Azon is elgondolkodtam, hogy sokan gyermekdednek vélik ezeket a rajzokat, az ábrák egyszerűségei miatt. Vajon előfordulhat, hogy egy nálunk sokkal értelmesebb faj ilyen jelekre reagál? 

Talán igen, ha számításba vesszük, hogy ez a kommunikációs forma a legprimitívebbtől a legokosabb lényig érthető mindenki számára, akkor rájöhetünk, hogy tényleg működhet. Hiába hagytak volna az utókor számára olyan eszközöket és bonyolult jelrendszereket a távoli látogatóink, ha még évmilliók kellettek volna azoknak a megfejtéseihez és használatához. Ha elengedjük azt a kényszerképzetet, hogy Mi, Földlakók vagyunk az Univerzum legintelligensebb lényei, és rájövünk, hogy talán Mi járunk még igazán gyermekcipőben, akkor átláthatjuk, hogy az egyetlen "gyermeki rajzolási" forma az, amit használni tudunk, hogy valóban azt fejezzük ki, amire gondolunk.

Egy intelligens faj megmutathatta számunkra ezt a fajta kommunikációs formát, ezt még fel tudtuk fogni, önmagunk minden különösebb erőlködés nélkül meg tudtuk valósítani, ők pedig talán mosolyogva fogadták mindannyiszor a jeleinket, és alig várják, hogy felnőjünk egy sokkal érettebb kommunikációs formához.

(2018. szerk.)2016. február 13-án az újpesti Öreghalász étteremben tartottam előadást az I. Meridián Szabadegyetemen ebben a témában:

Hogyan csalogassuk le az ufókat - Videó az előadásról

Lilith AzElső

Izsáky László találkozása az ufonautákkal 1974. június 7-én

„7-én 1.20 perckor az ufó leszállt a kijelölt helyre. A telepről jól láttam, hogy leereszkedett a völgybe. Barátaim, Tamás Gábor, Molnár Zoltán és néhány favágó a völgyben tartózkodtak. A telepről mindannyian a helyszínre siettünk. Mire a leszállóhelyre értünk, az ufó már a talajon állt. A látványra megható érzelem szállta meg bensőmet. Tamáséknak nagyobb élményük volt, mivel korábban a helyszínen tartózkodtak. 20 méterre közelítettük meg az idegen járművet. Az ufónak korong alakja volt. Átmérője 8, magassága 4 méter lehetett. Rövid lábakon állott. Az ufó felső részén kis négyszögletű ablakok voltak. Az alsó részéből pedig egy csapóajtó simult a talajra. Az ufó körül embertípusú lények tartózkodtak. 165-170 cm magasak lehettek. Testhez simuló, szürkéskéken foszforeszkáló öltözéket viseltek. Űrsisakot viszont nem. Jól látható volt viszont emberi arcuk és világosszőke hajzatuk. Az egyik ufonauta egy henger alakú fémdobozból valamilyen rizskásaszerű anyagot szórt szét az ufó körül, a másik tekintetével vizsgálta a terepet. Aztán mind a ketten beszálltak az ufóba, de néhány másodperc múlva ismét kiszálltak. Az egyik valamilyen rövid, henger alakú tárgyat, füstgyertyát tartott a kezében, amelyből piros színű füst áradt, és amellyel maga felett kirajzolta az ismert jelet. Bátorkodva intettünk. Mire ők visszaintettek. Tamás Gábor óvatosan egy-egy lépést tett az ufó felé, és közben hátra-hátraintett, hogy kövessük. Így lassan szűkült az embergyűrű az ufó körül. A másik ufonauta egy kocka alakú nikkeldobozt tartott a kezében, és lassú lépésben közeledett Tamás Gábor felé. Amikor közöttük a távolság 6 méter lehetett, mindketten megálltak. Az ufonauta letette a dobozt, és néhány lépést hátralépett. Egy ideig szótlanul egymást nézték. Aztán egy váratlan esemény történt. Annyira lefoglalt ez az intersztelláris találkozó, hogy észre sem vettük, amikor csörtetve kék jelzésű katonák körbezárták a terepet. Csak akkor figyeltünk fel, amikor a katonák hátunknak szegezett fegyverrel arra kényszerítettek, hogy ellenállás nélkül adjuk meg magunkat. Az egyik tiszt a nikkeldobozhoz ment, hogy felvegye. De Tamás Gábor megelőzte, felkapta a dobozt, és kereste a kiutat a tömegből. A tiszt elfogta, majd dulakodtak. Két katona sietett a tiszt segítségére. Az egyik ufonauta egy cigarettatárca alakú tárgyat vett elő, amiből vékony fénysugár lövellt ki. Mind a négyen ájultan a földre estek. Egy másik tiszt pedig kiadta a tűzparancsot. Csakhogy a fegyverek nem működtek. Pánik tört ki a hadsereg körében. Tehetetlenül kiabálva egymásnak parancsot adtak, viszont úgy, mint nekünk. Földbe gyökerezett a lábunk, mozdulni se volt erőnk. Az ufóban kellett lennie egy harmadik ufonautának is, mert a sötétszürke ufó hirtelen vörös színűvé változott. Belsejéből óraketyegéshez hasonló, tompa kongás hallatszott, és közben valamilyen titokzatos erő, valószínű, hogy elektromágneses sugárzás hatotta át a környéket. A fegyverek nem működtek. Katonai teherautók jöttek fölfelé a telepre, de az erő hatására hajtóműveik leálltak. Úgyszintén a telep áramfejlesztő gépezete is. Közben az egyik ufonauta a földön fekvő Tamás Gáborhoz ment. Valamit tett-vett rajta, átadta a dobozt, majd átkísérte az embergyűrűn az erdő széléig. Tamás a dobozzal bevánszorgott az erdőbe. Az ufonauták beültek az ufóba és elszálltak. A sebesültek rövidesen feleszméltek, égési sebek voltak a testükön. Néhány katona Tamás Gábor felkutatására indult, míg a többiek betereltek minket a telep irodaépületébe. Útközben a kollégákkal megbeszéltük, számunkra Tamás Gábor ismeretlen, kilétét nem adjuk ki...”

Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül  TILOS!

SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT

A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.

A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.

Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.

Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól 

AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION

This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.

The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.

Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.

Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól