2015. január 6.

Csata Kentuckyban a kozmoszbeli emberkékkel


Az emberiség ősi történelmének kutatása során, számos rejtéllyel találkozhatunk. 
Mítoszok zengenek Istenekről, angyalokról, démonokról, tündérekről és még számos más nem emberi lényről, akikkel az ember felvette a kapcsolatot az idők folyamán. Sok esetben, égből érkező "tüzes szekerekkel" érkeztek ezek a lények és tudást, változást hoztak az emberiség életébe.
A több ezer éves múltunk megfejtése, a tudományok és technológiák fejlődésével, kicsit könnyebbé vált, számos rejtélyről lehullott a lepel. Bár még mindig több a titok és talány, mint a válaszok.

Ezek a különös találkozások emberek és égi lények között nem maradtak abba. A mai napig érkeznek beszámolók a világ több pontjáról, ahol az égből alászálló lények próbálnak kapcsolatot teremteni a Föld népével. Vannak esetek, amikor a szemtanúnk egyedül tapasztalják meg ezeket a találkozásokat és van, hogy egyszerre többen is részesei a nem mindennapi eseményeknek.

Az emberek többségét foglalkoztatják a titokzatos jelenségek. Sok emberrel történtek már furcsa, érthetetlen dolgok. A legtöbb rendkívüli esetre általában előbb vagy utóbb találnak elfogadható, tudományos magyarázatot a tudósok és szakemberek. Vagy pedig kiderül róluk, hogy csak olcsó átveréssel van dolgunk.

Így van ez az ufó észleléseknél is. Sokszor egy műhold, meteorológiai léggömb, madárraj, akár kínai lámpás vagy valamilyen más természeti jelenség csaphatja be az ember szemét.

Azonban vannak olyan históriák is, amiket soha semmivel nem tudtak megcáfolni. Ebben a bejegyzésben egy ilyen történetet fogok elmesélni, ami 60 évvel ezelőttre nyúlik vissza.

Az 1955-ös Kentucky állambeli Kelly-ben történtekre, a mai napig nem találtak semmilyen magyarázatot. Az ügyben több állami hatóság is nyomozott, de semmivel nem tudták megdönteni a két család állítását, miszerint egy éjszakai vadászatba csapott át a békésnek indult vacsorázásuk, amikor a tanyájukat ellepték a földönkívüli lények.












"Csata Kentuckyban a kozmoszbeli emberkékkel"


Ezzel a címmel jelent meg az Evansville Press magazin első oldalán, az 1955. augusztus 21-i eset, ami (USA, Kentucky állam) Hopkinsville-től 13 km -re északi irányba, a 41 út mentén fekvő kistelepülésen Kelly-ben történt.

Ez egy átlagos szombati napnak indult a Sutton család életében, ám este váratlan esemény sorozat dúlta fel nyugalmas vacsorájukat.




Elmer (Lucky) Sutton élménybeszámoló közben


Billy Ray Taylor este 7 óra fele kiment a kútra vízért, ám amit ekkor meglátott nagyon megrémisztette. Az égbolton egy erősen csillogó, korongalakú tárgy repült hangtalanul. Majd hirtelen megállt és ereszkedni kezdett az erdőbe, mintegy negyed mérföldre a házuktól. Még a vödröt is kiejtette a kezéből, ahogy a házba visszaszaladt.
Odabent elmesélte amit látott. A házban Glennie Lanford , Elemer (Lucky) Sutton, Vera Sutton, Jhon Charley (JC) Sutton, Alene Sutton, és a három Sutton gyerek, ezenkívül June Taylor és OP Baker tartózkodott. Amikor elmesélte mit látott kinevették és azt mondták neki biztos csak hullócsillag volt. 
8 óra körül vad ugatásba kezdett a kutyájuk, úgy mint mikor ismeretlen közeledik. A házból ekkor kiment Taylor és Lucky megnézni, hogy mi történt, de már csak a távolodó, iszkoló kutyát látták aki másnapig elő sem került.
Ekkor vették észre, hogy távolabb a háztól az égen furcsa fény lebeg, majd észrevettek egy közeledő alakot is. A lény 3 láb magas volt. Nagy fejjel és hegyes fülekkel. Hatalmas szeme volt, ami sárgásan izzott. Vékony hosszú kezei majdnem a földig értek és kézfeje olyan volt, mint a madárkarom. Csillogó ruhát vagy valamilyen fémes öltözetet viselt.
Tizenöt - húsz méterre lehetett a hátsókaputól, a férfiak némán figyelték. Amikor már csak úgy 5 - 6 méterre volt tőlük a furcsa szerzet, vissza rohantak a házba. Elővették fegyvereiket, majd a villanyt lekapcsolták. Az ablakból figyelték ahogy közeledik a lény, majd amikor elég közel ért a házhoz, a férfiak lőni kezdtek rá az ablakból.
A földönkívüli amikor eltalálta a golyó, kicsit arrébb repült a lövés erejétől, majd eltűnt a sötétben a szemük elől.
A két férfi ekkor bement a nappaliba a többiekhez, akik értetlenül figyelték az eseményeket, mert behallatszott a lövöldözés. Ekkor váratlanul felbukkant az ottani ablakban is egy lény, amire a két férfi ismét tüzet nyitott. Erre az bemenekült újra a sötétbe.
20 perccel később, úgy gondolták Sutton -ék ideje, hogy utána nézzenek mi van odakinn. Arra gondoltak, biztos eltalálták a golyók az űrlényt, aki azóta esetleg elpusztult a ház közelében.
Taylor lépett először ki a tornácra, halálra rémült amikor egy kéz lenyúlt a tetőről és megérintette a vállát.




Ekkor Alene Tayor megragadta a karját és visszarántotta az ajtóból, ahol épp Lucky rontott ki. Több lövést is leadott a tető felé.
Majd kiabálni kezdett "vigyázz van még három". 




A két férfi sorozatosan tüzelt a lényekre, akikről lepattantak a golyók. Kicsit ugyan távolabb dobta őket és lehetett hallani fémes kis koppanásokat, mintha egy fémvödört találtak volna el, de nem látszott, hogy komolyabb sérülést szenvedtek volna. 
A lények visszahúzódtak a sötétbe, a férfiak pedig a házba. Látták hasztalanok a fegyvereik. Észrevették, hogy a lények nem kedvelik a fényt. 
A házba érve ismét hallották, hogy mozog valami a tetőn.
Kimentek a hátsóajtón, látták az egyik idegen tért vissza. Tüzeltek rá, ekkor a lény nem lerepült a tetőről, hanem ellebegett 40 méterre a kerítésük fölé. Ekkor újfent rálőttek, a lény pedig ismét elbújt. A férfiak vissza húzódtak a házba.
Odabent többen azt hitték, hogy ez csak valami átverés vagy tréfa a fiúktól. Taylor ekkor azt mondta Lankfordnak, hogy csak figyeljen az ablakban, hátha felbukkan megint. Nem is kellett sokáig várniuk. Lankford elmondása szerint a lény feje akkora volt, mint egy 5 gallonos benzinkanna, lábai hosszúak és nyurgák, teste ezüstösen csillogott, mintha valamilyen fémes ruha lett volna rajta.



Lankford aki eddig az ablakban guggolt, felsikított miközben elugrott. Véletlen le is vert valamit, ami puffant egyet. A lény felfigyelt a hangra és ő is hátra ugrott. Taylor pedig tüzet nyitott rá a szúnyoghálón keresztül.
Körülbelül 3 órával később, mint ahogy az első lényt észrevették, éjjel 11 -kor úgy döntöttek elhagyják a házat. Mindenki halálra volt rémülve. Gyorsan kocsiba ültek és elhajtottak a Hopkinsville -i rendőrségre.
A rendőrök látták, hogy a szemtanuk nagyon meg vannak ijedve. Később amikor az újságban nyilatkoztak azt mondták, látszott rajtuk, hogy valamitől nagyon megrettentek, nem hazudták félelmüket. Billy pulzusa a kétszerese volt a normálistól, annyira megijedt. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy alkoholt vagy drogot fogyasztottak volna a szemtanuk.
A rendőrségen nem hitték ugyan, hogy földönkívüli lényekről lehet szó, de azért jelentették az esetet a feletteseiknek. Majd egy kisebb rendőr csapat és a két Sutton testvér visszamentek a tanyára.
Russell Greenwell rendőrfőnök otthonában értesült a hírről telefonon, miszerint űrhajó szállt le Kelly -ben. Csak annyit mondott "ajánlom, hogy ne vicc legyen" majd a helyszínre sietett.
A Kentucky állami rendőrség, a helyi rendőrség, a rendőrfőnök és a seriffhelyettes mind a tanyára érkeztek. Az udvar megtelt kocsikkal, minden fényárban úszott. 
Az odafelé tartó úton Kelly jelezte a rendőröknek, amikor észrevette az égen a két fényes gömböt, amint haladt a házuk felé, de ők azt gondolták meteorok.
Miközben Suttonék körbevezették a rendőröket a helyszínen, addig a rendőrfőnök a házban nézett szét. Italt keresett, ami magyarázatot adhatna a feldúlt viselkedésre, de semmi jelét nem találta alkoholnak a házban. Később Glennie Lankford a vallomásában elmondta, hogy ő mélyen vallásos és nem engedi az alkoholizálást.
A rendőrök alaposan körbe jártak mindent, de csak egy kis foltot találtak a kerítésnél, ahol korábban egy lényt meglőttek. A vizsgálati anyagokból nem derült ki, hogy vettek e ebből mintát.
A föld kemény volt és döngölt, egy traktor nyomát sem lehetett volna látni, így nem maradtak meg a lábnyomok se.
Mivel semmilyen nyomot nem találtak, ami idegenekre utalt volna, ezért a rendőrök visszatértek az őrse.
A tanya ismét elcsendesedett és sötétbe borult. A Sutton fiúk otthon maradtak. Alig telt el fél óra, hogy nyugalom szállt a házra, újból megjelentek a közeledő lények. Bár tudták, hogy fegyvereik hatástalanok, mégis a férfiak hajnalig lövöldöztek a fel-fel bukkanó földönkívüliekre. Védelmezve házukat. Csak napfelkelte előtt félórával tűntek el örökre, az égből érkező látogatók.


