SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ III.

Írásmítoszok

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét. A második részben tárgyaltuk az ősi betűkkel való írásmódokat, szabályokat Friedrich Klára útmutatásai szerint, és kitértünk a betűk szakrális mivoltára is. Ebben a részben haladok tovább az ősi jelkészlet elemeinek, azok írásos formáinak és jelentéseinek bemutatásával, valamint az írásmítoszokról mutatok be ízelítőt.

Minden műveltségi körnek megvan a maga legendája arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre.

A kínaiak úgy tartják, hogy az írástudomány isteni eredetű, több legenda is kering erről. Az egyikben a Sárga-folyó Sárga Sárkánya őrizte a nyolc ősi írásjelet, a trigrammát, ő avatta be Fu-Hszi császárt az írás tudományába, akit később sárkányalakkal ruházott fel az utókor. Más források szerint Huang-ti császár két titkára találta fel (Kr. e. 2700 körül), s ezek utóbb az írás istenségeivé, ce-senné lettek. Más mondákban az írás feltalálása az ókori Cang-Csie kultúrhéroszé volt, aki négy szemének köszönhette az éberségét. Ő volt a Sárga Császár segítője is, aki a mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Cang-csie portréja

Egy skandináv történetben Odin, a vihar- és halálistenből lett főisten fedezte fel a rúnákat, miután rituálisan feláldozta magát saját magának, és kilenc napig böjtölt, miközben bámult az Urd kút vizeire. Kilenc napon és éjjelen át a világfán függött, a kilencedik napon a fáról lehulló gallyak bizonyos jelek és szavak rajzolatát adták. „Odin a megvilágosodás, a végső bölcsesség és minden szellemi hatalom megszerzése érdekében feláldozza önmagát önmagának, átdöfi magát lándzsájával, felakasztja magát kilenc napra, és étel-ital nélkül töltött révülete végén létre idézi a varázsos és a szavakat megörökítő rúnajeleket mint a rúnakultúra kultúrhérosza.” Az idézetet Bernáth István honlapján találtam.

Ez a mese az ónorvég versben, a Hávamálban maradt fent:

„Függtem, emlékszem,
szélfútta ágon
kilenc napon keresztül,
átdöfve lándzsával,
áldozata Óðinnak,
önnön magamnak,
azon a fán,
amelyről titok tudni,
gyökere honnan gyarapszik

Se kenyérrel, se sörrel
senki nem kínált.
Kémleltem lefelé –
és rúnákra leltem,
rikkantva olvastam –
s földre estem a fáról.”

Odin

Az aztékok az egyik legrokonszenvesebb indián istennek, Kecalkoatlnak (Tollas Kígyó) tulajdonítják az írás tudományát.

Viszont még egyszerűbb az ősi székely-magyar rovásábécé keletkezésének magyarázata, amely állítólag a pók hálójában fellelhető geometriai alakzatokból állt össze. Sokak szerint ez volt az első igazi ábécé. Ennek köszönhető, hogy a pókot tekinthetjük a nyelv és az írásmágia tanítójának. A pók lett a mitológia szerint az ősi nyelvek és az ábécé titkainak az őrzője.

Az ősi írt, rótt, vésett jelekhez mindig rejtélyes, mély titkok tapadtak, valami mágikus, misztikus eredet kapcsolódik hozzájuk. A népek hitregéiben az írás úgy szerepel, mint az Istenek ajándéka az embereknek.

De most vessünk arra is pillantást, hogyan gondolkodnak az írás eredetéről a szakértők.

„Írástörténeti kutatásaim során mind a szakirodalomból, mind a maguk tárgyi valóságában igyekeztem megismerni az írásemlékeket. Ennek eredményeképpen a magyar rovásírás igen korai Kárpát-medencei eredetére és önálló fejlődésére találtam bizonyítékokat, amelyeket eddig négy könyvben közreadtam. Ezeknek alapján helyezem el ősi írásunkat az őt megillető helyre, bolygónk legelső betűírásának helyére.” Idézet Friedrich Klára rovásszakértőtől, Írástörténeti áttekintő magyar szempontból című könyvéből.

„A népek műveltségi foka ma is legbiztosabban aszerint ítélhető meg, hogy az írni-olvasni tudók számaránya milyen náluk. A legtöbb európai nép írni-olvasni csak a kereszténység felvétele után tanult meg… Európában a magyar az egyetlen nemzet, amelynek a kereszténységre térése előtt is volt saját – azaz nem másoktól átvett – írása.” Idézet Magyar Adorján (1887–1978) magyar néprajzkutatótól, aki a magyarság eredetével, vallásával, nyelvével kapcsolatos, olykor meglehetősen merész nézeteivel lett ismert a két világháború közötti időben.

„A magyar nyelvnek ugyancsak nagy mennyiségű töredékeit találjuk meg Európa mindegyik nyelvében, sokkal inkább a latinban (az etruszkok révén, ők csináltak ábécét is a latinoknak), még inkább az ógörögben, még ennél is inkább az ősgörögben. Mindebből szintén tisztán következik, hogy a magyar nyelv Európa ősnyelve. Szükségszerűen az ókor kezdetét megelőzően is itt volt Európában (és a teljes Mediterráneumban). Tehát így is be kell látnunk, hogy az ősnyelv keletkezése a távoli kőkorba helyezendő. Mindez természetesen semmit sem mond arról, hogy végül is hol, különösképp mikor találták ki. A genetikai és régészeti nyomok azt mutatják, hogy (hacsak nem volt már előbb is itt) 45–43 ezer évvel ezelőtt került Európába valahonnan. Ezt igazoltam jómagam is az írásjelek révén a JEL, JEL, JEL című könyvemben. A titkok megoldásai mindig további titkokat fednek fel” – írta Varga Csaba nyelvész „A magyar nyelv eredete” című cikkében. (Forrás: http://www.okotaj.hu/szamok/33-34/ot33-04.htm)

Varga Géza írástörténész írja a rovásjelekről: „A magyarságnak volt egy kőkori eredetű ősvallási jelkészlete, amelyet maradékaiban napjainkban is használunk. Ezek az ősvallás jelei voltak, és esetenként rótták, karcolták vagy vésték is őket, azaz illik rájuk a »szent véset« elnevezés.”

Bátran állíthatom, hogy az összes írástörténész, aki túllát az akadémiák berögzült, fejlődésképtelen rendszerén (hiába van a rengeteg ősi lelet, az akadémia tudósai homokba dugják a fejüket, és képtelenek korrigálni a hibásan felállított téziseiket), és valódi kutatásokat végeznek, mindamellett érvek tengerével védik meg állításaikat, egyöntetűen a legősibb nyelvként tekintenek a magyar nyelvre.

Az első és második részben az ősi ábécé első 26 betűjét mutattam be, a mai értelemben vett ábécésorrendben, s eljutottunk az „A” betűtől az „Ő” betűig az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezek” című könyvem alapján. Ehhez az összes létező forrást felhasználtam, amit a könyvekben és az internetes oldalakon találtam. Így egyedi forrásmegjelölést itt nem használok, hisz az alábbi betűk szavankénti elemzése rengeteg ember nevéhez fűződik, és mindenki felhasználta a mások által feltételezett információkat is. Ezért nem szeretnék olyan felsorolásba kezdeni, amelyből bárki munkája hiányozna, amit én nem ismerek, és joggal felháborodhatna, hogy miért hagytam ki éppen az ő nevét. Lássuk az utolsó 13 betűt.

A „P (eP)” rovásjele és szavai: P = Pihe (tollpihe). Ezt a jelet és a hozzá rendelt „pihe” szót az értheti meg igazán, aki már íjászott, vagy látott közelről nyílvesszőt. A nyílvessző röppályája kiszámíthatatlan, ha a vessző törzsén, a vessző fokához közel nem helyezünk el legalább két darab, hosszában kettéhasított tollat. A hasított toll a „P” betűt formázza. Pihe – a madarak tolla.

Az „R (eR)” rovásjele és szavai: R = Rész, Rét. Mindkét szó visszafelé olvasva is értelmes szót ad. A rét párja a tér, a rész pedig a szér (szérű, szer). R = Rögzítés vagy Rács. Mind a négy fogalom a területtel kapcsolható össze. R = rend, Isteni Rendezőelv, ősanyai-ősapai egyensúly.

Az „S (eS)” rovásjele és szavai: S = Sátor, Sarok, Süveg. A sátor nem azonos a jurtával (gerrel), amely a család lakhelye. Sokkal inkább a nagyállattartáshoz, a táborozáshoz és a háborúhoz kötődik. Ideiglenes szálláshely. Sánc = összeköti az elme (egó) és Isten dimenzióját.

Az „eSZ – SZ” rovásjele és szavai: SZ = SZár, SZálfa, SZálka, SZáll vagy SZúr. SZál: az Eget a Földdel összekötő lelki szál.

A „T (eT)” rovásjele és szavai: T = Tám, Tartó, Támasztófa, Tető. A betű formája a támasztó oszlopot idézi, világosan mutatja a forma a fogalmat. Tudás, Tanítás – a jót és a gonoszt ismerő Táltos.

A „TY (eTY)” rovásjele és szavai: TY = Tyúklétra. Fogalmi jelentése: Atyaisten, azaz a legfőbb istent jelenti. „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – Weöres Sándor. TY = Atya. Látható, hogy a TY betűnek köze van a B betűhöz, de nemcsak fogalmilag, hanem tartalmilag is. Az Atya itt Isten-atya (Atyaistent), azaz a legfőbb istent jelenti. A magyar ábécében megvan tehát az ősi (magyar) istenhármas: az Anya, Atya, Fiú.

Az „U” rovásjele és szavai: U = Unoka, Ugar. A jelhez az Ugar fogalmi érték rendelhető, a „K (eK)” jelhez való hasonlatossága miatt. Észre kell vennünk ugyanis, hogy ez a betű is zárt, mint a kerített föld, művelt föld jelentésű „K (eK)” betű, de kétoldali határolóvonala bizonytalan. Jól ábrázolja a művelés alá vont, de pihentetés céljából parlagon hagyott terület.

Az „Ú” rovásjele és szavai: Ú = Úr, Útkereszteződés. Az Ú betű a régi ábécékben önálló hangértékkel nem szerepel, a rövid „U” betű jelölésére használták a másik „U” betűnkkel együtt.

Az „Ü” rovásjele és szavai: Ü = Ülőke, Ügy. A folyó, víz fogalma, mert ügy szavunknak régi értelme ez. A Kárpát-medencében több folyó is van, melynek neve az „ügy” szóra végződik. Víz végződésű folyónevekre is van példa: a Dunántúlon Feketevíz, Erdélyben Feketeügy. Valószínűleg a kisebb, lassú folyású, kanyargós, majdnem állóvíz jellegű folyók, patakok mellékneve az ügy, víz.

Az „Ű” rovásjele és szava: Ű = Űr. Ez a jel sem szerepel önálló hangértékkel a régi ábécék jelei között, bár formailag tartozéka azoknak. 

A „V (eV)” rovásjele és szavai: V = Vas, Vér, Vég, Vidék, Vályú. Jelentheti a művelt vagy lakott föld végét, az ország határát. Éltető Víz.

A „Z (eZ)” rovásjele és szavai: Z = Zászló, Zug, ház. A Z betű segédvonalai több nyelvemlékünkben a szárra merőlegesen helyezkednek el. Ennél a betűnél az ősi emlékek tanúsága szerint a segédvonalak száma nincs rögzítve, illetve általában három vagy négy. A betűnek ebben a formájában az ősi magyar „háromosztatú” parasztház alaprajzát, elrendezését kapjuk.

A „ZS (eZS)” rovásjele és szavai: ZS = ZSendülő növény. ZS (eZS) = ZSenge, ZSámoly, ZSarátnok (tűz, parázs).

Perlaki Zsuzsanna Éva

Ha szeretnél mélyebben elmerülni a rovásírás rejtelmeiben, és érdekel a Földön kívülről származó aranylemezek valódi megfejtése, akkor ajánlom figyelmedbe az alábbi könyvet!

Perlaki Zsuzsanna Éva: Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken

A kötet megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címen. Könyvesboltokban nem kapható!

Formátuma A5, terjedelme 122 oldal.

Ára: 3000 Ft + 1200 Ft postaköltség.

Az univerzum maga az élet, nemcsak fizikai, hanem szellemi lények sokaságától is hemzseg. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el úgy, hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy civilizációnk nem az első ezen az általunk Földnek nevezett bolygón. Az egyiptomiak, a sumírok, a maják, a hunok-magyarok, a kínaiak, az indiaiak, a dogonok ősi történetei mind-mind arról tanúskodnak, hogy elődeink vagy más bolygókról érkeztek, vagy e nem földi civilizáció képviselői tanították őket. És innentől már csak egy lépés, hogy a bibliai egy nyelv is tőlük származik. Egy nyelv, egy tudás, egy vallás és egy írás volt valaha a Földön, ami bábeli zavarodottságba került az idők során. Ősi jeleink rendkívül időtállók, és ha ezek földönkívüli utazók aranylemezein köszönnek vissza, akkor a forrásuk bizonyára közös.

Perlaki Zsuzsanna Éva ebben a könyvében az erdélyi aranylemezeket veszi górcső alá, melyeket 1974-ben adtak át földönkívüliek Izsáky Lászlónak és társainak. Bemutatja a lemezeken szereplő idegen írásjelek és az ősi földi ábécé hasonlóságait és különbségeit. Rámutat arra, hogy Izsáky László helytelenül fejtette meg a lemezeket, hibás ábécét állított össze, ezáltal a köztudatban elterjedt „versikék” helyett teljesen más értelmet rejthetnek a jelek. Hónapokon át elemezte az aranylemezekre rótt betűket, számtalan összehasonlító táblázatot készített, sokféleképpen próbálta dekódolni a szövegeket. Elrugaszkodott a berögzült földi szokásoktól, és univerzális gondolkodásra törekedett. Véleménye szerint a kozmikus Biblia néhány darabja kerülhetett az emberiség kezébe, amely a teremtés hajnalát meséli el.