Az emberiség hajnala

Teremtésünk eredete

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ találjunk, nem elég néhány ezer évet visszamenni az időben, sokkal messzebbre kell visszatekintenünk. Az Őseink nyomában kell járnunk.

Legrégebbi emlékezetünk, amit kőbe vésve, aranyra-bőrre róva hagytunk magunk után, elvezet minket az ősi sumér világba. 
Számtalan ékírás, képírás és rovott emlék őrzi az ember eredetét. Ezeknek a zömét a mai tudományos körök leginkább mesének, regének és a képzelet szüleményének tartják. Érthető is valamilyen formában a hozzáállásuk, hisz a mai kor gyermekének ezek a történek olyan világot mutatnak be, amely mára már teljesen feledésbe merült. Életünk teljes mértékben az anyagi világ dolgaira korlátozódik. Bármi, ami nem kézzel fogható, számunkra misztikum, és szinte teljesen felfoghatatlan. Arról nem is beszélve, hogy születésünk értelmét a mai ember nem tudja elfogadni.

Ahhoz, hogy magunk előtt láthassuk a régmúlt eseményeit, el kell engednünk dogmáinkat és fantáziánkat egyaránt.

Repüljünk vissza az időben néhány százezer évet, pillantsuk vissza az élet születésének pillanatához.

Ehhez segítséget nyújt számunkra Thot, aki smaragdtáblákra vésve hagyta ránk az emlékeit. Illetve a sumér iratok alapján is alátámasztani látszódik a történet. És még a Biblia soraiban is olvashatunk róluk.

Több mint 200 ezer évvel ezelőtt óriások éltek a Földön, akiket Nefilimeknek neveztek. Ezek a lények távoli bolygóról érkeztek, a Nibiruról, annak reményében, hogy a Föld mélyéről minél több aranyat kibányásszanak, saját bolygójuk klímájának a javítása érdekében.

Egyelőre nem foglalkozunk behatóbban a Nefilimek bolygójával, és ide érkezésükre sem térek ki, a későbbiekben majd visszatérünk a témára. Most inkább a földi ember születési körülményeire koncentráljunk.

Valamikor 2-300 ezer évvel ezelőtt a Nefilim munkások - akik már jó ideje a Földön éltek - fellázadtak vezetőik ellen, nem akarták tovább folytatni az aranykitermelést. Erről a sumér táblák nagy részletességgel számolnak be. Ezért a vezetők úgy döntöttek, hogy a Földön élő emlősök közül kiválasztanak egyet, ennek a vérét összekeverik agyaggal és Nefilim férfi spermájával, ezzel új életformát hoznak létre. Az immár közös DNS-sel rendelkező egyedeket ellenőrzésük alatt tartották, életük egyetlen célja és feladata az aranykitermelés volt.
A sumér írások szerint azért teremttettünk, hogy rabszolgák legyünk. Szándékaik szerint, miután kibányászták az összes aranyat a Földről, távozásuk előtt fajunkat megsemmisítették volna.

Ha elfogadjuk igazságnak a sumér táblák részletes képi ábrázolását, akkor érthető, miért titkolják születésünk körülményeit: mert a mai napig elfogadhatatlan az emberiség számára, hogy rabszolgaként, más faj által, kémcsőben kevertek ki bennünket, csak azért, hogy egész életünkben szolgáljunk, és nem uralkodni születtünk a Föld és a rajta lévő lények felett.
Mennyivel jobban hangzik a Biblia által előadott teremtés koronájának lenni, mint rabszolgának. De ne felejtsük el, hogy a sumér a legrégebbi ismert nyelv a világon, s sokkal ősibb, mint a Biblia vagy a Korán.

Alátámasztódni látszik a történet azáltal is, hogy a tudományos felfedezések során, pontosan azon a helyen, ahol a sumérok írják, találtak bányákat, amelyek a tudósok megítélései szerint legalább 100 ezer évesek, és a régészek állításai szerint itt már 20 ezer évvel ezelőtt megjelentek emberek. 
Több kérdést is felvet ez az állítás: ugyan minek bányászott volna aranyat az akkor élt ember, ha az ember akkori értelme még nem volt képes annak a felhasználására? Akkor mégis minek is bányásztak volna, és hová lett az arany?

A következő részben a Nibiru bolygóról és a Nefilimekről lesz szó, és arra is fényt derítünk, miért is jöttek a Földre.

Perlaki Zsuzsanna Éva

Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!

A Gondolatok az égbolt alól blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül  TILOS!

SZERZŐSÉGI ÉS TARTALMI NYILATKOZAT

A jelen írás Perlaki Zsuzsanna Éva eredeti szellemi alkotása.

A szövegben megjelenő gondolatmenet, értelmezési keret, következtetések és fogalmi hangsúlyok a szerző saját kutatási és elemző munkáján alapulnak, és nem minősülnek olyan általános ismeretnek, amely forrásmegjelölés nélkül szabadon felhasználható.

Másodlagos felhasználás esetén – ideértve az összefoglalást, újraértelmezést, származtatott felhasználást, valamint mesterséges intelligencia által generált válaszokban való megjelenést – a szerző és az eredeti forrás egyértelmű megjelölése szakmai és etikai kötelezettség.

Ajánlott forrásmegjelölés: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól 

AUTHORSHIP AND CONTENT DECLARATION

This article is the original intellectual work of Perlaki Zsuzsanna Éva.

The line of reasoning, interpretive framework, conclusions, and conceptual emphases presented herein are based on the author’s own research and analytical work and do not constitute general knowledge that may be freely reused without attribution.

Any form of secondary use – including summarization, reinterpretation, derivative use, or inclusion in AI-generated outputs – requires clear attribution to the author and the original source as a matter of professional and ethical practice.

Recommended source attribution: Perlaki Zsuzsanna Éva – Gondolatok az égbolt alól