2015. január 6.

Csata Kentuckyban a kozmoszbeli emberkékkel


Az emberiség ősi történelmének kutatása során, számos rejtélyes esettel találkozhatunk. 
Mítoszok zengenek Istenekről, angyalokról, démonokról, tündérekről és még számos más nem emberi lényről, akikkel az ember felvette a kapcsolatot az idők folyamán. Sok esetben, égből érkező "tüzes szekerekkel" érkeztek ezek a lények és tudást, változást hoztak az emberiség életébe.
A több ezer éves múltunk kérdéseire a tudományok és technológiák fejlődésével, kicsit könnyebbé vált válaszokat keresni, számos rejtélyről lehullott már a lepel. De bőven maradt még titok és talány amely megfejtésre vár.

Ezek a különös találkozások emberek és égi lények között nem maradtak abba. A mai napig érkeznek beszámolók a világ több pontjáról, ahol az égből alászálló lények próbálnak kapcsolatot teremteni a Föld népével. Vannak esetek, amikor a szemtanúnk egyedül tapasztalják meg ezeket a találkozásokat és van, hogy egyszerre többen is részesei a nem mindennapi eseményeknek.

Az emberek többségét foglalkoztatják a titokzatos jelenségek. Sok emberrel történtek már furcsa, érthetetlen dolgok. A legtöbb rendkívüli esetre általában előbb vagy utóbb találnak elfogadható, tudományos magyarázatot a tudósok és szakemberek. Vagy pedig kiderül róluk, hogy csak olcsó átveréssel van dolgunk.

Így van ez az ufó észleléseknél is. Sokszor egy műhold, meteorológiai léggömb, madárraj, akár kínai lámpás vagy valamilyen más természeti jelenség csaphatja be az ember szemét.

Azonban vannak olyan históriák is, amelyeket soha semmivel nem tudtak megmagyarázni, megcáfolni. Ebben a bejegyzésben egy ilyen történetet fogok elmesélni, ami hatvan évvel ezelőttre nyúlik vissza.

Az 1955-ös Kentucky állambeli Kelly-ben (Hopkinsville-től 13 km -re északi irányba, a 41 út mentén fekvő kistelepülés) történtekre, a mai napig nem találtak semmilyen magyarázatot. Az ügyben ugyan több állami hatóság is nyomozott, de semmivel sem tudták megmagyarázni vagy megdönteni a két család állítását, miszerint egy éjszakai vadászatba csapott át a békésnek indult vacsorázásuk, amikor a tanyájukat ellepték a földönkívüli lények.












"Csata Kentuckyban a kozmoszbeli emberkékkel"


Az Evansville Press magazin első oldalán, "Csata Kentuckyban a kozmoszbeli emberkékkel" címmel jelentette meg az 1955. augusztus 21-i, Kelly-ben történt különös eset részleteit.

Egy átlagos szombati napnak indult az a nap is a Sutton család életében, ám este váratlan esemény sorozat dúlta fel nyugalmas életüket, vacsorájuk közben.




Elmer (Lucky) Sutton élménybeszámoló közben

Billy Ray Taylor az eset egyik szemtanúja, azon az estén 7 óra fele kiment a kútra vízért, ám amit ekkor meglátott, nagyon megrémisztette. Az égbolton egy erősen csillogó, korongalakú tárgy repült hangtalanul, ami hirtelen megállt, és ereszkedni kezdett az erdőbe, mintegy negyed mérföldre a házuktól. Még a vödröt is kiejtette a kezéből, ahogy a házba visszaszaladt.
Odabent rögtön elmesélte mit látott. A házban Glennie Lanford , Elemer (Lucky) Sutton, Vera Sutton, Jhon Charley (JC) Sutton, Alene Sutton, illetve June Taylor és OP Baker tartózkodott. Billy mikor elmesélte mit látott, kinevették érte és azt mondták neki, biztosan csak egy hullócsillag volt. 
Nyolc óra körül vad ugatásba kezdett a kutyájuk, úgy, mint amikor ismeretlen közeledik. Taylor és Lucky ekkor kimentek a házból megnézni, hogy mi történt, de már csak a távolodó, iszkoló kutyát látták, aki másnapig elő sem került.
Ekkor felfigyeltek arra, hogy kicsit távolabb az égen furcsa fény lebeg, majd észrevettek egy közeledő alakot is. A lény 3 láb magas volt. Nagy fejjel és hegyes fülekkel rendelkezett. Hatalmas szemei sárgásan izzottak. Vékony hosszú kezei majdnem a földig értek és kézfeje olyan volt, mint a madárkarom. Csillogó ruhát vagy valamilyen fémes öltözetet viselt.
Tizenöt-húsz méterre lehetett a hátsókaputól, a férfiak némán figyelték. Amikor már csak úgy 5-6 méterre volt tőlük a furcsa szerzet, vissza rohantak a házba. Elővették fegyvereiket, majd lekapcsolták a villanyt. Az ablakból figyelték ahogy közeledik feléjük a lény, majd amikor az elég közel ért a házhoz, a két férfi lőni kezdett rá az ablakból.
Amikor eltalálta a golyó a földönkívülit, az kicsit arrébb repült a lövés erejétől, majd eltűnt a sötétben a szemük elől.
A nappaliba behallatszott a lövöldözés, ezért amikor a férfiak bementek a történtek után a többiekhez, azok értetlenül néztek rájuk. Ám ekkor váratlanul felbukkant az ottani ablakban is egy lény, amire a két férfi ismét tüzet nyitott. Erre az újra bemenekült a sötétbe.
Sutton-ék húsz perccel később úgy gondolták ideje, hogy utána nézzenek mi a helyzet odakinn. Úgy okoskodtak, biztos eltalálták a golyók az űrlényt, aki azóta esetleg elpusztult a ház közelében.
Taylor lépett ki először a tornácra, aki egyből halálra is rémült, mert egy kéz lenyúlt a tetőről és megérintette a vállát.




Ekkor Alene Tayor megragadta a karját és visszarántotta őt az ajtóból, amin épp Lucky rontott ki, aki több lövést is leadott a tető felé, miközben azt kiáltotta: "vigyázz van még három". 




A két férfi sorozatosan tüzelt a lényekre, akikről lepattantak a golyók. Kicsit ugyan távolabb dobta őket a lövés ereje, és hallani lehetett fémes kis koppanásokat is, ami úgy hangzott mintha egy fémvödört találtak volna el, de nem látszott, hogy a lények ettől komolyabb sérülést szenvedtek volna. 
A lények végül visszahúzódtak a sötétbe, a férfiak pedig a házba. 
Látták hasztalanok a fegyvereik, de azt észrevették, hogy a lények nem kedvelik a fényt. 

Kicsit később ismét hallották, hogy mozog valami a tetőn.

Kimentek a hátsóajtón, látták az egyik idegen tért vissza. Rögtön tüzelni kezdtek rá, ekkor furcsa dolgot észleltek, a lény nem lerepült a tetőről, hanem ellebegett negyven méterrel arrébb, a kerítésük fölé. Ekkor újfent rálőttek, az idegen pedig ismét elbújt. A férfiak vissza húzódtak a házba.
Odabent a többiek azt hitték, hogy ez csak valami átverés vagy tréfa a fiúktól. Taylor ekkor azt mondta Lankfordnak, hogy csak figyeljen az ablakban, hátha felbukkan megint. 
Nem is kellett sokáig várniuk. 
Lankford későbbi vallomása szerint a lény feje akkora volt, mint egy 5 gallonos benzinkanna, a lábai pedig hosszúak és nyurgák, teste meg ezüstösen csillogott, úgy tűnt, mintha valamilyen fémes ruha lett volna rajta.



Lankford, sikítva ugrott el az ablakból, ahol addig guggolt, amikor észlelte az idegent. Véletlen le is vert valamit, ami nagyot puffant. A lény is felfigyelt a hangra, ezért ő is hátra ugrott. Taylor ekkor tüzet nyitott rá a szúnyoghálón keresztül.
Körülbelül éjjel 11-kor, három órával később, mint ahogy az első lényt észrevették, úgy döntöttek elhagyják a házat. Mindenki halálra volt rémülve. Gyorsan kocsiba ültek és elhajtottak a Hopkinsville-i rendőrségre.
A rendőrök látták, hogy a szemtanuk nagyon meg vannak ijedve. Később amikor az újságban nyilatkoztak azt mondták, látszott rajtuk, hogy valamitől nagyon megrettentek, nem hazudták félelmüket. Billy pulzusa a kétszerese volt a normálistól, annyira megijedt. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy alkoholt vagy drogot fogyasztottak volna a szemtanuk.
A rendőrségen nem hitték ugyan, hogy földönkívüli lényekről lehet szó, de azért jelentették az esetet a feletteseiknek. Majd egy kisebb rendőrcsapat és a két Sutton testvér visszamentek a tanyára.
Russell Greenwell rendőrfőnököt otthonában érte a hír telefonon, miszerint űrhajó szállt le Kelly-ben. Csak annyit mondott "ajánlom, hogy ne vicc legyen" majd a helyszínre sietett.
A Kentucky állami rendőrség, a helyi rendőrség, a rendőrfőnök és a seriffhelyettes mind a tanyára siettek. A kocsikkal megtelt udvar fényárban úszott a fényszórók fényétől. 
Kelly a visszaúton jelezte a rendőröknek, amikor meglátta az égen a két fényes gömböt, ami épp a házuk felé haladt, de ők azt gondolták meteorok voltak.
Miközben Suttonék körbevezették a rendőröket a helyszínen, addig a rendőrfőnök a házban nézett szét. Italt keresett, ami magyarázatot adhatna a feldúlt viselkedésre, de semmi jelét nem találta alkoholnak a házban. Később Glennie Lankford a vallomásában elmondta, hogy ő mélyen vallásos és nem engedi az alkoholizálást.
A rendőrök alaposan körbe jártak mindent, de csak egy kis fénylő, sötét foltot találtak a kerítésnél, ahol korábban egy lényt eltaláltak. A vizsgálati anyagokból nem derült ki, hogy vettek e ebből mintát.
A föld kemény volt és döngölt, egy traktor nyomát sem lehetett volna látni, így nem maradtak meg a lábnyomok se.
Mivel semmilyen nyomot nem találtak, ami idegenekre utalt volna, ezért a rendőrök visszatértek az őrse.
A tanya ismét elcsendesedett és sötétbe borult. A Sutton fiúk otthon maradtak. Alig telt el fél óra, hogy nyugalom szállt a házra, újból megjelentek a furcsa lények. Bár tudták, hogy fegyvereik hatástalanok, mégis a férfiak hajnalig lövöldöztek a fel-fel bukkanó földönkívüliekre. Védelmezve házukat. Csak napfelkelte előtt félórával tűntek el örökre, az égből érkező látogatók.


A Kelly eset utóélete


Frank Edwards újságíró szerint az eset kivizsgálása sem volt mindennapi.

A közeli Fort Campbell-i támaszpontról kiküldtek egy tisztet Albert Goren őrnagyot, aki kihallgatta a tanukat. Később a támaszpont tájékoztatási tisztje letagadta, hogy értesítették volna őket a történtekről.
Az eset után néhány nappal később, a légierő tisztjei is felkeresték a szemtanukat, hogy kihallgassák őket, azt a látszatot keltve, mintha egy teljesen hétköznapi ügyet vizsgálnának, majd távoztak Kelly-ből.
Két héttel a történtek után, újabb két férfi jelent meg a Sutton tanyánál, fémkanalakat árulva, de miután pár percig ajánlgatták a portékájukat utána rátértek a históriára és órákig kérdezősködtek a csészealj kinézetéről és a földönkívüliekről.
Edwards szerint, sokszor előfordult már, hogy katonai titkos szervezetek hasonló "átveréshez" folyamodnak a hivatalos érdeklődés helyett. Így elkerülvén a közvélemény figyelmét, könnyebb volt titokban tartaniuk az eredményeiket. Úgy kezelték az esetet, mintha egy hétköznapi nyomozásról lenne csak szó.
Mindenesetre nehéz lenne bebizonyítani, hogy a felbukkanó érdeklődök közül kit vezetett a puszta kíváncsiság és kinek volt a küldetése hivatalos.

A rendőrség ugyan felvette a tanúvallomásokat, de nem tudott tovább mit kezdeni az üggyel. A légierőnek nem küldték tovább a dokumentumokat az éjszakai incidensről, így hivatalosan a légierő nem vett részt a nyomozásban. Ezért ők azt nyilatkozták: nincs ügy.
A légierő tudott róla, de mivel nem volt hivatalos felkérés a nyomozás érdekében, így nem is nyomoztak.

Két évvel később a Blue Book Projekt-ből kiderült, hogy 1957- ben úgy döntöttek, ki kell vizsgálni az ügyet. 
Kirk hadnagy, 1957. szeptember 26-án ugyan átküldte a jelentését Major Jhon E. Albert-nek, aki a légierőnek dolgozott, de mivel abban elbagatellizálta az ügyet ( azt írta benne, hogy biztos a közeli cirkuszból elszabadult egy majom és attól rémültek meg Sutton-ék, és az űrhajóról említést sem tett) így a légierő nem foglalkozott tovább az esettel. Később vádak is érték a hadnagyot azért, amiért ő nem vette komolyan a bejelentést, akármennyire is viccnek tűnt számra az eset, akkor is ki kellett volna alaposabban vizsgálnia az ügyet.

Kiderült, a szomszédos tanyákról is érkeztek azon az éjjelen bejelentések a rendőrségre, furcsa fényekről és hangokról, valamint a tűzharcról is.
A rendőrség emberei és az újságírók is látták a Sutton ház falain a golyó ütötte nyomokat, és a kerítésen lévő furcsa, fényes foltot is, pont ott, ahol meglőtték a fivérek az idegent. 

Az Egyesült Államok légi ereje viszont komolyan vette a szemtanúk és a rendőrök állítását, és vizsgálni kezdték az ügyet, de nem találtak semmilyen ésszerű magyarázatot az eseményekre. Az eset máig a megmagyarázhatatlan címkét viseli  a hivatalos szervek dokumentumai között.

Carl Sagan is komolyan érdeklődött az eset iránt, ami az alábbi dokumentumból kiderül.





Cáfolatok


Az ügyet rengeteg lap felkapta, sőt még a rádióban is foglalkoztak vele. A Sutton tanya egy ideig közkedvelt turistalátványosság lett. Nemcsak a környékbéli emberek jártak kíváncsiskodni, hanem újságírók, riporterek is. A legtöbb ember azonban nem hitt nekik. Kinevették őket.
A legtöbb szkeptikus abba kötött bele, hogy semmilyen tárgyi bizonyítékot, még egy lábnyomot se tudtak felmutatni. Véleményük szerint a család kitalálta csak a történetet, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek és pénzt szerezzenek.

Ez az érv több helyen is vérzik, ugyanis a család hiába volt eladósodva, soha egyetlen fillérre sem tettek szert az eset által. Pedig nem kevés pénzbe került, mire kijavították a házon a rengeteg sérülést, amit a lőfegyverek okoztak. Arról nem is beszélve, hogy egyszerű, tanulatlan emberek voltak Sutton-ék, így nehezen feltételezhető, hogy agyafúrt módon kitalálták volna a történetet, amit mindannyian ugyanúgy meséltek el évekkel később is.

Az az elmélet, miszerint egy elszabadult majom okozott volna ekkora zűrzavart, nem csak spekuláció hanem teljesen abszurd is. 
A majmokra jellemző, hogy szőrösek, hosszú farkuk van és az is, hogy nem pattan le róluk a golyó. Ekkorát nem tévedhettek a szemtanuk, nincs az az optikai csalódás, ami ekkora nagyságrendű eltérést mutatna - állapította meg Isabel Davis ufólógus, miután alaposan kivizsgálta az ügyet.  

Joel Nikkel 2005-ben járt utána az esetnek, véleménye szerint nagy szarvasbagoly lehetett az, ami megijesztette a farmon az embereket. Ezek a baglyok közel kétméteresre is megnőnek és igen agresszíven viselkednek költés közben, miközben óvják kicsinyeiket. Ilyenkor az emberre is rátámadhatnak, ha azok túl közel mennek hozzájuk.
Ezt a felvetést sehol sem fogadták el magyarázatnak,annyira nevetséges.






Gondolatok


Miközben az eset után kutakodtam számtalan újságcikkel találkoztam. 
Volt olyan cikk, ahol azt állították, hogy Sutton-ék miután rengeteg érdeklődő érkezett, akik össze vissza letaposták kertjüket, (az egyik helyi rendőr javaslatára) a károk miatt úgy döntöttek belépődíjat szednek. Ezek után többen is úgy vélekedtek, hogy mégis csak a pénzszerzési lehetőség vezérelte Sutton-ékat, és egy szó sem igaz az egész történetükből. 
Miután ezt a rágalmat is közzétették a lapok, Sutton-ék végül úgy határoztak, nem engednek be többet senkit a birtokukra, és nem voltak hajlandóak többet nyilatkozni senkinek sem.

Frank Edwards többször jelentett meg olyan cikkeket ufóesetekről, amelyekről később kiderült, hogy nem igazak, de a cáfolatokat soha nem adta közre. Ez némileg elgondolkodtató.

Sok esetben a szenzációhajhász lapok úgy adják le az ilyen és ehhez hasonló eseteket, hogy saját fantáziájukat is beleszövik a történésekbe. Szinte teljesen eltorzítva az eredeti történetet. Így fordulhatott elő, hogy egyes lapok 12-15 lényről tettek említést, és kis zöld koboldokról meséltek, holott a szemtanuk vallomásaiból kiderül, hogy egyszerre csak három lényt láttak és a kinézetüket is ezüstős szürkének írták le. Az ilyen ferdítések rengeteg kárt okoznak, miközben teljesen elhiteltelenítik az egész ufókutatást. 

Ezt a Hopkinsville-i eseményt a mai napig úgy tartják számon az ufológusok, mint az egyik leghitelesebb esetet.
Több hatóság is nyomozott az ügyben, még évekkel később is, ami szintén azt sugallja, hogy valami rendkívüli dolog történhetett azon az éjjelen. 
A szemtanuk halálukig kitartottak állításuk mellett. Mindig ugyan úgy adták elő az eseményt, semmit sem változtatva rajta. Egyszerű emberek lévén nem állt szándékukban félrevezetni a félvilágot. Egyszerűen csak halálra rémültek az őket ért látogatástól, ezért a hatóságokhoz fordultak védelemért. 
Mégis rengeteg támadás érte őket az évek folyamán az emberek felől. Kigúnyolták, hazugnak, bolondoknak nevezték őket. Ők akkor is kitartottak az állításaik mellett. Ez mindenképpen az eset hitelessége mellett szól.

Végig gondolva az eseményeket arra a következtetésre jutottam, hogy a két család, akik egyszerű, hétköznapi, mélyen vallásos emberek, valóban valamilyen nem mindennapi esemény részesei lehettek. 
Az ember nem rohangászik az éj közepén, frászt hozva a gyerekeire, a rendőrségre segítségért egy átverés miatt, amiből semmilyen hasznuk nem származik. 
Reakciójukból látva, hogy azonnal fegyvert rántottak, úgy gondolom ha valamilyen állat okozta volna ezt a zavart, tuti levadászták volna őket, vagy legalább sérülést okoztak volna rajtuk. De minimum elijesztették volna őket a tanya közeléből. 
Ha valaki látott már vadászatot állatokra az tudhatja, hogy a vad minél távolabb próbál kerülni az üldözőjétől. Nem próbál újra és újra közeledni a támadója felé.
De kihallott már olyat, hogy több ,mint őtven lövést leadnák egy állatra, amiből több golyó el is találja őt, ám ennek ellenére az mégis vígan rohangászik még több órán keresztül a lőzápor felé. Mindenféle sérül elszenvedése nélkül. Semmilyen vérnyomot nem hagyva maga után. Sem szőrcsomót, sem tollat.
Ha valamilyen veszett állatról lett volna szó, aki emberekre támad, valószínűsíthetően még jó néhány ember találkozott volna vele az esemény utáni napokban, de sehonnan nem érkezett bejelentés erről, a környező településekről sem.
Amerikában hétköznapi dolognak számít a fegyvertartás. Szinte minden polgár rendelkezik valamilyen lőfegyverrel. Az esetek többségében már gyermekkorban megtanulják használni puskáikat.

Sutton és Taylor is jól bántak fegyvereikkel. Ha állatokról lett volna szó, biztos okozhattak volna rajta olyan súlyos sérüléseket, amiknek a nyomai nem tűntek volna el. Vérfoltoknak kellett volna lennie több helyen is, de nem volt.
Viszont az égen, többen is (a szomszédos tanyákon és a rendőrök is) láttak azon az éjjelen, furcsa fényes jelenséget alászállni. Amit persze könnyen meteornak vagy hullócsillagnak állítanak be a szkeptikusok, de véleményem szerint egy meteor záporról biztos készültek volna megfigyelések a csillagászok által, de erről szó sem volt. Arról nem is beszélve, hogy egy meteor nem áll meg a föld felett néhány méterre lebegni. De legfőképpen nem száll vissza felfelé, miután lehullott.

Nem árt azonban a földönkívüliek szemszögéből is megvizsgálni a történéseket és levonni belőle a kellő tanulságot. 
Megérkezvén a Földre rögtön támadás érte őket az emberek felől. A szándékukat nem ismerve, azonnal lőni kezdtek rájuk. Ők mégsem léptek fel támadóan. Nem sebesítettek meg senkit. Nem okoztak semmilyen kárt. Végül úgy távoztak, hogy nem derült fény arra, hogy vajon, hogy kerültek ide, milyen céllal érkeztek és milyen tanulságokat vontak le a találkozásból.
Ki tudja milyen távoli bolygóról érkeztek és milyen céllal?
Vajon másként is elsülhetett volna ez a találkozás, ha az emberek a fegyvereik használata helyett, megpróbáltak volna barátságosan közeledni a furcsa szerzetek felé?  
Vajon milyen gondolatokkal hagyták maguk mögött a Földet a messzi látogatók, akikre fegyverekkel rontottak az emberek?
Vajon milyen hírrel érkeztek haza, hogy a Földlakók agresszívek?
Vajon egy következő látogatásuk alkalmával, már ők is felkészültebbek lesznek és esetleg revansot is akarnak venni az őket ért támadásokért?

A történetből kiderül, hogy a teremtmények az ijedségen kívül semmilyen kárt nem okoztak az embereknek. Senkit nem sebesítettek meg, csak újra és újra próbáltak az emberekhez közelíteni. 
Ezen érdemes elgondolkodni.
Mindenesetre nem ártana ha egy kicsit bátrabban viselkedne az, aki hasonló helyzetbe kerül és nem rögtön a fegyver után nyúlna, hanem megpróbálna először békés úton közeledni feléjük.

Lilith AzElső

BETILTOTT TÉNYFELTÁRÁS!
Izsáky László, az erdélyi aranylemezek és az ufólehívójel kapcsolatáról készült könyvem megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com emailcímre küldött üzenetben, könyvesboltokban nem kapható!



Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról iratkozz fel a blogomra a követők közé!

A Gondolatok az égbolt alól blog összes bejegyzése szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon szereplő bejegyzések saját szerzemények, ezek másolása vagy kereskedelmi forgalomba hozása, az engedélyem nélkül TILOS!


Forrás:
https://www.pinterest.com/
http://www.bluebookarchive.org/page.aspx?PageCode=NARA-PBB86-1141
http://www.nicap.org/reports/550821hopkinsville_hendry.htm http://rationalwiki.org/wiki/Kelly%E2%80%93Hopkinsville_encounter http://en.wikipedia.org/wiki/Kelly–Hopkinsville_encounter http://www.ufoevidence.org/Cases/CaseSubarticle.asp?ID=531 http://xenophilius.wordpress.com/2011/03/16/the-kelly-hopkinville-ufo-occupant-sighting/













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.