Határzárak, kerítések, bevándorlók, idegenek
Vajon milyen megoldásokon törné az ember a fejét? Mert hát ugye lássuk be, egy szögesdrót kerítés nem igazán állítaná meg őket. Pláne ha az égből érkeznek a bevándorlók. Bár amilyen okos az emberiség, még azt is el tudnám képzelni, hogy valamilyen módon kitalálnák, hogyan építsenek ki 10 ezer méter magasan egy sűrűn szőtt drótkerítést az egész bolygónk köré, lehetőleg pengékkel tűzdelve, hátha valamelyik bátor E. T. arra vetemedne, hogy akár élete árán is, kiugorva az űrjárműből, a kerítésen keresztül próbálna kamikaze akcióba kezdeni.
Vajon mennyi esélye lenne ezeknek az idegeneknek arra, hogy nálunk kapjanak menedéket?
Persze itt nem csak kicsiny hazánkra gondolok, hanem globálisan a Föld népére.
Elképzelem, ahogy előjönnének a különböző kifogások. Volna, akinek az lenne a legnagyobb problémája, hogy szegénykék olyan mások, esetleg földi szemmel nézve csúnyák vagy félelemkeltőek. Vagy netán kellemetlen szaggal rendelkeznének, vagy - mondjuk ki bátran -büdösek lennének. Vagy túl nagyok, vagy túl kicsik. Vagy túl agresszívak, vagy túl gyávák. Vagy egész egyszerűen csak nem úgy néznének ki, mint akik menekülnek. Sőt egyesek egész odáig elmennének, hogy azt állítanák, hogy nem is menekülnek, hanem megszállni jönnek minket. El akarnak taposni minket, el akarják foglalni bolygónkat.
Vajon mennyi esélye lenne a szerencsétlen menekült idegeneknek?
Sokszor nagyon szégyellem, hogy ide tartozom. Addig, míg az ember az embernek nem nyújt kezet, addig mit is akarunk mi más értelmes lényektől?
Sokszor hallom, hogy sóvárognak emberek, hogy majd jönnek ide más bolygók lényei, és megváltoztatják a világunkat. Jobbá teszik. De mit? Minket? Ha én idegen lény lennék, és ide járnék suttyomban pillogni, megismerni az embereket, tuti olyan jelentést készítenék hazatértemkor, hogy eszébe nem jutna egyetlen lénynek sem a galaxisunkban, hogy ide leszálljon. Vagy egyenesen javasolnám, hogy irtsuk ki őket, mert veszélyesek.
Hogy honnan is ezek a gondolatok? Hát persze, hogy a határunkon épülő kerítés adta az ihletet. Annyi szennyet és mocskot összeolvas az ember a menekültek helyzete miatt, hogy szinte bele is lehet szédülni. Az egyik bizonygatja, jó emberek ezek is, a másik, hogy veszélyes elemek.
De könyörgöm, csak emberek, mint mi. Ha kell, jók, ha kell, rosszak. Semmivel sem különb egyik ember sem a másiktól. A jók között mindig megbújnak a rosszak, és a rosszak között is megbújik néhány jó.
Szóval tényleg szégyellem magam, mert ember vagyok.
SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT
A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.
A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.
Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.
Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól
AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION
This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.
The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.
Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.
Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése