SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ

Az ősi ábécé rejtélyei

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítva ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Tatárlakai korong

Elsőként szeretném tisztázni, hogy jómagam hivatalosan nem vagyok sem nyelvész, sem írástörténész, pusztán autodidaktaként képzem magam annak érdekében, hogy minél szélesebb ismeretet szerezzek ősi gyökereimről és az emberiség hajnaláról. Az írástörténelem egyik mérdföldköveként tekintek Varga Csaba (1945-2012) Balázs Béla-díjas magyar animációsfilm-rendezőre, nyelvkutatóra, aki az írástörténeti kutatásaival, a székely írás kőkori származásáról alkotott gondolatrendszerével teljesen magával ragadott és lenyűgözött, ezáltal a példaképemmé is emelkedett. Mélyrehatóbban 2018 óta foglalkozom a paleográfiával, azaz az írástörténelemmel. Ennek eredményeképpen jelent meg 2020 nyarán az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezek” című ismeretterjesztő könyvem, melyben egy idegen civilizáció által hátrahagyott, az ősi ábécéhez hasonlatos véseteket tartalmazó aranylemezeket vizsgáltam, és igyekeztem legjobb tudásom szerint megfejteni. Könyvem befejezésével az írástörténelmi érdeklődésem nem hagyott alább, ezen felbuzdulva fogtam bele ebbe a rovatba, melyben szeretném megismertetni és megszerettetni az érdeklődőkkel az ősi ábécé titkait, melyek ősidők óta – időnként el-el hanyagolva – végigkísérik a magyarság többezer éves múltját.

Az első részben tárgyalni fogjuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Illetve bemutatom Varga Csaba íráskutató véleményét arról, hogy szerinte a magyarság írásbeliségét honnan is kellene eredeztetni. Cikkeimhez az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” című könyvemben leírt tanulmányaimat is fel fogom használni, illetve többek között Varga Csaba, Varga Géza, Friedrich Klára, Szakács Gábor, Hoppál Mihály, Dr. Sebestyén Gyula, és Lacza Tihamér munkássága során felhalmozott tudásanyagok is bemutatásra kerülnek. Majd sorra vesszük az ősi jelkészlet elemeit szakaszosan, azok írásos formáit és jelentéseiket. Szó lesz majd a továbbiakban a ligatúrákról is, azok értelmezéséről, fontosságáról. Majd a távolabbi jövőben bemutatok olyan ősi leleteket is, melyeknek a díszítései ősi szimbólumok halmait tartalmazzák. Tartsatok velem ezen az úton, hogy lelkünk és szellemünk összefonódjon a jóöreg Ős-Ten-nel.

AZ 50-ESEN HALLOTTAM…

 Édesanyám emlékére

Van az a pont, amikor „kisiklik” a villamos. Hiába tűnik látszatra minden frankónak, ha a mélyére nézünk a dolgoknak, időnként azzal kell szembesülnünk, hogy ami kívül csicsa, az bizony sokszor belül rohad. Lehet az alma csábítóan piros, de ha beleharapsz, és megérzed, hogy belül penészes, kiköpöd rögtön.

Nálam ez a „penészesalma-darab” egy döbbenetes nyilatkozat volt. Teljesen felkavarta a gyomromat. A kormány operatív törzsének egyik szócsöve, Müller Cecília országos tisztifőorvos szájából hangzott el május végén: „Magyarországon nem volt ellátatlan beteg, nem feküdt senki a kórházak folyosóin.”

Hetek óta görcsben van a gyomrom, szorít a torkom, mert üvölteni tudnék. Őrjöngeni, de nem lehet. Édesanyám április 13-án örök nyugalomra tért. Májusban nem gyújthattuk meg a 70 szál gyertyát. Halálához hosszú út vezetett, mely tele volt újabb és újabb kihívásokkal és betegségekkel. Elviselhetetlen fájdalommal kellett megküzdenie, és a pandémia kezdete óta több ízben kellett hozzá ügyeletet vagy mentőt hívni, mert sem háziorvos, sem szakorvos nem volt elérhető. Április 14-re kapott végre időpontot a kórházi kezelésre, de ezt már nem tudta igénybe venni, egy nappal előtte, éjjel ment el örökre.

Nem részletezem, hogy az elmúlt egy évben hány alkalommal nem kapott érdemi segítséget az édesanyám az alapbetegsége kapcsán az egészségügytől. Azt pedig még inkább nem, hogy alkalmanként miken megy keresztül az ember, amikor már órák óta várja a mentőt a beteghez, és miután kiérkezik, a fájdalomban fetrengő embernek arról kezdenek el beszélni, hogy csak be ne kelljen vinni őt a kórházba, mert azzal csak rosszabbat tesznek neki, még véletlenül elkapja a vírust.

Hát mit lehet ilyenkor csinálni? Az elmúlt egy évben volt bőven tapasztalatunk a romokban heverő egészségügy kapcsán, megéltük az összes hibás döntés következményeit, és bár tudom, nem illő senkit sem hibáztatni, én mégis úgy gondolom, hogy ha az elmúlt évben nem maradtak volna el anyukámnak a kezelései, akkor még mindig élhetne. Ha nem engedik el a kezét, mert nincs hová beutalni, mert a kórházakban szinte csak a covidosok lehettek, akkor talán elfújhatta volna azt a 70 szál gyertyát.

Nem sokkal halála előtt anyukám azt mondta, ezt írd meg az újságba: nem érdekli ezeket, hogy mi meghalunk, csak a saját vagyonosodásuk!

Vajon hány édesanya, édesapa, gyermek és testvér gyászol amiatt, mert nem működött az egészségügyi ellátás? Hogy lehet ilyet kijelenteni, hogy senki nem maradt ellátás nélkül? Hogy merik meggyalázni a halott emberek igazságát? A folyosón pedig csak azért nem feküdtek betegek, mert be se kerülhettek oda, otthon, magukra maradva imádkoztak. Jó reggelt, Magyarország!

Hát most ezért siklott ki a villamos.

P.Zs.

Válogatás a 2021-es Lőrinci Naplóba írt cikkeim közül.

ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN - ELŐSZÓ

Megjelent a Körmendi Figyelő 21. számában az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyvem előszava, melyet Eőry Szabó Ferenc mkl írt a könyvemhez! Hálás köszönet érte!

Perlaki Zsuzsanna Éva - Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken
Előszó

"Ma már biztosan állíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedüli értelemmel bíró lények az univerzumban. Földünket és naprendszerünket számtalan értelmes civilizáció által lakott bolygó kíséri az égi pályákon. Az univerzum hemzseg az élettől és annak különböző megnyilvánulásaitól. Az univerzum maga az élet. Nem értünk jött létre – bármennyire is fáj ez nekünk –, és biztosan nem is mi vagyunk benne a legértelmesebb fizikai teremtmények, nem is beszélve a tudatos szellemi lények sokaságáról. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el, úgy hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Felfoghatatlanok számunkra a teremtett világ rejtelmei, megismerésének fel-fellobbanó szikrái hiába töltik el fajunkat önteltséggel, valójában még azt sem tudjuk, hogy igazán mit kellene megismernünk. Csalóka világ ez, mely rejtekezni szeret, megtévesztett tudatunk illuzórikus képei játszanak velünk, míg a lényeg láthatatlan marad előttünk. Szemlélődve gondolkodhatunk, mibe is csöppentünk, milyen misztikus megélésnek lehetünk részesei, amiről ugyan azt hisszük, hogy látjuk, hogy megérintjük, miközben e Van-ságot csak belső lényegünkkel, önvaló lelkünkkel fedezhetjük fel. Ha felismerjük, hogy önmagunkat (nem az önmaguknak tartott személyiségünket) látjuk mindenütt, akkor kezdjük érteni, hogy mi Valaminek a többszörös letükröződései, szemléljük önnön-
magunkat, a Földön állva a csillagokat bámulva, a szubatomi részek tereit kutatva. A mindenség egylényegű, ebben való elkülönülésünk érzete is csak a színjáték része, de ha az elfüggönyöző fátyol lehull, nem a külső nézőteret kell megpillantanunk, hanem a belső, sokkal hatalmasabb univerzumot, színterünk igazi színpadát. Itt lényünk, örök szellemi szabadságunk szabadon szárnyalhat az idők és terek végtelenjében, hogy majd visszatérhessen az örök Egybe.

EMLÉKEZTEK MÉG AZOKRA A SZÉP IDŐKRE, AMIKOR…

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a városban sétálva az embergyűrűk között áthaladva látattok mosolygos, kacagós, vidám, szép, bájos, tündöklő, érdekes, csodálkozó, sima, ráncos, szomorú, fintorgó, unott, ronda, ismerős és ismeretlen arcokat? Emlékeztek még az ajkak milliónyi formájára? Emlékezték még az idegen orrokra?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor felismertétek az utcán, bevásárláskor, munkahelyen, lépcsőházakban, parkolókban vagy bárhol az ismerősöket, szomszédokat, munkatársakat, rokonokat?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor este vásárolni, sétálni, vacsorázni, kirándulni, bulizni, szórakozni indultatok, majd az éjszaki égbolt fényei kísértek haza?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor még természetes, félelemnélküli volt a kézfogás, ölelés vagy akár a puszi?

Emlékeztek még a koncertek küzdőterén való „túlélésre”, a zene dübörgésére, a boldogságra, az enregiákra, melyeket átéltetek?

Emlékeztek még az utolsó teltházas színházi előadásra vagy mozira?

Emlékezték még arra, milyen kellemes volt egy éttermi találkozó, ahol nemcsak a hasatok, de a szívetek is jóllakott? Emlékeztek, hogy minden asztal foglalt volt?

Emlékezték még a déd vagy nagyszülőkre, akiket félelem nélkül átölelhettetek, meg csókólhattatok?

Emlékeztek még a gyerekzsivajtól hangos teli játszóterekre, ahol az ismeretlen ismerős gyerekek önfeledten játszhattak együtt, miközben a szülők, nagyszülők közösen, egymás mellett ülve beszélgettek a padokon?

Emlékezték még azokra az időkre, amikor még a tüsszentésetekre az „egészségedre” volt a válasz, nem pedig rosszalló, rettegő tekintetek és elhúzódás?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a szabadba lépve beszívtátok a frisslevegőt a tüdőtökbe?

Én még emlékszem! De már nem akarok tovább emlékezni! Megélni akarom ezek a dolgokat!

Perlaki Zsuzsanna Éva

Ha szívesen olvasnál többet kutatásaimról, könyveimet is figyelmedbe ajánlom. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

MÁR NYOMTATÁSBAN IS MEGJELENT A VIRTUÁLIS TÉRBEN NAGY PORT KAVARÓ CIKKEM

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ 21. SZÁMA

"Svindlire épült a magyar ufókutatás" címmel jelent meg újabb tanulmányom a Körmendi Figyelő hasábjain. Hálás köszönet érte! 

Az u-fosokat innen is csókoltatom! Már örök nyoma marad a disznóságaiknak! 😉 

2020. MARGÓJÁRA

Kedves Olvasóim!

A 2020-as év elejére a feje tetejére állt az egész világ, amin szinte meg sem lepődött az a néhány „firkász” és olvasó, aki az elmúlt öt-tíz évben nem csak a fősodrású médiából tájékozódott. A mostani állapot előszelét már a 2019-es év vége felé lehetett tapasztalni. Számtalan „alternatívnak”, „áltudományosnak” kikiáltott blogger érezhette a saját bőrén az értelmetlen, „váratlanul” jött cenzúrát és tiltásokat a net különböző platformjain. Még 2019 decemberében lekapcsoltak rengeteg olyan független oldalt, amely bármilyen formában is eltért a fősodrású média visszhangjától. A legkisebb követőkkel rendelkezőktől kezdve egészen a legnagyobbakig, mondhatni egy időben tiltást kaptunk a Facebookon. Sem a hírfolyamban, sem a Messenger funkcióban nem lehetett linkelni az oldalainkat. Utolért bennünket a végzetünk. Sok weboldalnak a YouTube-csatornáját is felfüggesztették. Hiába bombáztuk leveleinkkel a moderátorokat, magyarázatot kérve a tiltásokra, senkitől nem kaptunk semmilyen felvilágosítást arról, hogy miért tiltottak bennünket.

Piramisok bűvöletében

A múlt megannyi rejtélyt hagyott számunkra örökül a Földön. Különböző mítoszokban, legendákban olvashatunk a letűnt ősi civilizációkról, földrészekről, városokról, szent helyekről, amelyek a mai napig elbűvölik a tudósokat, felfedezőket, és a kalandvágyó, kíváncsi emberek fantáziáját is megmozgatják. Számtalan ősi romváros eredetére fény derült, valamelyikből csak néhány kőhalom, szerszám, edénycserép, némi ékszer és csontlelet maradt fent, de vannak olyan titokzatos építmények is, amelyeken nem fog az idő, és szinte teljesen ép állapotban maradtak fent évezredeken keresztül, magukba zárva csodálatos titkaikat.

Ilyen építmények a világ számos részén megtalálható piramisok is. A tudomány mai állása szerint ezeknek az építészeti csodáknak a többségét az ókori civilizációk hozták létre, szent helyeknek számítottak, és uralkodóik temetkezési helyéül is szolgáltak. De napjainkban egyre több olyan régészeti ásatás folyik, ahol a leletek korának a meghatározása megkérdőjelezi ezeket a téziseket, és azt mutatják, hogy már akár több tízezer évvel ezelőtt is virágzó társadalmak éltek a bolygónkon, s nem csupán síremléknek szánták a különös gonddal megépített, monumentális építményeiket, hiszen tudjuk, nem mindegyik piramisban találtak sírkamrákat vagy holtesteket őrző szarkofágokat, amelyek a mumifikált uralkodók testét tartalmazták volna. A piramisépítés valódi okát még nem sikerült felfedni, pedig a világon több ezer piramist tartanak számon.

Földrészről földrészre haladva bemutatok néhány olyan ősi, gúlaszerű építményt, amelyek a leghíresebb egyiptomi piramisok árnyékában szinte teljesen elkerülik az emberek figyelmét, pedig éppoly rejtélyesek és titokzatosak, s különböző ősi civilizációk egyedi piramisépítő tudással rendelkező múltját idézik.

KOZMIKUS TUDÁS AZ ARANYLEMEZEKEN

Jelentős érdeklődés kísérte a Meridián Csoport első konferenciáját, amelynek 2020. október 10-én a budapesti KMO Művelődési Központ adott otthont. Az Exkluzív aranylemez-konferenciára az ország különböző pontjairól érkeztek előadók és résztvevők.

ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN

Kedves Olvasóim!

Örömmel jelentem be, hogy elkészült a második könyvem, a Meridián-könyvek II. kötete, „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” címmel.

Részlet az előszóból:

„Az univerzum maga az élet, nemcsak fizikai, hanem szellemi lények sokaságától is hemzseg. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el úgy, hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy civilizációnk nem az első ezen az általunk Földnek nevezett bolygón. Az egyiptomiak, a sumírok, a maják, a hunok-magyarok, a kínaiak, az indiaiak, a dogonok ősi történetei mind-mind arról tanúskodnak, hogy elődeink vagy más bolygókról érkeztek, vagy e nem földi civilizáció képviselői tanították őket. És innentől már csak egy lépés, hogy a bibliai egy nyelv is tőlük származik. Egy nyelv, egy tudás, egy vallás és egy írás volt valaha a Földön, ami bábeli zavarodottságba került az idők során. Ősi jeleink rendkívül időtállók, és ha ezek földönkívüli utazók aranylemezein köszönnek vissza, akkor a forrásuk bizonyára közös. Perlaki Zsuzsanna Éva ebben a könyvében az erdélyi aranylemezeket veszi górcső alá, melyeket 1974-ben adtak át földönkívüliek Izsáky Lászlónak és társainak. Bemutatja a lemezeken szereplő idegen írásjelek és az ősi földi ábécé hasonlóságait és különbségeit. Rámutat arra, hogy Izsáky László helytelenül fejtette meg a lemezeket, hibás ábécét állított össze, ezáltal a köztudatban elterjedt „versikék” helyett teljesen más értelmet rejthetnek a jelek. Hónapokon át elemezte az aranylemezekre rótt betűket, számtalan összehasonlító táblázatot készített, sokféleképpen próbálta dekódolni a szövegeket. Elrugaszkodott a berögzült földi szokásoktól, és univerzális gondolkodásra törekedett. Véleménye szerint a kozmikus Biblia néhány darabja kerülhetett az emberiség kezébe, amely a teremtés hajnalát meséli el.”

Formátuma A5, terjedelme 122 oldal.

Ára: 5000 Ft + postaköltség.

Az Izsáky Lászlóhoz és az erdélyi aranylemezekhez kapcsolódó kutatásaimról könyveimben részletesebben is olvashatsz. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

IZSÁKY LÁSZLÓ: INTERSZTELLÁRIS KAPCSOLATOK

Eredetileg megjelent 1997. októberében az Ufómagzinban.

Nyomozásom során kiderítettem, hogy Izsáky Lászlót 1997-ben az év elején látták utoljára élve, érdekes, hogy ez a cikk az év végén jelent meg a neve alatt, és sok információ tévésen van közölve. Vajon ez minek köszönhető? P.ZS.É.

IZSÁKY LÁSZLÓ: AZ ARANYKOPORSÓ TITKA

 

Eredetileg megjelent 1990.ben az „És akkor jöttek az UFO-k… Magyarországra” című könyvben.

"Tudósok és ufológusok keresik és kutatják földön kívüli szomszédainKkal a kapcsolat megteremtésének módját, miközben a légben repülőcsészealjak röpködnek és az aggályok izgalmas zűrzavarában észre sem veszik, hogy a kapcsolatfelvétel már korábban megtörtént.
„A Terrán élünk és dolgozunk...”, küldte el 1972 márciusában távoli rokonainak üzenetét az ember. Az üzenetet voltaképp szuggesztív képek sorozata, amelyet a Pioneer-10 űrszonda alumíniumlapjára vésték. A képek az emberi civilizációról hivatottak beszámolni. A válasz az üzenetre nem váratott sokat...

1973. október 11-én spanyol földre, San José de Valderas közelében szállt le az a korongalakú űrhajó, amely választ hozott az üzenetre. Amikor az űrhajó talajt ért, az űrhajósok kidobták a küldeményt, majd mint, akik jól végezték dolgukat, továbbálltak. A küldemény nikkelből készült kapszula volt, benne egy aranylemezre vésett üzenettel.

RÉSZLET AZ IZSÁKY LÁSZLÓ AKTÁIBÓL

Az erdélyi Izsáky László emlékére, aki 1974-ben lecsalogatta az ufókat és megfejtette a szíriuszi aranylemezek üzenetét.

„Gyújtsd meg a fáklyát, és a tüzet vidd tovább, mert csak így válhatsz kozmikus emberré!”
Részlet Izsáky László aktáiból: 

Erdély, 1974. június 7.

„7-én 13.20 perckor az ufó leszállt a kijelölt helyre. A telepről jól láttam, hogy leereszkedett a völgybe. Barátaim, Tamás Gábor, Molnár Zoltán és néhány favágó a völgyben tartózkodtak. A telepről mindannyian a helyszínre siettünk. Mire a leszállóhelyreértünk, az ufó már a talajon állt. A látványra megható érzelem szállta meg bensőmet. Tamáséknak nagyobb élményük volt, mivel korábban a helyszínen tartózkodtak. 20 méterre közelítettük meg az idegen járművet. Az ufónak korong alakja volt. Átmérője 8, magassága 4 méter lehetett. Rövid lábakon állott. Az ufó felső részén kis négyszögletű ablakok voltak. Az alsó részéből pedig egy csapóajtó simult a talajra. Az ufó körül embertípusú lények tartózkodtak. 165–170 cm magasak lehettek. Testhez simuló, szürkéskéken foszforeszkáló öltözéket viseltek. Űrsisakot viszont nem. Jól látható volt viszont emberi arcuk és világosszőke hajzatuk. Az egyik ufonauta egy henger alakú fémdobozból valamilyen rizskásaszerű anyagot szórt szét az ufó körül, a másik tekintetével vizsgálta a terepet. Aztán mind a ketten beszálltak az ufóba, de néhány másodperc múlva ismét kiszálltak. Az egyik valamilyen rövid, henger alakú tárgyat, füstgyertyát tartott a kezében, amelyből piros színű füst áradt, és amellyel maga felett kirajzolta az ismert jelet. Bátorkodva intettünk. Mire ők visszaintettek. Tamás Gábor óvatosan egy-egy lépést tett az ufó felé, és közben hátra-hátra intett, hogy kövessük. Így lassan szűkült az embergyűrű az ufó körül. A másik ufonauta egy kocka alakú nikkeldobozt tartott a kezében, és lassú lépésben közeledett Tamás Gábor felé. Amikor közöttük a távolság 6 méter lehetett, mindketten megálltak. Az ufonauta letette a dobozt és néhány lépést hátralépett. Egy ideig szótlanul egymást nézték. Aztán váratlan esemény történt. Annyira lefoglalt ez az intersztelláris találkozó, hogy észre sem vettük, amikor csörtetve kék jelzésű katonák körbezárták a terepet. Csak akkor figyeltünk fel, amikor a katonák hátunknak szegezett fegyverrel arra kényszerítettek, hogy ellenállás nélkül adjuk meg magunkat. Az egyik tiszt a nikkeldobozhoz ment, hogy felvegye. De Tamás Gábor megelőzte, felkapta a dobozt és kereste a kiutat a tömegből. A tiszt elfogta, majd dulakodtak. Két katona sietett a tiszt segítségére. Az egyik ufonauta egy cigarettatárca alakú tárgyat vett elő, amiből vékony fénysugár lövellt ki. Mind a négyen ájultan a földre estek. Egy másik tiszt pedig kiadta a tűzparancsot. Csakhogy a fegyverek nem működtek. Pánik tört ki a hadsereg körében. Tehetetlenül kiabálva egymásnak parancsot adtak, viszont úgy, mint nekünk. Földbe gyökerezett a lábunk, mozdulni se volt erőnk. Az ufóban kellett lennie egy harmadik ufonautának is, mert a sötétszürke ufó hirtelen vörös színűvé változott. Belsejéből óraketyegéshez hasonló, tompa kongás hallatszott, és közben valamilyen titokzatos erő, valószínű, hogy elektromágneses sugárzás hatotta át a környéket. A fegyverek nem működtek. Katonai teherautók jöttek fölfelé a telepre, de az erő hatására hajtóműveik leálltak. Úgyszintén a telep áramfejlesztő gépezete is. Közben az egyik ufonauta a földön fekvő Tamás Gáborhoz ment. Valamit tett-vett rajta, átadta a dobozt, majd átkísérte az embergyűrűn az erdő széléig. Tamás a dobozzal bevánszorgott az erdőbe. Az ufonauták beültek az ufóba és elszálltak. A sebesültek rövidesen feleszméltek, égési sebek voltak a testükön. Néhány katona Tamás Gábor felkutatására indult, míg a többiek betereltek minket a telep irodaépületébe. Útközben a kollégákkal megbeszéltük, számunkra Tamás Gábor ismeretlen, kilétét nem adjuk ki…”

Izsáky László

Az Izsáky Lászlóhoz és az erdélyi aranylemezekhez kapcsolódó kutatásaimról könyveimben részletesebben is olvashatsz. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

AKI LECSALOGATTA AZ UFO-KAT

NULLADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁS IZSÁKY LÁSZLÓVAL

1990-ben jelent meg egy magyarországi kiadású könyvben Izsáky László írása arról, hogyan találkozott 1974-ben idegen lényekkel, akik egy repülőcsészealjjal szálltak le Máramarossziget közelében és egy üzenetet hoztak az emberiségnek. Az üzenet, amely aranylemezekre volt vésve, a hatóságok kezébe került, és eltűnt – mondja Izsáky László, aki megfejtette a rajtuk lévő üzenetet, s most erről készül könyvet kiadni.
- Kérem mutatkozzon be!
- Nevem Izsáky László, Máramarosszigeten születtem 1940. december 28-án, családom örmény származású. Négy osztályt végeztem, majd öt év tengerészeti iskolát, és még három év szakmai iskolát, mint bútorasztalos. 1974-ig Máramarosszigeten dolgoztam, a bútorgyárban. 1961-ben megnősültem, négy gyermekünk született. Aztán volt az az incidens az UFO-val, és 74-ben a feleségem elvált tőlem. Második feleségemmel 1986-ban házasodtam össze Szatmárnémetiben.
- Mikor látott életében először UFO-t?
- 1974-ig nem láttam. De már 1968-ban kitört Romániában az UFO-láz. Az öcsém a nagybányai rendőrségen dolgozott, mint ezredes. Ők feljegyezték hol jelentek meg az UFO-k. Van egy hely a Gutin hegységben, ahová minden hatodik évben eljönnek. Egyszer mondta nekem: Laci, akarsz UFO-t látni? Akkor eredj fel a Gutin hegységbe… És tényleg kimentünk. Megcsináltuk a jelet és néhány nap múlva megjelent az UFO, leszálltak, leadták az üzeneteket, mint ahogy megírtam. Volt ott egy fakitermelő telep, mindenki látta, aki ott dolgozott. Néhányan még ma is élnek, bár sokukat kivégezték, vagy meghaltak. Kapnikbányán él az erdészmérnök, Radu Jurca, most 70-80 éves lehet.
- Milyen jelet rajzoltak ki?
- Hát azt, amivel le lehet csalogatni őket.
- Honnan ismerte ezt a jelet?
- 1972-ben felszállt a Földről a Pioneer-10 űrhajó, az oldalára üzenetet véstek más bolygók lakóinak. Erre jött a válasz 1973-ban. Spanyolország területére dobtak le alumíniumhengert, olyan fáklya alakút, abban volt az aranylemez, rajta volt ez a jel. Azt rajzoltuk ki a fűben.
- Honnan értesült erről?
- A Stiinta si tehnica című lapból.
- Milyenek az idegen lények?
- Ezek, akik az üzenetet hozták, olyan 160-170 cm magasak, olyanok, mint mi, rendes szőke emberek.
- Hogyan beszélnek?
- Telepátia útján. Ott, ahol letették az aranylemezeket, voltunk ukránok, ruténok, magyarok és románok. De mindegyikünk a saját nyelvén hallotta ezeket a szavakat: „A tiétek, fogjátok és vigyétek…”
- Ha tudták, hogy hat évenként jönnek az UFO-k, 1992-ben nem mentek el arra a helyre?
- Egyedül nem akartunk menni, azok az UFO-szervezetek, amelyeket értesítettem, pedig nem akartak közösködni, inkább megcsinálták maguknak a jelet. Budapest és Debrecen környékén.
- Kik láttak még UFO-t Szatmárnémetiben?
- Felettünk majdnem minden szomszéd. Még a napokban is… Állandóan lehet látni, csak ki kell állni az erkélyre…
- Hogy néz ki egy UFO?
- Olyan, mint egy tányér, és forog a tengelye körül. Közben meg vibrál. Egyik oldala sárga, a másik kék. Olyan, mint egy rendőrkocsi, vagy egy mentőautó teteje…
- Mikor alakult a Szatmárnémeti UFO-klub és hány tagja van?
- 1990-ben alakultunk, október végére jegyezték be a bíróságon a társaságot, de mára csak kilenc tag maradt, és mind idősek.
- Mennyi pénzt áldozott ön erre a tevékenységre?
- Eladtam egy családiházat gyümölcsössel 1984-ben… Most csak a nyugdíjamból élek. 30200 lejt kaptam legutóbb. Abból 30000 lej ráment a hirdetésre…
- Nem haragszik, ha megkérdezem: ha a csészealjakról vagy az űrlényekről beszél másoknak, nem gondolják önről, hogy… szóval nem tartják bogarasnak?
- Van, aki annak tart, van, aki nem. Én ezzel már nem törődöm, belenyugodtam. Minket 1974-ben bevittek az elmegyógyintézetbe, lehettünk vagy 80-100-an, akik láttuk az UFO-t. Úgy állították be, hogy ne higgyenek nekünk. Engem annyira összevertek, kínoztak, hogy négy hétig kómában voltam, a családom lemondott rólam. Hat hónapig voltam a kórházban. Mire kijöttem a feleségem elvált tőlem, mint elmebetegtől. Az orvosok sem hittek nekünk… Ők is alá voltak vetve az akkori rezsimnek. A főorvos, Török Lehel, meg egy lengyel nevezetű…
- Azóta nem járt más orvosnál?
- Nem, mert azok is mind kiröhögnek… Minket azóta se rehabilitáltak.
- A nyugdíj miatt nem kell évente ellenőrzésre mennie?
- De igen, azt szokták kérdezni: Még a fejemben van? Én meg azt mondom: Hát persze, hogy a fejemben van!
- De mi van a fejében?
- Hát az UFO-k!
Kérdezett: Debreczeni Éva

Az Izsáky Lászlóhoz és az erdélyi aranylemezekhez kapcsolódó kutatásaimról könyveimben részletesebben is olvashatsz. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

A legendás titkos zóna, az 51-es körzet

A Föld egyik legtitokzatosabb helye az Egyesült Államokban, a nevadai sivatag mélyén található, 51-es körzet néven elhíresült, szupertitkos objektum. A hatalmas területet nem csak mogorva hegylánc védi a behatolóktól, teljes kormányzati felügyelet is gondoskodik arról, hogy a bázist áthatolhatatlan gyűrű vegye körbe. Az amerikai kormány évtizedeken keresztül még a létezését is letagadta a katonai bázisnak, ez teszi igazán érdekessé. A zóna környékén élők és a kíváncsiskodók tucatjai furcsa történeteket mesélnek az éjszakai égbolton átsuhanó különös fényekről, a hangsebesség átlépésekor kitörő robbanásszerű zajról és olykor a Földön ismeretlen életformákkal való találkozásaikról. Az amerikai katonai bázisról már több mint hetven éve próbálják lerántani a leplet, de mind ez idáig nem sikerült. Vajon mit rejtegetnek, kit védenek és meddig hajlandóak elmenni, hogy palástolják az 51-es körzet titkait?

Műholdfelvétel az 51-es körzetről

Megszámlálhatatlan mennyiségű újságcikk, könyv és videoanyag jelent már meg ebben a témában az elmúlt évtizedekben, itt csak egy rövid összefoglaló következik arról, hogy egyáltalán miként került a figyelem középpontjába a számos kérdést felvető titkos katonai bázis. Illetve beszámolok arról a Facebook-eseményről, amely idén nyáron a legnagyobb port kavarta az 51-es körzet körül, és „Rohamozzuk meg az 51-es körzetet” címen vált világhírűvé.

EXKUZÍV KONFERENCIA AZ ARANYLEMEZEKRŐL

Magyarországon először rendez exkluzív konferenciát az aranylemezekről a Meridián Csoport.

Sok szeretettel várjuk a Magyarországon először megrendezendő
EXKLUZÍV ARANYLEMEZ-KONFERENCIÁRA
2020. október 10-én 10–17 óra között a KMO Művelődési Központban,
a Meridián Csoport szervezésében! 

Az ország különböző pontjairól és külföldről is érkeznek kutatók a rendezvényre. Előadásaikban bemutatják legújabb kutatásaik eredményeit a több ezer éves és az újkori aranylemezekkel kapcsolatosan. Szó lesz az aranylemezek hitelességéről, a rájuk vésett tudásanyagról, a szíriuszi és földi ősrovások összehasonlításáról, a lemezek és a földönkívüliek kapcsolatáról, illetve bemutatásra kerül a Tayos-barlangból származó, jelenleg Buenos Airesben őrzött aranyozott lemez is. Az előadássorozat után a kutatók egy asztalhoz ülnek, és beszélgetnek a terepen szerzett tapasztalataikról, így a konferencia résztvevői bepillanthatnak munkájuk kulisszatitkaiba. Az előadók eszmét cserélnek az aranylemezek jelentőségéről, a lemezeken rejlő kozmikus tudásanyag átadásának fontosságáról. Az interaktív kerekasztal-beszélgetés közben a nézők is tehetnek fel kérdéseket.

Multidimenzióban élünk

Láthatatlan világok

Szabadgondolkodásúként gyakran elmerengek az univerzum „láthatatlan” világán, amely olykor megmutatkozik számomra. Ilyenkor időtlenül barangolok az elmém által elém tárt események között. Olykor múltbéli, olykor jövőbeni történések peregnek le előttem. Ami igencsak elgondolkodtató számomra az az, hogy sohasem egyetlen variáció jelenik meg az elmémben, hanem mindegyik, megszámlálhatatlan tükröződési folyamat megy végbe ilyenkor. Akár előre, akár visszafelé pillantok.

Ezen töprengve általában mindig oda lyukadok ki, hogy multiverzum ölel körbe bennünket. A másik megállapításom pedig az, hogy semmi olyan dolgot nem „láthatok”, „tudhatok”, csak azt, ami van. Márpedig, ha a tudatomban léteznek ezek a világok, akkor a „valóságban” is létezniük kell. Hisz nem lehet tudomásom semmi olyanról, ami nincs.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a gondolkodása révén, ugyanide érkezik. Talán, ami egyedül az enyém, az a látásom. Az én szememmel csak én tudok látni. Más szemével én sem vagyok képes érzékelni. Biztosra veszem, hogy ahány gondolkodó, látó ember létezik, annyi variációval kell megszorozni az általam felállított tételt. Külön szorzóval kell ellátni a halló, érző tudatokkal rendelkező lények végett, a kialakult eredményt. Tehát még az általam elképzelt multiverzum is csak egy apró kis kvark lehet a világmindenségben.

Vajon hol van vége a tükröződésnek? Van egyáltalán vége? És vajon hol kezdődik?

Van-e egyáltalán tér és idő? Vagy ez az egyik legnagyobb illúzió, amit kergetünk? A térnek és időnek mindenképpen vannak „falai”. Mérhetőnek kell lennie. De melyik a legtávolabbi vagy legközelebbi pont, és ez mikor van? Ezek mérésekor figyelembe vesszük az összes tükröződési folyamatot?

Vajon létezhet olyan elme, amely képes ezeknek a felfogására?

Vajon van mit felfogni? Vagy nincs semmi csak a képzelőerő teremtő világa?

Persian

Ha szívesen olvasnál többet kutatásaimról, könyveimet is figyelmedbe ajánlom. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

TŰZGÖMB MAGYARORSZÁG FELETT

A tűzgömb olyan meteor, melynek fényessége eléri vagy meghaladja a -5 magnitúdót, vagyis a Vénusz fényességét.

Kedves Olvasóim!

2019. július 3-án este, fél tíz előtt néhány perccel egy csodálatos jelenségre lettem figyelmes az égbolton. Csupán néhány másodpercig volt megfigyelhető egy vöröses színű fénygömb, amely ahogy haladt "felém", egyre fényesebb lett és közben növekedett is, sokkal nagyobb lett a Vénusznál. Fehéres ragyogás, derengés ölelte körbe, miután szétrobbant, három-négy kisebb gömböt láttam mögötte és néhány csillag nagyságút is, de nem tudnám megmondani, pontosan hányat, csóvaszerűen végződött, majd látszólag a vörös fényt fehéres derengés követte. Hangrobbanást nem hallottam.

Ennek a csodás tűzgömbnek az észlelésekor férjem is az udvaron tartózkodott, épp háttal állt nekem, de abban a pillanatban, ahogy észleltem a jelenséget, felkiáltottam: "Oda nézz!!!", így ő is szemtanúja volt a történéseknek.

Mivel az egész jelenség csak néhány másodpercig tartott, nem készítettünk róla felvételt. Az alábbi kép illusztráció:

ELŐSZÓ A KOZMIKUS KAPCSOLATFELVÉTELRŐL SZÓLÓ KÖNYVEMHEZ

A JEL - SIKERES UFÓLEHÍVÁS A KAKASTARÉJNÁL - AZ ERDÉLYI IZSÁKY LÁSZLÓ NYOMÁBAN CÍMŰ KÖNYVEM ELŐSZAVA

"A Meridián Csoport újonnan induló sorozata, a Meridián-könyvek első kötetét tartja kezében a kedves olvasó. E rendhagyó dokumentumregény szerzője, az íróként ezzel a kötettel debütáló Perlaki Zsuzsanna Éva egy sok szempontból egye-dülálló, szerteágazó nyomozás részleteit és eredményeit tárja az olvasó elé.

MEGSZÁLLTÁK AZ IDEGENEK A FÖLDET

Ma hajnali három órakor hatalmas űrhajók léptek be a Föld légterébe

Teljes hírzárlatot rendeltek el a világ összes országában, amikor a Galaktikus Föderáció Fényszövetség hadihajói meglepetésszerűen megjelentek a nagyhatalmak vezetőinek házai felett. Állítólag Felcsút felett is láthatóak az űrszekerek.

Egyes állítások szerint azzal a szándékkal érkeztek a fényküldöttek, hogy rábírják a hatalmon lévő embereket arra, hogy azonnali hatállyal tegyék meg a bejelentést a Fényszövetség létezéséről és szándékáról, amely egyértelműen az emberek felszabadítása és a világbéke.

Személyesen Astar Sharon kapitány vezetésével megkezdődtek a tárgyalások az országok elnökeivel. A tárgyalások helyszínére nagyszámban érkeztek különböző fénytechnikai cégek szakemberei, hogy a földönkívüli lényekhez méltó fényerősségű lámpákat szereljenek fel a színhelyre, ami mély sötétségbe borult, amikor a Föld nagyszerű vezetői egybegyűltek. Ezenkívül minden politukus fejére felcsatolható gyertyákat szereltek fel, amely szükségszerű volt ahhoz, hogy fényt gyújtsanak a fejekben. 

Egyelőre zajlanak a próbálkozások, bár megnemerősített információk szerint minden igyekezetük hasztalan, a sötétség átvette az uralmat a földi vezetők fejében.

Amennyiben újabb információk érkeznek, azonnal beszámolunk róluk! Mindenkinek további mókás, szép napot kívánok!

Áprilisi tréfa!

Lilith AzElső

Ha szívesen olvasnál többet kutatásaimról, könyveimet is figyelmedbe ajánlom. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

EGYIK LEGŐSIBB SZIMBÓLUMUNK, A KÖR

A KÖR MISZTÉRIUMA

Az egyik legősibb szimbólumunk a kör, szinte minden kultúrában megjelenik. Nem véletlenül. Már az ősi értelmezésben is elsőként a Napot, a Nap korongját tekintették minden élet forrásának, hisz már elődeink is tudták, hogy a fénye és energiája nélkül nem létezne maga az ember, sem az élőlények sokasága, ezért lett a kör a teremtő erő jelképe, amely egyszerre teljes és tökéletes, a végtelen egység, a folytonosság szimbóluma. Mivel a kör mindig saját magába fordul vissza, nincs sem kezdete, sem vége, ám mégis befejezett, tehát tökéletes, ezáltal az abszolút jelképe is. 

A szimbolikus geometriában a teljesség és a hatalom valósul meg a kör által. A kör a misztérium magja, az emberek hitének és életének szent irányelvét képviseli. A kör egy áthághatatlan mágikus határt is jelképez. Amikor egy mágus kört rajzol fel maga köré, kialakít egy olyan teret, amelyben védve érzi magát, nemcsak a testével, de az elméjével is tudatja, hogy biztonságban van. A tér kijelölése egyben jelzi az elmének azt is, hogy azt átlépve egy olyan másik világba érkezik, ahol minden lehetséges, jelez a tudatalattinak, hogy figyeljen, hisz belépve a mágikus körbe egy másik világba, másik tudatállapotba érkezik.

Jelek, szimbólumok birodalmában

Ezerarcú információ

Megszámlálhatatlan mennyiségű jel és szimbólum öleli körbe a világunkat, amelyek kivétel nélkül mind valamilyen információt hordoznak magukban. Mielőtt a teljesség igénye nélkül sorra vennénk ezekből a jelekből, szimbólumokból jó néhányat, és értelmet, üzenetet, információt kötnénk hozzájuk, előtte szeretnék néhány mondatot idézni dr. Fülöp Géza "Az információ" című szakkönyvéből, amely az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának felkérésére született meg. Úgy gondolom, ezen ismeretek elengedhetetlenek azok számára, akik bármilyen jelekkel, szimbólumokkal és azoknak az értelmezésével kívánnak foglalkozni. Természetesen erősen javasolt nemcsak ennek az egy könyvnek a tartalmával tisztában lenni, hanem érdemes további irodalmi munkák, tanulmányok, értekezések elolvasása is ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen alapot kapjunk a témában.

Részlet az "INFORMÁCIÓ ÉS KOMMUNIKÁCIÓ: JELEK, JELRENDSZEREK - A jelformák kialakulása" című fejezetből:

"Információ és jel, jel és információ elválaszthatatlan egymástól. Az információ jelekben ölt testet, s valamely tárgy, jelenség, történés, esemény csak akkor és annyiban válik jellé, tölt be jelfunkciót, amikor és amennyiben információt hordoz..."

"...Egyes szerzők véleménye szerint az ember fejlődésében létezett egy szakasz, amelyben a primitív emberi kommunikáció és gondolkodás eszközét a szimptómából kialakult jelzés vagy szignál, az indexből kialakult ikon és a munkafolyamatban betöltött konkrét szerepüket elvesztett, abból kiemelkedő, jellé alakult tárgyak, a szimbólumok alkották..."

JELEK, SZIMBÓLUMOK, HIEROGLIFÁK TITKAI

A Földünkön megforduló értelmes civilizációk évezredek óta előszeretettel hagynak különböző jeleket, ábrákat, szimbólumokat, hieroglifákat, írásokat a jelenkor és az utókor számára egyaránt, hogy bemutassák életüket, társadalmukat, világképüket.

Számtalan barlangban, piramisokban, épületekben, sőt különféle tárgyakon is találhatók olyan rajzok, festmények, karcolatok, vésetek, amelyek évezredekkel ezelőtti életképeket mutatnak be. Ehhez a legtöbb esetben egyszerű jeleket, rovásokat, szimbólumokat használnak, de előfordul, hogy bonyolult, összetett, valósághű képekkel ábrázolják egy-egy közlésüket.

Kozmikus kapcsolatfelvétel - Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel

A közvéleményt megosztó témák között évtizedek óta kiemelt helyet foglal el az intelligens földönkívüli civilizációk múltbéli és jelenlegi földi tevékenységének kérdése. A háttérhatalmi elit minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a földönkívüliek jelenlétét eltitkolja, elferdítse, letagadja és nevetségessé tegye. Teszik mindezt azért, hogy az emberek felett szerzett abszolút hatalmukat a végsőkig megtartsák, és az átlagemberek figyelmét elfordítsák az Univerzum legősibb igazságaitól. Hatalmukat veszélyeztetné a tudás megismerése.
Az alábbi cikkben szereplő erdélyi X-akta elhallgatása is kiemelten fontos számukra, mert olyan esetet dolgoz fel, amelynek segítségével közvetlen kapcsolatot lehet létesíteni idelátogató intelligens földönkívüli civilizációk képviselőivel.

1974. június 7-én Erdélyben, a Keleti-Kárpátok északkeleti, belső vonulatában húzódó Kakastaréj sziklacsúcs közelében Izsáky László és társai intersztelláris kapcsolatot létesítettek egy ufólehívójel segítségével a szíriuszi földönkívüliekkel, akik 86 darab vésett aranylemezt adtak át meghívóiknak. A kapcsolatfelvételt megzavarták a román rendfenntartó hatóságok emberei. A területet lezárták, a szemtanúkat begyűjtötték, az aranylemezeket elkobozták, az erről készült hivatalos jelentéseiket, dokumentumokat titkosítás alá helyezték.
Ennek a 44 évvel ezelőtti esetnek egyetlen életben maradt szemtanúja az 1940-ben Máramarosszigeten született Izsáky László volt, aki számtalan próbálkozást tett annak érdekében, hogy a velük történt eseményeket nyilvánosságra hozza, s az általuk használt ufólehívójel pontos formáját és a megfelelő koordinátákat megismertetve újabb intersztelláris kapcsolatfelvételt hozzon létre földönkívüli lényekkel. Azok a kortársai azonban, akikhez bizalommal fordult, nem vették őt komolyan, becsapták, meglopták, megalázták és nevetségessé tették őt. Izsáky László az 1990-es évek végén eltűnt, hivatalos állítások szerint felakasztva találták meg utolsó, szatmárnémeti lakhelyén a rendőrök, majd eltemettették a szegények temetőjébe, jelöletlen sírba. A családja elbeszélése alapján Izsáky László közértbe indult, amikor utoljára látták őt, de soha többé nem tért haza. Egyes feltételezések szerint a Gutin hegység erdeiben látták utoljára. A mai napig bizonytalan eltűnésének körülménye, csak feltételezések maradtak.
A 2000-es évek elején dr. Kisteleki Géza, „Az aranylemezek üzenete” című könyv szerzője vette fel a kapcsolatot érdemben elsőként Izsáky László családjának tagjaival, akiktől megkapta az erdélyi kutató 1974-es esetével kapcsolatban fennmaradt írásos hagyatékot. Ezeknek a dokumentumoknak a tanulmányozása közben született meg a fenti könyv, amely az erdélyi aranylemezek megfejtéseit és más aranylemezekkel való viszonyát tárgyalja. Dr. Kisteleki Géza több magyar kutatóval megosztotta Izsáky László hagyatékát, de érdemi munkát a kéziratok kapcsán ezen kívül csak Eőry Szabó Ferenc és Eőri Szabó Ferenc végzett, akik 2016 decemberében megszerkesztették és kiadták könyv formájában Izsáky László univerzumelméleteit és regényét „Más lakott világok – A teremtés hat napja” címmel. Illetve jómagam tettem még érdemi lépéseket az 1974-es eset kapcsán: a bőröndnyi hagyatékot alapul véve, többszöri helyszíni kutatást végeztem Erdélyben, amelynek során 2016-ban társaimmal rekonstruáltam az eredeti ufólehívójelet a megadott időpontban és helyen – a kapcsolatfelvétel sikerült. A sikeres kapcsolatfelvételről és az eset utáni nyomozásomról 2018 júliusában kiadtam dokumentumregényemet „A jel – Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál – Az erdélyi Izsáky László nyomában” címmel.

Kalandos találkozó Körmenden

Megjelent a Körmendi Figyelő 19. száma

A Körmendi Kulturális Műhely szervezésében 2018. december 4-én 18 órakor került sor a Körmendi Figyelő 19. számának bemutatójára a körmendi Batthyány-kastély aulájában.

Abban a megtiszteltetésben volt része a Meridián Csoport alapító tagjainak, hogy meghívást kaptunk a bemutatóra, és mint szerzők, bemutathattuk a cikkeinket a közönségnek, amelyek idén először kaptak helyet a Körmendi Figyelőben, "Prusinszki István - Hiszem ha látom", "Perlaki Zsuzsanna Éva - Kozmikus kapcsolatfelvétel - Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel" címmel. Hamarosan olvashatjátok Ti is itt a blogon.

Az Eőry Szabó Ferenc által remekül megszerkesztett kiadványban az olvasó a körmendi gyökerektől indulva egészen az univerzum végtelenjéig szárnyalhat olvasás közben. Remek hangulatú este volt, ahol többek között megismerkedhettünk a Körmendi Figyelő szerzőinek munkáival, és csodálatos baráti beszélgetéssel egybekötött estét tölthettünk együtt. 

A meglepetésvendéget mi szállítottuk Körmendre, Szilvássy Peti barátunk jóvoltából dr. Kisteleki Géza, "Az aranylemezek üzenete" című könyv írója megtisztelt bennünket személyével és jó néhány értékes gondolatával is.

Kalandos utazásunk során a dzsiplelkű Misszi, a Kakastaréjt is megjáró Peugeot 106-os ugyan a szó szoros értelemben "leszakadt" a felgyülemlett energiáktól, ám ugyanezeknek az energiáknak a szárnyán begördült Körmendre, és bár Peti remek "múzeum-ötlete" csábítóan hangzott, a körmendi Ba-Zso autómentő segítségével végül sikerült eljuttatnunk Misszit Visegrádra, ahol "új feneket" kapva ismét készen áll az újabb kalandozásokra.

Köszönetemet szeretném kifejezni Eőry Szabó Ferencnek, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez a fantasztikus bemutató és az azt követő este, továbbá köszönöm Ferikének, Gézának, Petinek, Tibornak, Eszternek és Tamásnak a tartalmas baráti beszélgetést, amely megmutatja számomra, hogy vannak még nagyon jó emberek itt a Földön, akik önzetlenül dolgoznak azon, hogy a világunk egy sokkal érthetőbb, jobb és szerethetőbb hely legyen.

Perlaki Zsuzsanna Éva

Ha szívesen olvasnál többet kutatásaimról, könyveimet is figyelmedbe ajánlom. Az aktuálisan elérhető könyvek és rendelési lehetőségek a Könyvrendelés oldalon tekinthetők meg.

SVINDLIRE ÉPÜLT A 90-ES ÉVEK MAGYAR UFÓKUTATÓI HÁLÓZATA

Ma már "köztiszteletnek" örvendő magyar "ufókutatók" tucatjai vettek részt abban a szélhámosságban, amelyre aztán az egész birodalmukat felépítették, éppen ezért nem meglepő számomra, hogy napjainkra pont oda süllyedt le az egész ufókutatási téma, ahová züllesztői sodorták, a béka segge alá!

Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk arról, miért vált hazánkban is teljesen nevetségessé mindenki, aki az ufókutatással foglalkozik, vissza kell mennünk az időben néhány évtizedet, hogy lássuk, az egykori "ifjonti" kutatók milyen eszközöket használtak fel céljaik eléréséhez, hogy minél előbb meggazdagodhassanak a földönkívüli civilizációk kérdésének témaköréből. Nem kétlem, hogy kapzsiságuk mögött valódi érdeklődés is szerepet játszott, de emberi gyarlóságuk megmételyezte a téma tisztaságát.

A kilencvenes évek elején nagy médiavisszhangot kapott az egyik tevékenységük - egy ufóleszállópálya megépítése -, amely egy svindlire épült, és csúfos kudarccal ért véget. Nem véletlen, hogy ma már a legszívesebben kitörölnék az emberek emlékezetéből azt a nagy ballépésüket, amely már megalakulásuk kezdetén előre borítékolhatóan sikertelenül végződött. A mai napig is mosolyra húzódik az emberek szája, amikor meghallják az "ufólehívójel" említését, és mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a 90-es évek bohózatát, rögtön az ugrik be elsőre, hogy "Budaörsön jól leégették magukat azok a kutatók".