Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a városban sétálva az embergyűrűk között áthaladva látattok mosolygos, kacagós, vidám, szép, bájos, tündöklő, érdekes, csodálkozó, sima, ráncos, szomorú, fintorgó, unott, ronda, ismerős és ismeretlen arcokat? Emlékeztek még az ajkak milliónyi formájára? Emlékezték még az idegen orrokra?
Emlékeztek még azokra az
időkre, amikor felismertétek az utcán, bevásárláskor, munkahelyen,
lépcsőházakban, parkolókban vagy bárhol az ismerősöket, szomszédokat,
munkatársakat, rokonokat?
Emlékeztek még azokra az
időkre, amikor este vásárolni, sétálni, vacsorázni, kirándulni, bulizni,
szórakozni indultatok, majd az éjszaki égbolt fényei kísértek haza?
Emlékeztek még azokra az
időkre, amikor még természetes, félelemnélküli volt a kézfogás, ölelés vagy
akár a puszi?
Emlékeztek még a koncertek
küzdőterén való „túlélésre”, a zene dübörgésére, a boldogságra, az enregiákra,
melyeket átéltetek?
Emlékeztek még az utolsó
teltházas színházi előadásra vagy mozira?
Emlékezték még arra,
milyen kellemes volt egy éttermi találkozó, ahol nemcsak a hasatok, de a
szívetek is jóllakott? Emlékeztek, hogy minden asztal foglalt volt?
Emlékezték még a déd vagy
nagyszülőkre, akiket félelem nélkül átölelhettetek, meg csókólhattatok?
Emlékeztek még a
gyerekzsivajtól hangos teli játszóterekre, ahol az ismeretlen ismerős gyerekek
önfeledten játszhattak együtt, miközben a szülők, nagyszülők közösen, egymás
mellett ülve beszélgettek a padokon?
Emlékezték még azokra az
időkre, amikor még a tüsszentésetekre az „egészségedre” volt a válasz, nem
pedig rosszalló, rettegő tekintetek és elhúzódás?
Emlékeztek még azokra az
időkre, amikor a szabadba lépve beszívtátok a frisslevegőt a tüdőtökbe?
Én még emlékszem! De már
nem akarok tovább emlékezni! Megélni akarom ezek a dolgokat!
Perlaki Zsuzsanna Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése