Megjelent a Körmendi Figyelő 21. számában az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyvem előszava, melyet Eőry Szabó Ferenc mkl írt a könyvemhez! Hálás köszönet érte!
Perlaki Zsuzsanna Éva - Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken
Előszó
"Ma már
biztosan állíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedüli értelemmel bíró lények az
univerzumban. Földünket és naprendszerünket számtalan értelmes civilizáció
által lakott bolygó kíséri az égi pályákon. Az univerzum hemzseg az élettől és
annak különböző megnyilvánulásaitól. Az univerzum maga az élet. Nem értünk jött
létre – bármennyire is fáj ez nekünk –, és biztosan nem is mi vagyunk benne a
legértelmesebb fizikai teremtmények, nem is beszélve a tudatos szellemi lények
sokaságáról. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak
el, úgy hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Felfoghatatlanok számunkra a
teremtett világ rejtelmei, megismerésének fel-fellobbanó szikrái hiába töltik
el fajunkat önteltséggel, valójában még azt sem tudjuk, hogy igazán mit kellene
megismernünk. Csalóka világ ez, mely rejtekezni szeret, megtévesztett tudatunk
illuzórikus képei játszanak velünk, míg a lényeg láthatatlan marad előttünk.
Szemlélődve gondolkodhatunk, mibe is csöppentünk, milyen misztikus megélésnek
lehetünk részesei, amiről ugyan azt hisszük, hogy látjuk, hogy megérintjük,
miközben e Van-ságot csak belső lényegünkkel, önvaló lelkünkkel fedezhetjük
fel. Ha felismerjük, hogy önmagunkat (nem az önmaguknak tartott
személyiségünket) látjuk mindenütt, akkor kezdjük érteni, hogy mi Valaminek a többszörös letükröződései,
szemléljük önnön-
magunkat, a Földön állva a
csillagokat bámulva, a szubatomi részek tereit kutatva. A mindenség egylényegű,
ebben való elkülönülésünk érzete is csak a színjáték része, de ha az
elfüggönyöző fátyol lehull, nem a külső nézőteret kell megpillantanunk, hanem a
belső, sokkal hatalmasabb univerzumot, színterünk igazi színpadát. Itt lényünk,
örök szellemi szabadságunk szabadon szárnyalhat az idők és terek végtelenjében,
hogy majd visszatérhessen az örök Egybe.
Ma már biztosan állíthatjuk, hogy civilizációnk nem az első ezen az általunk Földnek nevezett bolygón. Leletek tucatjai bizonyítják az elmúlt több százmillió évből, hogy igenis léteztek ők itt, a Földön. A tűz- és vízözönök sem tudták létezésüket teljesen eltörölni. Hogy ma ennek nem örül a hivatalos tudomány? Nem baj, majd idővel ők is belátják, hogy a sok-sok jelenleg eldugott tárgy pontosan beleillik a Föld történelmébe, ami jóval hosszabb, mint jelenleg elképzelik. Nem ez lesz az első tévedésük. Ha lerázva magunkról a ránk erőltetett „tudományos” megkötéseket, sorra vesszük az emberiség megkopott – mert egynéhány jeles elődünk tűzre dobatta tekercseinket, könyveinket – ismereteinket, akkor is az rajzolódik ki előttünk, hogy minket megelőző civilizáció segítette kialakulásunkat. És bizony ők jöhettek akár más bolygóról is. Az egyiptomiak, a sumirok, a maják, a hunok-magyarok, a kínaiak, az indiaiak, a dogonok ősi történetei mind-mind arról tanúskodnak, hogy elődeik vagy más bolygókról érkeztek, vagy e nem földi civilizáció képviselői tanították őket. És innentől már csak egy lépés, hogy a bibliai egy nyelv is tőlük származik. Egy nyelv, egy tudás, egy vallás és egy írás volt valaha a Földön, ami bábeli zavarodottságba került az idők során. A mi fajunk sokkal könnyebben elrontott mindent, minthogy a megkapott tudással élni tudott volna. Ilyenre sikerültünk, vagy mi tettük magunkat ilyenné? Nem tudom, de a dolgaink nem állnak valami nagyon jól. Hiába szépítjük, pusztul a Föld. A bolygónk minden kártevésünket ki fogja heverni, de miránk így szükség lesz-e, vagy eltűnünk mi is egypár lenyomatot hagyva, kései, talán jobb időket megérő, új civilizáció kutatóinak? Igen, tudjuk, hogy a mi időnk az Idő Salakja.
Ma már
biztosan állíthatjuk, hogy a belénk sulykolt tananyag hamis. Lenyomatokat,
festményeket, rajzokat, írást találunk az eldugott barlangok mélyén, és ez nem
a hosszú hajú és szakállas bőrökbe öltözött ősemberekről tanúskodik, hanem
magas intelligenciával bíró és elő emberekről szól. Rövidre, szinte divatosra
vágott frizura a Grotte de La Marche lelőhely kőlapjain, szem-
ből jövő ló művészi grafikus ábrázolása Lascaux-ból, mindkettő a 15 ezer éves
múltból, és találhatunk az élethűen ábrázolt állatok testére rótt, három-négy
jelből álló feliratokat a Grotte Cosquer barlangban 29 ezer esztendővel ezelőtti
időkből. Mindez a kezdetek kezdetén, természetesen nem állítom, hogy a minket
megelőző, több tízezer évvel előttünk élők minden egyes egyede a tudás ilyen
magas szintjén állt. De nézzünk csak körbe napjainkban is, mindenki, a titkos
bázisokon dolgozók, az ipari nagyvárosok munkásai, a sivatag beduinjai, az
őserdők mélyén élő bennszülöttek, ma mind egy tudati szinten élnek? Tehát az,
hogy őseink leletei között egy időben megtalálhatjuk a pattintott követ és a
kristálykoponyát, csak azt bizonyítja, hogy különböző fejlettségű lények egy
időben itt tartózkodtak a bolygónkon. Miért félünk annyira attól, hogy a mai
emberiségünket megelőző civilizációk tanítanak minket? „Az is eszünkbe juthat,
hogy nem az idegenek tanulták meg a földi nyelvet, hanem épp fordítva, az
emberek tanulták meg a földönkívüliek nyelvét.” Milyen kézenfekvő mindaz, amit
Perlaki Zsuzsanna Éva ír, ha a feje tetejéről visszaállítjuk a világot. A
kozmoszban felgyűlt tudás öröklődik a civilizációk között, és ezt bolygón belül
és bolygók között is továbbadják. Ennek egyik nagyon fontos eszköze a
fémlemezre írt tudás, ami vitathatatlanul maradandóbb egy kataklizma után, mint
a papírlapra írt információ. El kell különítenünk olyan „aranylemezeket”, amelyek
biztosan a Földön íródtak, mint például a három etruszk aranylemez, és a Mátyás
király udvarában még az Arvisura szerint meglévő történelmünket megörökítő
aranylemez egy-két példánya, és azokat az „aranylemezeket”, amelyek nem a
Földünkön készültek. Ide kell sorolnunk azokat az „aranylemezeket”, amiket
idegen űrhajókból tettek le Földünkre. Izsáky László a következőket gyűjtötte
össze: „1976. április 9-én Ohana felett ufót
észleltek. Az eseményt követően egy környékbeli farmon találtak egy 40 cm
hosszú, henger alakú nikkelkapszulát, benne aranytekercsre vésett üzenettel.
1973. október 2-án New York peremén, egy autósztráda felett néhány percig ufó
repült. Ugyanakkor az autósztrádán szétszórva találtak 27 db aranylemezre
vésett üzenetet. Az aranylemezek egy amerikai multimilliomos birtokában vannak.
1976. március 14-én Tokió peremén egy autósztrádán egy leszálló ufó négy percre
megbénította a forgalmat. A helyszínen találtak platinatekercsre vésett üzenetet.
A tekercs az egyik tokiói egyetem birtokában van. A Niraganga vulkán lábainál
1969-ben találtak 99 aranylemezre vésett üzenetet.” És természetesen ott van az
Erdélyben Izsákyéknak letett 86 darab aranylemez is. Vannak jelek, mint például
a kozmikus kereszt, az ötágú, a hatágú csillag vagy éppen a spirál, amelyek
évezredek óta fennmaradtak, és hordozzák a tudás egy bizonyos ismeretanyagát, a
jelképen keresztül. A legősibb betűk vagy szójeleink is ilyenek. Csak egy példa:
a kettős kereszt, amely feltűnik a tatárlakai korongon, Kínában egy háromszög
tetején állva a „herceg” írásjelet jelenti több ezer évvel ezelőtt, és itt van
a mai magyar címerben is. De e jellel jelöljük a rovásábécében a „gy” betűnket
is. Jelentése Egy, ami egyben magában foglalja a teremtés három logoszát, másképpen
az Atya-Fiú-Anya szenthármasságát is. Láthatjuk, hogy az ősi jeleink rendkívül
időtállók, és ha ezek földönkívüli utazók aranylemezein köszönnek vissza, akkor
csak azt állapíthatjuk meg, hogy a forrásuk bizonyára közös. Perlaki Zsuzsanna
Éva írja: „Meg
kell találnom azokat a jeleket, amelyek térben és időben ugyan távol állnak
egymástól, ám jelentésük mégis azonos, vagy nagyon hasonló értelmet hordoznak
az idő végtelen síkján. Nem zárhatom ki azt sem, hogy ezeknek a szimbólumoknak
a mögöttes tartalmát nem mi, emberek »találtuk fel« önmagunktól, hanem
fejlődésünk során egy fejlettebb fajtól kaptunk útmutatásokat.” A feladat,
amire vállalkozott e könyvben, megoldhatatlan, külső segítség nélkül, a fordítókulcsok
megszerzése nélkül csak tapogatózhatunk a megoldások úttalan erdejében. Mégis
hatalmas az a feladat, amit elvégzett, mert amellett, hogy poklokat járt,
miközben próbált előrébb jutni a betűk rengetegében, összegzett,
megállapításokat tett, amit már nem kell elvégeznie másnak, mindezt felhasználva
indulhat tovább az őt követő kutatók újabb nemzedéke. Meggyőződésem, mint
például az egyiptomi vagy maya megfejtések esetében is az, hogy csak egy-egy
vetületét érthetjük az akkori írásoknak – amit persze nagy eredménynek tartok –,
de teljes értelmével, akár többsíkú jelentésével nem rendelkezünk. A régiek egy
jelsornak akár hétféle jelentését is ismerték. A szó veszélyes fegyver (és
természetesen a gondolat is), de ugyanezt elmondhatjuk az írásról is. „…az
írás amennyire áldásos, annyira veszélyes is. Az írások általi »közös
emlékezetünk« hamis információk terjedését teszi lehetővé, amivel teljesen
összezavarják a közös tudatunkat. Viszont sok esetben épp az írás az, amely
ezekre fényt derít” – írja Perlaki Zsuzsanna Éva, aki remekül tisztában van
azzal, hogy korunkat a hangos, hivalkodó média mellett az írott anyagokkal is
sötétségben lehet tartani. Nagy felelősség az írás, egyesek élnek vele a közjó
javára, mások önzésük miatt visszaélnek vele. Buddháról például ezt írják: „…Betűket mutatnak neki, de ő
hieroglifákból egész fogalmakat olvas ki, melyek mindig csak egy szűk kör
titkos ismeretei voltak. Kiderül, hogy 64-féle ábécét ismer fejből, melyek nagy
része nem is létezik a Földön.” (A Három Próféta könyve, 21. oldal) Igen, ez
mindig nagy probléma volt, hogy egy adott ősi jelen mit is kell értenünk, egy
hangot vagy egy szót, egy fogalmat. Az emberiség emlékezetében csodálatos
könyvek maradtak fenn, mint például Dzyan könyve: „Úgy látszik, igen erősen
meg van magnetizálva, mert amint valaki egy lapját a kezébe veszi, szemei előtt
látja elvonulni azokat az eseményeket, amelyeket ábrázolni szándékozik, míg
ugyanakkor hallani vél róluk egy ritmikus leírást a saját nyelvén, amennyiben
az a nyelv át tudja adni a benne foglalt eszméket. Lapjai egyáltalán nem
tartalmaznak szavakat, csupán jelképeket.” (A. Besant – C. W.
Leadbeater: Beszélgetések az okkultizmus ösvényén, I. fejezet) Igen, az írás
kezdetben szakrális volt, szent volt minden betűje, ami a más lakott világok és
az univerzum tudását hordozta. És szent volt a nyelve is, aminek az eredetét
szintén a csillagokban kereshetjük, a bibliai Egy nyelv, amit ma magyarnak
nevezünk, vagy a Föld nyelvének. Perlaki Zsuzsanna Éva ezt így látja: „Vé-
leményem szerint már ezeknek az írásmódoknak az összefüggését vizsgálva
kijelenthetjük, szuperintelligens nyelv a magyar, hogy az ősi betűivel,
szavaival ennyiféle formában tudunk információt cserélni írás formájában is.”
Ma már biztosan
állíthatjuk, hogy az emberek tömeges ébredése új világkorszak kezdetét jelzi.
Nem tudjuk még biztosan, hogy fajunk miként fog átalakulni, de várakozásunk
szerint egyre jobban elhagyva agresszív állati önzésünket, a szellem embereivé
válunk, hogy teljes életet élhessünk a mindenség egységében. Ennek a tudásfelszabadulásnak
is egyik kézzelfogható megjelenése Perlaki Zsuzsanna Éva e munkája, itt vagyunk
– ahogy ő írja – egy új „kozmikus teremtés hajnalán”, a háborúk helyett vár
minket a kitárulkozó csillagok mennyei világa, induljunk inkább feléjük."
Eőry Szabó Ferenc
Az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyv megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com e-mail címen. Formátuma: A5, Terjedelem: 122 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése