ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN - ELŐSZÓ

Megjelent a Körmendi Figyelő 21. számában az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyvem előszava, melyet Eőry Szabó Ferenc mkl írt a könyvemhez! Hálás köszönet érte!

Perlaki Zsuzsanna Éva - Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken
Előszó

"Ma már biztosan állíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedüli értelemmel bíró lények az univerzumban. Földünket és naprendszerünket számtalan értelmes civilizáció által lakott bolygó kíséri az égi pályákon. Az univerzum hemzseg az élettől és annak különböző megnyilvánulásaitól. Az univerzum maga az élet. Nem értünk jött létre – bármennyire is fáj ez nekünk –, és biztosan nem is mi vagyunk benne a legértelmesebb fizikai teremtmények, nem is beszélve a tudatos szellemi lények sokaságáról. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el, úgy hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Felfoghatatlanok számunkra a teremtett világ rejtelmei, megismerésének fel-fellobbanó szikrái hiába töltik el fajunkat önteltséggel, valójában még azt sem tudjuk, hogy igazán mit kellene megismernünk. Csalóka világ ez, mely rejtekezni szeret, megtévesztett tudatunk illuzórikus képei játszanak velünk, míg a lényeg láthatatlan marad előttünk. Szemlélődve gondolkodhatunk, mibe is csöppentünk, milyen misztikus megélésnek lehetünk részesei, amiről ugyan azt hisszük, hogy látjuk, hogy megérintjük, miközben e Van-ságot csak belső lényegünkkel, önvaló lelkünkkel fedezhetjük fel. Ha felismerjük, hogy önmagunkat (nem az önmaguknak tartott személyiségünket) látjuk mindenütt, akkor kezdjük érteni, hogy mi Valaminek a többszörös letükröződései, szemléljük önnön-
magunkat, a Földön állva a csillagokat bámulva, a szubatomi részek tereit kutatva. A mindenség egylényegű, ebben való elkülönülésünk érzete is csak a színjáték része, de ha az elfüggönyöző fátyol lehull, nem a külső nézőteret kell megpillantanunk, hanem a belső, sokkal hatalmasabb univerzumot, színterünk igazi színpadát. Itt lényünk, örök szellemi szabadságunk szabadon szárnyalhat az idők és terek végtelenjében, hogy majd visszatérhessen az örök Egybe.

Ma már biztosan állíthatjuk, hogy civilizációnk nem az első ezen az általunk Földnek nevezett bolygón. Leletek tucatjai bizonyítják az elmúlt több százmillió évből, hogy igenis léteztek ők itt, a Földön. A tűz- és vízözönök sem tudták létezésüket teljesen eltörölni. Hogy ma ennek nem örül a hivatalos tudomány? Nem baj, majd idővel ők is belátják, hogy a sok-sok jelenleg eldugott tárgy pontosan beleillik a Föld történelmébe, ami jóval hosszabb, mint jelenleg elképzelik. Nem ez lesz az első tévedésük. Ha lerázva magunkról a ránk erőltetett „tudományos” megkötéseket, sorra vesszük az emberiség megkopott – mert egynéhány jeles elődünk tűzre dobatta tekercseinket, könyveinket – ismereteinket, akkor is az rajzolódik ki előttünk, hogy minket megelőző civilizáció segítette kialakulásunkat. És bizony ők jöhettek akár más bolygóról is. Az egyiptomiak, a sumirok, a maják, a hunok-magyarok, a kínaiak, az indiaiak, a dogonok ősi történetei mind-mind arról tanúskodnak, hogy elődeik vagy más bolygókról érkeztek, vagy e nem földi civilizáció képviselői tanították őket. És innentől már csak egy lépés, hogy a bibliai egy nyelv is tőlük származik. Egy nyelv, egy tudás, egy vallás és egy írás volt valaha a Földön, ami bábeli zavarodottságba került az idők során. A mi fajunk sokkal könnyebben elrontott mindent, minthogy a megkapott tudással élni tudott volna. Ilyenre sikerültünk, vagy mi tettük magunkat ilyenné? Nem tudom, de a dolgaink nem állnak valami nagyon jól. Hiába szépítjük, pusztul a Föld. A bolygónk minden kártevésünket ki fogja heverni, de miránk így szükség lesz-e, vagy eltűnünk mi is egypár lenyomatot hagyva, kései, talán jobb időket megérő, új civilizáció kutatóinak? Igen, tudjuk, hogy a mi időnk az Idő Salakja.

Ma már biztosan állíthatjuk, hogy a belénk sulykolt tananyag hamis. Lenyomatokat, festményeket, rajzokat, írást találunk az eldugott barlangok mélyén, és ez nem a hosszú hajú és szakállas bőrökbe öltözött ősemberekről tanúskodik, hanem magas intelligenciával bíró és elő emberekről szól. Rövidre, szinte divatosra vágott frizura a Grotte de La Marche lelőhely kőlapjain, szem-
ből jövő ló művészi grafikus ábrázolása Lascaux-ból, mindkettő a 15 ezer éves múltból, és találhatunk az élethűen ábrázolt állatok testére rótt, három-négy jelből álló feliratokat a Grotte Cosquer barlangban 29 ezer esztendővel ezelőtti időkből. Mindez a kezdetek kezdetén, természetesen nem állítom, hogy a minket megelőző, több tízezer évvel előttünk élők minden egyes egyede a tudás ilyen magas szintjén állt. De nézzünk csak körbe napjainkban is, mindenki, a titkos bázisokon dolgozók, az ipari nagyvárosok munkásai, a sivatag beduinjai, az őserdők mélyén élő bennszülöttek, ma mind egy tudati szinten élnek? Tehát az, hogy őseink leletei között egy időben megtalálhatjuk a pattintott követ és a kristálykoponyát, csak azt bizonyítja, hogy különböző fejlettségű lények egy időben itt tartózkodtak a bolygónkon. Miért félünk annyira attól, hogy a mai emberiségünket megelőző civilizációk tanítanak minket? „Az is eszünkbe juthat, hogy nem az idegenek tanulták meg a földi nyelvet, hanem épp fordítva, az emberek tanulták meg a földönkívüliek nyelvét.” Milyen kézenfekvő mindaz, amit Perlaki Zsuzsanna Éva ír, ha a feje tetejéről visszaállítjuk a világot. A kozmoszban felgyűlt tudás öröklődik a civilizációk között, és ezt bolygón belül és bolygók között is továbbadják. Ennek egyik nagyon fontos eszköze a fémlemezre írt tudás, ami vitathatatlanul maradandóbb egy kataklizma után, mint a papírlapra írt információ. El kell különítenünk olyan „aranylemezeket”, amelyek biztosan a Földön íródtak, mint például a három etruszk aranylemez, és a Mátyás király udvarában még az Arvisura szerint meglévő történelmünket megörökítő aranylemez egy-két példánya, és azokat az „aranylemezeket”, amelyek nem a Földünkön készültek. Ide kell sorolnunk azokat az „aranylemezeket”, amiket idegen űrhajókból tettek le Földünkre. Izsáky László a következőket gyűjtötte össze: „1976. április 9-én Ohana felett ufót észleltek. Az eseményt követően egy környékbeli farmon találtak egy 40 cm hosszú, henger alakú nikkelkapszulát, benne aranytekercsre vésett üzenettel. 1973. október 2-án New York peremén, egy autósztráda felett néhány percig ufó repült. Ugyanakkor az autósztrádán szétszórva találtak 27 db aranylemezre vésett üzenetet. Az aranylemezek egy amerikai multimilliomos birtokában vannak. 1976. március 14-én Tokió peremén egy autósztrádán egy leszálló ufó négy percre megbénította a forgalmat. A helyszínen találtak platinatekercsre vésett üzenetet. A tekercs az egyik tokiói egyetem birtokában van. A Niraganga vulkán lábainál 1969-ben találtak 99 aranylemezre vésett üzenetet.” És természetesen ott van az Erdélyben Izsákyéknak letett 86 darab aranylemez is. Vannak jelek, mint például a kozmikus kereszt, az ötágú, a hatágú csillag vagy éppen a spirál, amelyek évezredek óta fennmaradtak, és hordozzák a tudás egy bizonyos ismeretanyagát, a jelképen keresztül. A legősibb betűk vagy szójeleink is ilyenek. Csak egy példa: a kettős kereszt, amely feltűnik a tatárlakai korongon, Kínában egy háromszög tetején állva a „herceg” írásjelet jelenti több ezer évvel ezelőtt, és itt van a mai magyar címerben is. De e jellel jelöljük a rovásábécében a „gy” betűnket is. Jelentése Egy, ami egyben magában foglalja a teremtés három logoszát, másképpen az Atya-Fiú-Anya szenthármasságát is. Láthatjuk, hogy az ősi jeleink rendkívül időtállók, és ha ezek földönkívüli utazók aranylemezein köszönnek vissza, akkor csak azt állapíthatjuk meg, hogy a forrásuk bizonyára közös. Perlaki Zsuzsanna Éva írja: „Meg kell találnom azokat a jeleket, amelyek térben és időben ugyan távol állnak egymástól, ám jelentésük mégis azonos, vagy nagyon hasonló értelmet hordoznak az idő végtelen síkján. Nem zárhatom ki azt sem, hogy ezeknek a szimbólumoknak a mögöttes tartalmát nem mi, emberek »találtuk fel« önmagunktól, hanem fejlődésünk során egy fejlettebb fajtól kaptunk útmutatásokat.” A feladat, amire vállalkozott e könyvben, megoldhatatlan, külső segítség nélkül, a fordítókulcsok megszerzése nélkül csak tapogatózhatunk a megoldások úttalan erdejében. Mégis hatalmas az a feladat, amit elvégzett, mert amellett, hogy poklokat járt, miközben próbált előrébb jutni a betűk rengetegében, összegzett, megállapításokat tett, amit már nem kell elvégeznie másnak, mindezt felhasználva indulhat tovább az őt követő kutatók újabb nemzedéke. Meggyőződésem, mint például az egyiptomi vagy maya megfejtések esetében is az, hogy csak egy-egy vetületét érthetjük az akkori írásoknak – amit persze nagy eredménynek tartok –, de teljes értelmével, akár többsíkú jelentésével nem rendelkezünk. A régiek egy jelsornak akár hétféle jelentését is ismerték. A szó veszélyes fegyver (és természetesen a gondolat is), de ugyanezt elmondhatjuk az írásról is. „…az írás amennyire áldásos, annyira veszélyes is. Az írások általi »közös emlékezetünk« hamis információk terjedését teszi lehetővé, amivel teljesen összezavarják a közös tudatunkat. Viszont sok esetben épp az írás az, amely ezekre fényt derít” – írja Perlaki Zsuzsanna Éva, aki remekül tisztában van azzal, hogy korunkat a hangos, hivalkodó média mellett az írott anyagokkal is sötétségben lehet tartani. Nagy felelősség az írás, egyesek élnek vele a közjó javára, mások önzésük miatt visszaélnek vele. Buddháról például ezt írják: „…Betűket mutatnak neki, de ő hieroglifákból egész fogalmakat olvas ki, melyek mindig csak egy szűk kör titkos ismeretei voltak. Kiderül, hogy 64-féle ábécét ismer fejből, melyek nagy része nem is létezik a Földön.” (A Három Próféta könyve, 21. oldal) Igen, ez mindig nagy probléma volt, hogy egy adott ősi jelen mit is kell értenünk, egy hangot vagy egy szót, egy fogalmat. Az emberiség emlékezetében csodálatos könyvek maradtak fenn, mint például Dzyan könyve: „Úgy látszik, igen erősen meg van magnetizálva, mert amint valaki egy lapját a kezébe veszi, szemei előtt látja elvonulni azokat az eseményeket, amelyeket ábrázolni szándékozik, míg ugyanakkor hallani vél róluk egy ritmikus leírást a saját nyelvén, amennyiben az a nyelv át tudja adni a benne foglalt eszméket. Lapjai egyáltalán nem tartalmaznak szavakat, csupán jelképeket.” (A. Besant – C. W. Leadbeater: Beszélgetések az okkultizmus ösvényén, I. fejezet) Igen, az írás kezdetben szakrális volt, szent volt minden betűje, ami a más lakott világok és az univerzum tudását hordozta. És szent volt a nyelve is, aminek az eredetét szintén a csillagokban kereshetjük, a bibliai Egy nyelv, amit ma magyarnak nevezünk, vagy a Föld nyelvének. Perlaki Zsuzsanna Éva ezt így látja: „Vé-
leményem szerint már ezeknek az írásmódoknak az összefüggését vizsgálva kijelenthetjük, szuperintelligens nyelv a magyar, hogy az ősi betűivel, szavaival ennyiféle formában tudunk információt cserélni írás formájában is.”

Ma már biztosan állíthatjuk, hogy az emberek tömeges ébredése új világkorszak kezdetét jelzi. Nem tudjuk még biztosan, hogy fajunk miként fog átalakulni, de várakozásunk szerint egyre jobban elhagyva agresszív állati önzésünket, a szellem embereivé válunk, hogy teljes életet élhessünk a mindenség egységében. Ennek a tudásfelszabadulásnak is egyik kézzelfogható megjelenése Perlaki Zsuzsanna Éva e munkája, itt vagyunk – ahogy ő írja – egy új „kozmikus teremtés hajnalán”, a háborúk helyett vár minket a kitárulkozó csillagok mennyei világa, induljunk inkább feléjük."

Eőry Szabó Ferenc

 Az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyv megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com e-mail címen. Formátuma: A5, Terjedelem: 122 oldal

Ára: 3000 Ft + 1200 Ft postaköltség.