Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál
Jöttünk, láttunk, győztünk!
2016. június 7-én két társammal, Prusival és Bélával sikeresen felrajzoltuk az erdélyi Izsáky László által 42 évvel ezelőtt használt valódi ufólehívójelet, a pontos tájolással és a kóddal együtt. A lehívójel működik! A kapcsolatfelvétel sikerült.
2016. június 7-én két társammal, Prusival és Bélával sikeresen felrajzoltuk az erdélyi Izsáky László által 42 évvel ezelőtt használt valódi ufólehívójelet, a pontos tájolással és a kóddal együtt. A lehívójel működik! A kapcsolatfelvétel sikerült.
Nyomozás az erdélyi Izsáky László egykori házánál
...Ahogy
közeledtünk a házhoz, a szívem egyre hevesebben dobogott. Néhány hete még csak
tervezgettem, hogy jó volna látni Izsáky házát, most meg itt állok előtte.
Készítettem néhány fotót, közben azt méregettem, hogy átférek-e a betonkerítés
és a házfal között húzódó keskeny, 30 centis sikátoron.
–
Látom, mi jár a fejedben – nézett rám Prusi kicsit idegesen.
–
Béla, te hol mentél be a házba? – kérdeztem.
–
Hát itt – mutatott a résre. Ekkor egymásra biccentettünk, és Béla már be is
suhant a nyíláson. Prusi gondolkodás nélkül követte. Én is nekiindultam, de
rosszul mértem fel a helyzetet, vissza kellett passzírozni magam, és levenni a
hátizsákomat a hátamról. Így már én is átfértem a szűk átjárón, ami legalább öt
méter hosszú volt. Hatalmas kertbe érkeztünk, amelyre tökéletes rálátás nyílt a
szomszédos tömbház ablakaiból. Pucérnak éreztem magam.
De
nem volt mit tenni, gyorsan előkaptuk Prusival a fényképezőgépeinket, és
mindent fotózni kezdtünk. A házon hátul, a kert felől nem volt sem ajtó, sem
ablak, csak a hűlt helyük tátongott, tokostul eltávolították őket. A külső
vakolat is csak nyomokban maradt meg.
Amint
beléptünk az egykori otthon belsejébe, még nagyobb károkat fedeztünk fel. A beszakadt
tetőszerkezet teljesen eltorlaszolta a valamikori lakószobákat. A hatalmas
gerendák között viszont nem láttam tetemes cseréptörmeléket. Valaki már
elhordta azt is. Az utcafronti ablakok viszont viszonylag épségben maradtak, a
redőnyök le voltak eresztve, így az utcáról senki nem láthatta, hogy odabent mi
a helyzet. A ház teljesen üres volt, a padlótól eltekintve, ahol kevés sitt és
háztartási hulladék között még a természet is utat tört magának, és imitt-amott
néhány gaz is kinőtt. Az egykori konyha és fürdőszoba falairól többségében
leverték a csempéket, csak néhány makacs darab maradt fenn a falon. A pincébe
nem volt sem kedvem, sem merszem lemenni. Már kívülről látszott, hogy derékig
ér a szemét benne. Úgy nézett ki, mint ami még most is otthont ad egy-két
idetévedő csövesnek. Rettenetes bűz áramlott fel belőle.
Inkább
az udvaron néztünk még szét. Nem messze a háztól egy bőrönd feküdt a
szemétkupac mellett.
–
Izsáky bőröndje! – vigyorogtam Prusira.
–
És lehet, hogy tényleg az övé volt – kontrázott vissza mosolyogva.
–
Néhány évvel a halála előtt ebben a házban volt egy gázrobbanás, mint tudjuk –
mondta Béla. – Ami szerencse, hogy Izsáky éppen nem tartózkodott odabenn. Hogy
a robbanás véletlen volt-e vagy szándékos, azt nehéz lenne megállapítani ennyi
év távlatából, de az eset kapcsán tudjuk, hogy Izsákyt rendszeresen zaklatták a
szekusok. Több ízben házkutatást tartottak nála, és a volt feleségénél is.
Tehát akár még az is előfordulhatott, hogy figyelmeztetésként robbantották fel...
ELKÉSZÜLT A KÖNYVEM, A meridiancsoport@gmail.com EMAIL CÍMÉRE KÜLDÖTT ÜZENETBEN LEHET MEGRENDELNI, KÖNYVESBOLTOKBAN NEM KAPHATÓ!
Perlaki Zsuzsanna Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése