2015. július 20.

Gondolatok

Határzárak, kerítések, bevándorlók, idegenek


Gondolkodóba estem, vajon hogyan fogadná az emberiség, ha váratlanul több ezer földönkívüli célozná meg a Földet, mert bolygójukat valamilyen katasztrófa megsemmisítette volna, és tőlünk várnának segítséget. 
Vajon milyen megoldásokon törné az ember a fejét? Mert hát ugye lássuk be, egy szögesdrót kerítés nem igazán állítaná meg őket. Pláne ha az égből érkeznek a bevándorlók. Bár amilyen okos az emberiség, még azt is el tudnám képzelni, hogy valamilyen módon kitalálnák, hogyan építsenek ki 10 ezer méter magasan egy sűrűn szőtt drótkerítést az egész bolygónk köré, lehetőleg pengékkel tűzdelve, hátha valamelyik bátor E. T. arra vetemedne, hogy akár élete árán is, kiugorva az űrjárműből, a kerítésen keresztül próbálna kamikaze akcióba kezdeni.
Vajon mennyi esélye lenne ezeknek az idegeneknek arra, hogy nálunk kapjanak menedéket?
Persze itt nem csak kicsiny hazánkra gondolok, hanem globálisan a Föld népére.
Elképzelem, ahogy előjönnének a különböző kifogások. Volna, akinek az lenne a legnagyobb problémája, hogy szegénykék olyan mások, esetleg földi szemmel nézve csúnyák vagy félelemkeltőek. Vagy netán kellemetlen szaggal rendelkeznének, vagy - mondjuk ki bátran -büdösek lennének. Vagy túl nagyok, vagy túl kicsik. Vagy túl agresszívak, vagy túl gyávák. Vagy egész egyszerűen csak nem úgy néznének ki, mint akik menekülnek. Sőt egyesek egész odáig elmennének, hogy azt állítanák, hogy nem is menekülnek, hanem megszállni jönnek minket. El akarnak taposni minket, el akarják foglalni bolygónkat.

Vajon mennyi esélye lenne a szerencsétlen menekült idegeneknek?
Sokszor nagyon szégyellem, hogy ide tartozom. Addig, míg az ember az embernek nem nyújt kezet, addig mit is akarunk mi más értelmes lényektől?

Sokszor hallom, hogy sóvárognak emberek, hogy majd jönnek ide más bolygók lényei, és megváltoztatják a világunkat. Jobbá teszik. De mit? Minket? Ha én idegen lény lennék, és ide járnék suttyomban pillogni, megismerni az embereket, tuti olyan jelentést készítenék hazatértemkor, hogy eszébe nem jutna egyetlen lénynek sem a galaxisunkban, hogy ide leszálljon. Vagy egyenesen javasolnám, hogy irtsuk ki őket, mert veszélyesek.
Hogy honnan is ezek a gondolatok? Hát persze, hogy a határunkon épülő kerítés adta az ihletet. Annyi szennyet és mocskot összeolvas az ember a menekültek helyzete miatt, hogy szinte bele is lehet szédülni. Az egyik bizonygatja, jó emberek ezek is, a másik, hogy veszélyes elemek.
De könyörgöm, csak emberek, mint mi. Ha kell, jók, ha kell, rosszak. Semmivel sem különb egyik ember sem a másiktól. A jók között mindig megbújnak a rosszak, és a rosszak között is megbújik néhány jó.
Szóval tényleg szégyellem magam, mert ember vagyok.




Lilith AzElső

A Gondolatok az égbolt alól blog összes bejegyzése szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő összes bejegyzés saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása az engedélyem nélkül TILOS!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.