A Kelly eset utóélete


Frank Edwards újságíró szerint az eset kivizsgálása sem volt mindennapi.

A közeli Fort Campbell-i támaszpontról kiküldtek egy tisztet  Albert Goren őrnagyot, aki kihallgatta a tanukat. Mindezek mellett a támaszpont tájékoztatási tisztje később tagadta, hogy a támaszpontot értesítették volna a történtekről.
Néhány nappal később a légierő tisztjei is felkeresték a szemtanukat, hogy kihallgassák őket. Az egész jellege olyan volt, mintha teljesen hétköznapi ügyet vizsgálnának, majd távoztak.
Két héttel a történtek után, két férfi jelent meg a Sutton tanyánál, fémkanalakat árulva, de miután pár percig ajánlgatták a portékájukat rátértek a históriára és órákig kérdezősködtek a csészealj kinézetéről és a földönkívüliekről.
Edwards szerint, sokszor előfordult már, hogy hasonló "átveréshez" folyamodnak a hivatalos érdeklődés helyett. Így elkerülvén a közvélemény figyelmét, könnyebb volt titokban tartaniuk az eredményeiket. Úgy kezelték az esetet, mintha egy hétköznapi nyomozásról lenne csak szó.
Mindenesetre nehéz lenne bebizonyítani, hogy a felbukkanó érdeklődök közül kit vezetett a puszta kíváncsiság és kinek volt küldetése hivatalos.
A rendőrség ugyan felvette a tanúvallomásokat, de nem tudott tovább mit kezdeni az üggyel. A légierőnek nem küldték tovább a dokumentumokat az éjszakai incidensről, így hivatalosan a légierő nem vett részt a nyomozásban. Ezért azt nyilatkozták nincs ügy.
A légierő tudott róla, de mivel nem volt hivatalos felkérés a nyomozás érdekében, így nem is nyomozott.
Két évvel később a Blue Book Projekt-ből kiderült, hogy 1957- ben úgy döntöttek, ki kell vizsgálni az ügyet. 
Kirk hadnagy ugyan a jelentését átküldte a légierőnek 1957. szeptember  26-án 
Major Jhon E. Albert-nek, de mivel abban elbagatellizálta az ügyet ( azt írta benne, hogy biztos a közeli cirkuszból elszabadult egy majom és attól rémültek meg, az űrhajóról említést sem tett) így a légierő nem foglalkozott tovább az esettel. Később vádak is érték, miszerint ő nem vette komolyan a bejelentést. Akármennyire is viccnek tűnt számra, akkor is ki kellett volna vizsgálnia az ügyet alaposan.
A szomszédos tanyákról is érkeztek azon az éjjelen bejelentések furcsa fényekről és hangokról, valamint a tűzharcról.
A rendőrség és az újságírók is látták a Sutton ház falain a golyó ütötte nyomokat, és a kerítésen a furcsa fényes foltot, ahol meglőtték az idegent. 

Az Egyesült Államok légi ereje komolyan vette a szemtanúk és a rendőrök állítását és vizsgálni kezdte az ügyet, de nem talált ésszerű magyarázatot az eseményekre. Az eset máig a megmagyarázhatatlan címkét viseli  a hivatalos szervek dokumentumai között.

Carl Sagan is komolyan érdeklődött az eset iránt, ami az alábbi dokumentumból kiderül.





Cáfolatok


Az ügyet rengeteg lap felkapta, sőt még a rádióban is foglalkoztak vele. A Sutton tanya egy ideig közkedvelt turistalátványosság lett. Nemcsak a környékbéli emberek jártak kíváncsiskodni, hanem újságírók, riporterek is. A legtöbb ember azonban nem hitt nekik. Kinevették őket.
A legtöbb szkeptikus abba kötött bele, hogy semmilyen tárgyi bizonyítékot, még egy lábnyomot se tudtak felmutatni. Véleményük szerint a család kitalálta csak a történetet, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek és pénzt szerezzenek.

Ez az érv több helyen is vérzik, ugyanis a család hiába volt eladósodva, soha egy fillérre sem tettek szert az eset által. Pedig nem kevés pénzbe került, mire kijavították a házon a rengeteg sérülést, amit a lőfegyverek okoztak. Arról nem is beszélve, hogy egyszerű, tanulatlan emberek voltak Sutton-ék, így nehezen feltételezhető, hogy agyafúrt módon kitalálták volna a történetet, amit mindannyian ugyanúgy meséltek el évekkel később is.

Az az elmélet, miszerint egy elszabadult majom okozott volna ekkora zűrzavart, nem csak spekuláció hanem teljesen abszurd is. 
A majmokra jellemző, hogy szőrösek, hosszú farkuk van és nem pattan le róluk a golyó. Ekkorát nem tévedhettek a szemtanuk, nincs azaz optikai csalódás, ami ekkora nagyságrendű eltérést mutatna- állapította meg  Isabel Davis ufólógus miután alaposan az ügy végére járt. 

Joel Nikkel 2005-ben járt utána az esetnek, véleménye szerint nagy szarvas bagoly lehetett, ami megijesztette a farmon az embereket. Ezek a baglyok közel 2 méteresre is megnőnek és igen agresszívan viselkednek költés közben. Óvják kicsinyeiket. Ilyenkor az emberre is rátámadnak, ha túl közel mennek hozzájuk.
Ezt a felvetést sehol sem fogadták el magyarázatnak,annyira nevetséges.






Gondolatok


Miközben az eset után kutakodtam számtalan variációval találkoztam. 
Volt olyan cikk, ahol azt állították, hogy Sutton-ék miután rengeteg érdeklődő érkezett, akik össze vissza letaposták kertjüket, (az egyik helyi rendőr javaslatára) a károk miatt úgy döntöttek belépődíjat szednek. Ezek után többen úgy vélték, hogy mégis csak a pénzszerzés lehetett az indok és egy szó sem igaz az egész történetből. 
Miután ezt is megírták a lapok Sutton -ék végül úgy döntöttek nem engednek be többet senkit a birtokra és nem voltak hajlandóak nyilatkozni sem.

Frank Edwards többször jelentett meg olyan cikket ufó esetekről, amikről később kiderült, hogy nem igazak, de a cáfolatokat soha nem adta közre. Ez némileg elgondolkodtató.

Sok esetben a szenzációhajhász lapok úgy adják le az ilyen és ehhez hasonló eseteket, hogy saját fantáziájukat is beleteszik. Szinte teljesen eltorzítva a történetet.  Így fordulhatott elő, hogy egyes lapok 12 -15 lényről tettek említést és kis zöld koboldokról meséltek, holott a szemtanuk egyszerre csak 3 lényt láttak és a kinézetüket is ezüstős szürkének írták le. Az ilyen ferdítések rengeteg kárt okoznak, elhiteltelenítik az egész ufókutatást. 

Ezt a Hopkinsville-i eseményt a mai napig úgy tartják számon az ufólógusok, mint az egyik leghitelesebb esetet.
Több hatóság is nyomozott az ügyben, még évekkel később is, ami szintén azt sugallja, hogy valami rendkívüli dolog történhetett azon az éjjelen. 
A szemtanuk halálukig kitartottak állításuk mellett. Mindig ugyan úgy adták elő az eseményt, semmit sem változtatva rajta. Egyszerű emberek lévén nem állt szándékukban félrevezetni a félvilágot. Egyszerűen csak halálra rémültek az őket ért látogatástól, ezért a hatóságokhoz fordultak védelemért. 
Mégis rengeteg támadás érte őket az évek folyamán az emberek felől. Kigúnyolták, hazugnak, bolondoknak nevezték őket. Ők akkor is kitartottak az állításaik mellett. Ez mindenképpen az eset hitelessége mellett szól.

Végig gondolva az eseményeket arra a következtetésre jutottam, hogy a két család, akik egyszerű, hétköznapi, mélyen vallásos emberek, valóban valami nemhétköznapi esemény részesei lehettek. 
Az ember nem rohangászik az éj közepén, frászt hozva gyerekeire a rendőrségre segítségért egy átverés miatt, amiből semmilyen hasznuk nem származik. 
Reakciójukból látva, hogy azonnal fegyvert rántottak, úgy gondolom ha valamilyen állat okozta volna ezt a zavart, tuti levadászták volna őket, vagy legalább sérülést okoztak volna rajtuk. De minimum elijesztették volna őket a tanya közeléből. 
Ha valaki látott már vadászatot állatokra az tudhatja, hogy a vad minél távolabb próbál kerülni az üldözőjétől. Nem próbál újra és újra közeledni a támadója felé.
De kihallott már olyat, hogy több ,mint 50 lövést leadnák egy állatra, ami el is találja őt, az mégis vígan rohangászik még több órán keresztül a lő zápor felé. Mindenféle sérül elszenvedése nélkül. Semmilyen vérnyomot nem hagyva maga után. Sem szőrcsomót, sem tollat.
Ha valamilyen veszett állatról lett volna szó, aki emberekre támad, valószínűsíthetően még jó néhány ember találkozott volna vele az esemény utáni napokban, de sehonnan nem érkezett bejelentés erről, a környező településekről sem.
Amerikában hétköznapi dolognak számít a fegyvertartás. Szinte minden polgár rendelkezik valamilyen lőfegyverrel. Az esetek többségében már gyermekkorban megtanulják használni puskáikat. 
Sutton és Taylor is jól bántak fegyvereikkel. Ha állatokról lett volna szó, biztos okozhattak volna rajta súlyos sérüléseket, amiknek a nyomai nem tűntek volna el. Vérfoltoknak kellett volna lennie több helyen is, de nem volt.
Viszont az égen, többen is (a szomszédos tanyákon és a rendőrök is) láttak azon az éjjelen, furcsa fényes jelenséget alászállni. Amit persze könnyen meteornak vagy hullócsillagnak állítanak be a szkeptikusok, de véleményem szerint egy meteor záporról biztos készültek volna megfigyelések a csillagászok által, de erről szó sem volt. Arról nem is beszélve, hogy egy meteor nem áll meg a föld felett néhány méterre lebegni. 

Nem árt azonban a földönkívüliek szemszögéből is megvizsgálni a történéseket és levonni belőle a kellő tanulságot. 
Megérkezvén a Földre rögtön támadás érte őket az emberek felől. A szándékukat nem ismerve, azonnal lőni kezdtek rájuk. Ők mégsem léptek fel támadóan. Nem sebesítettek meg senkit. Nem okoztak semmilyen kárt. Végül úgy távoztak, hogy nem derült fény arra, hogy vajon, hogy kerültek ide, milyen céllal érkeztek és milyen tanulságokat vontak le a találkozásból.
Ki tudja milyen távoli bolygóról érkeztek és milyen céllal?
Vajon másként is elsülhetett volna ez a találkozás, ha az emberek a fegyvereik használata helyett, megpróbáltak volna barátságosan közeledni a furcsa szerzetek felé?  
Vajon milyen gondolatokkal hagyták maguk mögött a Földet a messzi látogatók, akikre fegyverekkel rontottak az emberek?
Vajon milyen hírrel érkeztek haza, hogy a Földlakók agresszívak?
Vajon egy következő látogatásuk alkalmával, már ők is felkészültebbek és esetleg revansot is akarnak venni az őket ért támadásokért?

A történetből kiderül, hogy a teremtmények az ijedségen kívül semmilyen kárt nem okoztak az embereknek. Senkit nem sebesítettek meg, csak újra és újra próbáltak az emberekhez közelíteni. 
Ezen érdemes elgondolkodni.
Mindenesetre nem ártana ha egy kicsit bátrabban viselkedne az, aki hasonló helyzetbe kerül és nem rögtön a fegyver után nyúlna, hanem megpróbálna először békés úton közeledni feléjük.





Lilith AzElső

A Gondolatok az égbolt alól blog összes bejegyzése szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása, az engedélyem nélkül TILOS!


Forrás:
https://www.pinterest.com/
http://www.bluebookarchive.org/page.aspx?PageCode=NARA-PBB86-1141
http://www.nicap.org/reports/550821hopkinsville_hendry.htm http://rationalwiki.org/wiki/Kelly%E2%80%93Hopkinsville_encounter http://en.wikipedia.org/wiki/Kelly–Hopkinsville_encounter http://www.ufoevidence.org/Cases/CaseSubarticle.asp?ID=531 http://xenophilius.wordpress.com/2011/03/16/the-kelly-hopkinville-ufo-occupant-sighting/













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.