Botrány az ufókonferencia színfalai mögött

Élménybeszámoló a 2016. áprilisi exopolitikai konferenciáról

Amint az elmúlt években már megszokhatták az ufókutatás iránt érdeklődők, idén is megrendezésre került Újpesten a "nagy ufókutatók" találkozása.

Szokás szerint az előadók java a régi "ufókutatókból" állt, kivételt képezett az a három ember, akik még csak másodjára mutathatták be "munkásságuk" eredményeit.

A színházi hangulat leginkább egy ódon, kísértetjárta szállodára emlékeztetett, ahol poros, ütött-kopott bútorok várják a vendégeiket, hogy kényelembe helyezvén őket, álomvilágba utaztassák az arra vágyókat. Az előadók többsége kiöregedett, lelkesedésük alábbhagyott, előadásaik agyonhasználtak voltak. Egyesek még arra is lusták voltak, hogy legalább új címmel kápráztassák el a hallgatóságot. Évek óta ugyanazok a címek, ugyanazok a témák, ugyanazok az előadások, ugyanazok a szavak. Mára teljesen elveszítették valamikori fényüket, porosak, szárazak és unalmasak voltak. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy gyenge próbálkozás azért született annak érdekében, hogy újra becsalogassák a nézőket abba a színházterembe, ahol az évek alatt annyit sikerült elérniük, hogy teljesen leégessék a témát. Mintha a nézők új darabra számíthatnának a nagy színészektől, ezért a rendezvény nevét, amit az elmúlt évtizedekben sikerült teljesen lejáratniuk, megváltoztatták. Maga a "kongresszus" "konferenciává" szelídült, az "ufó" pedig exopolitikává változott. Mégis csak jobban be lehet csalogatni az embereket ezekkel az "új" szavakkal. Azért csak maradt még a régiek között olyan, aki ért a marketinghez, és nem csak a (félre) "tájékoztatás" célja lebeg a szeme előtt, hanem némi haszonszerzés is. :D

Egy kis magyarázat ezen cikk megszületésének előéletéről

Amikor még a legtávolabbi gondolatomban sem foglalkoztam azzal, hogy cikket írjak a rendezvényről, a konferencián résztvevő kutatók és szervezők közül máris többen perrel fenyegettek meg, amennyiben le merem írni a véleményem kendőzetlenül. (És ez volt a legfinomabb, amit ígértek! A többi szankciót, ami eddig engem ért, a már eddig publikált és a még meg sem jelent cikkeim kapcsán, inkább megtartom magamnak, mert félő, hogy nem rajtam állnak csak bosszút, hanem mindenkin, aki engem pártol! Ezt elég nyilvánvalóan a tudomásomra is hozták!) Ezeken felbőszülve mégis úgy döntöttem végül, hogy írok pár sort erről a "cirkuszról", ami koránt sincs "ingyen".

Eredeti tervem az volt, hogy egyáltalán nem foglalkozom a rendezvény beszámolójával, hisz nem ér annyit az egész. De miután egy félreértésből adódóan azt hitték egy gyenge kis cikkszerű blogbejegyzésről, amely közvetlenül az előadássorozat után született egy ismerősöm tollából, hogy azt én írtam, rögtön támadások kereszttüzében találtam magam. Mikor rájöttek, hogy mégsem tőlem származik az az iromány, akkor azzal vádoltak meg, hogy én adtam ki rá a megbízást. XD 

Ezek az emberek el sem tudják képzelni, hogy számos olyan ember létezik még, aki le meri írni saját véleményét, vagy egyáltalán azt sem tudják feltételezni, hogy az embereknek van véleményük. A kritikát pedig egyáltalán nem tűrik meg, inkább fenyegetőznek, vádaskodnak, hazudnak ország-világ előtt, csakhogy fenntartsák a látszatát annak, hogy ők az egyedüli géniuszok az országban, akik "szakértői" ennek a témának, és szentül meg vannak győződve arról, hogy csak egyedül ők publikálhatnak, csak egyedül ők gondolkodhatnak el különböző esetek kapcsán, a többi ember meg kussoljon vagy tapsoljon nekik.

Innen üzenem, hogy legalább annyi fáradságot vegyenek ezek az emberek, ha már valakit velem azonosítanak, hogy legalább olyan valaki cikkét kenjék már rám, ami minimum hasonlít az én szabad szájú stílusomhoz, mert ez szinte már védjegyemnek számít, és sértésnek veszem, ha belőlem csak annyit néznek ki, mint ami a fentebb említett cikkben szerepelt. 

Tudom, nagyon alábecsülnek engem ezek az emberek, és olykor szeretnék azt elhitetni magukkal és másokkal is, hogy egy profi újságíró áll a háttérben, aki engem irányít, nem pedig a saját véleményemmel és a saját szófordulataimmal találják szembe magukat. Ezt nem is értem, hisz nyilvánvalóan hozom tudomására minden olvasómnak azt, hogy ezek saját szerzemények, saját gondolatok. Ez pedig egy személyes blog, ahol aztán bármit eltűrök, csak egyet nem, hogy folyamatosan cenzúrázni akarjanak. 

Nézzetek már utána, mit ír erről a Magyar Alaptörvény! A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD!

Bár nem meglepő ezeknek az embereknek a viselkedése, ha annak a tükrében nézzük a dolgokat, hogy többségük olykor bulvárlapban publikál, ahol minden esetben úgy jönnek ki lapszámok, hogy csak úgy hemzsegnek a különböző nyelvtani, helyesírási, fogalmazási hibáktól, és már attól azt képzelik magukról az ott irkáló emberkék, hogy újságíróvá váltak, mert publikáltak néhány színvonalon aluli "remekművet". Természetesen az alap ahhoz, hogy bárki is írhasson ezekbe a lapokba, hogy csak az igazság elleplezésével, a tények elferdítésével lehet publikálni. Gratulálok hozzá. Lehet gondolkozni azon, vajon évről évre miért keresik egyre kevesebben ezeket a lapokat az újságárusoknál. Teljesen nem kell hülyének nézni az olvasót, pláne ha ebből akartok megélni.

Na de ne térjünk el a tárgytól! Mégiscsak úgy döntöttem, szösszentek valamit, ha már annyira kívánják. De itt megnyugtatom olvasóimat, soha többé nem untatom őket ezekkel a programokkal. Vannak értékes előadások is az ufótémakörben, amik inkább megérdemlik a figyelmet, mint ez a lejáratott bábszínház.

Természetesen csak azokról az előadásokról alkotok véleményt, amelyekre - ha csak néhány percig is, de - beültem: azokról, amiket eleve elvből elkerültem, mert sem az előadó, sem a témája nem érdekel (már hányingerem van ezektől az emberektől, minek is kínoznám magam), vagy épp egy másik előadáson tartózkodtam, és kétfele én sem szakadhatok, azokról egy szót sem fogok ejteni.

Az első előadást, amin részt vettem, Éles István tartotta. Mint mindig, most is a különböző reinkarnációs lehetőségekről beszélt. Nem volt könnyű helyzetben, mint első előadó, ám véleményem szerint a mostani előadása kicsit furcsábbra sikeredett, mint általában. Összevissza ugráltak a gondolatai, amiket megpróbált a közönségének kommunikálni, ezáltal elég zavaros massza volt az a tizenöt perc, amit végigültem, utána úgy éreztem, nekem ebből ennyi elég volt, és kimenekültem a félig telt teremből. Ám az, hogy ugráltak a gondolatai, annyira nem is zavart volna, sokkal inkább az, hogy készpénzként állította be elképzeléseit, nem pedig egyfajta elgondolkodásra sarkallta a hallgatóságát. Érdekes felvetései vannak, ám tényként tálalni ezeket, szerintem nagyon felelőtlen dolog. Javaslom, több hangsúlyt fektessen a jövőben arra, hogy teóriái között többször megemlítse, hogy: "ezek az én gondolataim", "nem biztos, hogy így van, de akár lehetne így is". Ha ezekre odafigyelne, sokkal érdekesebbek lennének a beszámolói, amelyek - lássuk be - elég hajmeresztő feltételezéseken alapulnak.

A második előadást, amin részt vettem, kedvenc szalszakirályom tartotta, a nagykanizsai Tóth László kutató. Az ő munkásságát nagyon nagyra becsülöm!

Nemcsak hadovál összevissza mindenféle vélt vagy kitalált dolgokról, hanem alkot és gondolkozik. Több "repülő csészealjat" fabrikált már élete folyamán, törekedve arra, hogy rájöjjön az "igazi" csészealjak titkára. Igen, kedves olvasom, ő egy igazi kutató, aki próbálkozik, és el is ér eredményeket. Javaslom mindenkinek, hogy kövesse figyelemmel munkásságát, mert előbb vagy utóbb, de elkészíti nagyban is azt űrjárművet, amivel akár az univerzumot is bejárhatja majd az emberiség. Persze lehet, előbb lopják el találmányait, akár csak Csefkó Páltól is, aki szintén figyelemre méltó feltaláló, és rendszeresen tart előadásokat találmányairól. (Sajnos az ő előadásáról most lemaradtam, de biztosra veszem, hogy ezúttal is elkápráztatta a hallgatóságát valami új szuper találmánnyal.) Visszakanyarodva Tóth Lászlóra, meg kell említenem, hogy előadásában bemutatott olyan monumentális kőhalmazokat is, amelyek több ezer éve állnak a legnagyobb nyugalomban a világ több pontján, mégis nagyságukat meghazudtolva észrevétlenül maradtak a látásra képtelen emberek szemei előtt.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy félidőben eljöttem Tóth László előadásáról, mert látni akartam az egyik "friss húst", aki még csak most kapott lehetőséget másodszor, hogy megmutassa magát: Miklós Attila előadására tértem be. Ám még épp, hogy csak beléptem a kisterembe, két férfi lökött fel az ajtóban, akik éppen onnan menekültek, de sikerült elcsípnem, ahogy az egyikük odamondja hangosan: "Na én ezt a szart tovább nem hallgatom!" 

Látszott rajtuk, hogy nagyon feldúltak voltak, és becsapottnak érezték magukat. Ám nem ők voltak az egyetlenek, akik akkor hagyták el a termet, mert rajtuk felbuzdulva többen is bátorságot merítettek a szökéshez. Csendben lapultam a falhoz, és felmértem a terepet. Attila egy monitor előtt ücsörgött, háta mögött a vásznon pdf terpeszkedett, és épp annak a felolvasásával volt elfoglalva. Ekkor egy idősebb úr megkérdezte, kérdezhet-e. Attila teret engedett neki. Ám itt jött a fekete leves. A bácsi kérdőre vonta őt, hogy miért olvassa fel más emberek könyveit, miért ír rendszeresen a bulvárba ezeknek a könyveknek a tartalmából, szóról szóra idézve azokat, anélkül, hogy megjelölné, kitől származnak ezek az írások, és miért tünteti fel azokat az ő saját nevével. Attila habozás nélküli válasza az volt, hogy azért, mert az reklámnak minősülne, és azt nem szabad, inkább a saját nevével fémjelzi őket a békesség kedvéért. A bácsi erre azt mondta, de hisz ez lopás! A szerzői jog megsértése, erre törvény van! Attila meg csak azt hajtogatta, hogy nem szabad reklámozni. Na én itt undorodtam meg az egésztől, és szélsebesen elhagytam a termet.

Ezután a budapesti Tóth Laci előadására ültem be. Ám nem sokáig ücsöröghettem, mert Lacinak remek ötlete támadt, és felkért egy kis segítségre, én meg persze nem tudtam nemet mondani. A lényeg az volt, hogy Laci nagyon különleges előadással készült, ahol helyszínelő kutatásainak eredményei alapján hívta fel a figyelmet a különböző magyar és külföldi esetek azonosságaira. Az én szerepem az volt, hogy azt a 22 esetet, amit összehasonlított, egyesével felolvassam a közönség számára, úgy mintha épp maga a szemtanú mesélné el a történéseket. Az egyik legdinamikusabb előadás közvetlen részese lehettem ezáltal, amit innen is szeretnék megköszönni neki, hisz a szervezők soha nem engedtek volna fel a színpadra, sőt feltett szándékuk volt engem onnan minél messzebb tudni, ám mégis csak oda kerültem, és közvetlenül részese lehettem az élménynek. Még egyszer köszönöm, Laci, és remélem, nem ér téged ezért később súlyos retorzió.

Ám a meglepetések nem értek itt végett. Sós Tibor szegedi helyszínelő ufókutató megkeresett bennünket, Meridiánokat - Prusinszki Istvánt és engem, Perlaki Zsuzsanna Évát -, hogy riportot készítsen velünk a 4D adásához, ahol szeretne minket bemutatni. Életem egyik legnagyobb élménye marad ez, hisz ez volt az első interjúm, és azért is, mert megtiszteltetés volt számomra, hogy Tibor figyelme felénk irányult. Azt is tudni kell, hogy az ő munkássága és objektivitása az, ami hozzám a legközelebb áll az összes ufókutató közül. Nagyra becsülöm őt azért, amit eddig letett az ufókutatásért, amiért ennyire objektív, és amiért az igazságra törekszik. Nem őrült képzelgéseket kerget, hanem nyomoz, időt és pénzt nem sajnálva dolgozik egy olyan ügyön, amely az egész emberiséget szolgálja. Innen is sok erőt és kitartást kívánok a későbbiekhez is. És arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy épp most jelent meg a könyve is (Idegenek? Ufókról komolyan), amely már kapható, és minden ufókutató számára alapműnek kell lennie. Jó olvasást kívánok hozzá!

Ezután az én büszkeségem következett, Prusinszki István újságíró, aki megmutatta a jelenlévő embereknek, hogyan olvassanak a sorok között, hogy megtalálják az igazságot. Rendhagyó előadás volt az övé, nem készült különösebb prezentációval, hanem a saját tapasztalatairól mesélt, elmondta, hogyan akarja a média megvezetni az embereket és miért. És felhívta a figyelmet arra, hogy az ufókutatásban közreadott esetek, képek, videók 90%-a hoax, csak haszonszerzés céljából készülnek. Illetve kitalált történetek csupán. És ne higgyenek el mindent, hanem mindig alaposan járjanak utána mindennek, mielőtt kijelentik valamiről, hogy az igaz. Tudta, hogy ezzel az előadással véget vet a továbbiakban annak, hogy valaha is meghívják ide még egyszer előadónak, ám mégis feláldozta minden eddigi munkáját, annak érdekében, hogy az igazságért felemelje a hangját, és kitörjön a bábként rángatott kutatók köréből. Vállalva minden következményt, elindult egy úton, amire sokan nem mernek rálépni, és elkezdett harcolni az ufókutatás hazugságaival, az igazság oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe, kövesse őt, menjenek el az előadásaira, mert olyan dolgokról hallhatnak, amikről eddig még soha.

Ez idő alatt tartott előadást a közkedvelt Kisfaludy György, így az ő előadásáról teljesen lemaradtam, pedig azon előadók közé tartozik, akiknek zsigerből jön a gondolat. De szerencsére őt sok helyen el lehet érni. Ő eléggé megosztó személyiség, az ember sose tudhatja, hogy komolyan beszél-e, vagy csak arra vár, hogy végre valaki értelmeset kérdezzen.

Sajnos Máté Imre és Oláh András előadásain csak kis időt töltöttem, de az a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy tudjam: vannak még a "régiek" között, akik valóban kutatnak, gondolkoznak és ki merik mondani az igazságot. És mindezek mellett nem állítják magukról, hogy ők lennének a géniuszok, csak hangosan gondolkoznak, és olyan elmével teszik ezt, hogy az embert gondolkodásra sarkallják. Rengeteget lehet tanulni tőlük. Aki teheti, menjen el minden előadásukra, mert ott nem őrült képzelgésekkel találják szembe magukat, hanem értelmes, tudásra alapozott gondolatokat hallanak.

Kalmár János előadása a tőle megszokott dinamika jegyében telt. Rengeteg információt osztott meg most is a közönségével, ő még egy igazi élharcos, akit véleményem szerint az igazság érdekel. Bár néha - mint a szövetség elnöke - a sarkára állhatna, és elválaszthatná végre az ocsút a búzától. Úgy gondolom, ő a bölcsek közé tartozik, aki inkább lenyel egy-két békát, csak be tudjon csempészni némi igazságot. És ezáltal célt is ér. Akinek van füle, hallja, akinek van szeme, látja.

A fórum szokás szerint egy színjáték volt. Hülye kérdésekre, hülye válaszok. Volt, aki itt is a saját maga nagyságát és minden tudását reklámozta. Bevallom, eddigre teljesen elfáradtam, alig vártam, hogy vége legyen, és minél messzebb kerüljek a tett színhelyétől.

Gondolatok

Sok kutató azt várta, hogy majd megkapja tőlem a legdurvább kritikát, amilyet még soha nem kapott, ezért előre rohantak "Apucihoz" panaszra, hogy az félemlítsen meg engem. Mellélőttek, eszem ágában sincs, sem most, sem a jövőben ingyenreklámot biztosítani az arra érdemteleneknek. Számomra ők nem fontosak, ám én annál inkább fontos vagyok a számukra, hogy engem baszogatnak. Irigyek rám, és féltékenyek. Félnek tőlem, ezért támadnak. Félnek tőlem, méghozzá azért, mert én az igazságot keresem, és ha közben orbitális hazugsággal találom szembe magam, annak hangot is adok. Félnek, mert úgy tűnik, van rejtegetni valójuk. Támadnak engem és mindenki mást is, aki engem támogat. És mind "tud rólam" valami titkos információt anélkül, hogy valaha is szóba álltam volna velük. XXD  Kitalálnak rólam mindenféle hazugságot, amik olykor fájnak, olykor a nevetéstől fetrengek. A legnagyobb kitalációjuk rólam most épp az, hogy talmudista szabadkőműves kém vagyok. XXXDDDD 

Elég fantáziátlanok! Alig várom, hogy gyíkember is legyek. Sőt az egész háttérhatalom feje. XXXDDDD

Szánalmas barmok! Kopjatok le rólam! Nem kaptok ingyenreklámot! Nem kapaszkodhattok a hátamon! 

Szaladjatok Apucihoz inkább, mert nemsokára rájön ő is, hogy mekkora egy idióta volt, amikor a nyüszögésetek miatt Istent játszott, és akkor bizony majd nagy szüksége lesz arra, hogy valaki vigasztalgassa!

Ami még megdöbbentő számomra, hogy a Meridiánok ismét megtapasztalhatták, minő sötét az emberi ármány. Berkeinken belül is változások álltak be. Volt, akiről kiderült, csak kémkedni járt közöttünk, és volt, aki a támadások miatt és a jövőbeni publikációs lehetőségei miatt gyáván megfutamodott és távozott köreinkből. 
Napok óta az "ufósok" egyfolytában nyomást gyakoroltak ránk, és a Meridián Csoport feloszlatását kérték tőlünk, különböző formában. Rettegnek tőlünk. Illetve attól, amit okozhatunk. Nyilvánosságra kerülő szélhámosságokról, mocskos kis alkukról hullanak a leplek, amik legtöbb esetben csak a pénzszerzésről, hírnévről és félretájékoztatásról szólnak. 
De egyet még mindig büszkén kijelenthetek: a MERIDIÁN még mindig itt van közöttetek (jól véssétek az elmétekbe ezt a nevet!), és mindaddig maradni is fog, míg egyetlen ember is szomjúzza az igazságot. Köszönjük követőink támogatását, rengeteg erőt kapunk tőletek! Prusi és én, akik megálmodtunk egy tisztább, igazságokon alapuló ufókutatási irányt, soha nem adjuk fel, soha nem lehet megfélemlíteni bennünket, haladunk tovább az úton, ami számunkra elrendeltetett. 

Perlaki Zsuzsanna Éva

BETILTOTT TÉNYFELTÁRÁS!
Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról készült könyvem megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com emailcímre küldött üzenetben, könyvesboltokban nem kapható!

A Gondolatok az égbolt alól blog összes bejegyzése szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő összes bejegyzés saját szerzemény, azok másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül TILOS!