ÚJRA MEGRENDELHETŐ A JEL CÍMŰ KÖNYV

Sziasztok!

Számtalan megkeresést kaptam „A jel – Sikeres ufólehívás a Kakastaréjnál – Az erdélyi Izsáky László nyomában” című, nagy sikerű könyvem kapcsán. Örömmel értesítelek benneteket, hogy könyvem újabb utánnyomásának előkészítése folyamatban van, 2023 májusától újra kapható!

Ára 5000 Ft + 1200 Ft postaköltség.

AKCIÓ! A 2023. április 30-ig beérkező megrendelések esetén a postaköltséget a Meridián Csoport átvállalja.

A JEL című könyv könyvesboltokban nem kapható, kizárólag a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címre küldött üzenetben tudod megrendelni.

Részlet a könyv előszavából: „Zsuzsi alaposan beleásta magát az eset tanulmányozásába. A rendelkezésére álló dokumentációból kiindulva, annak rendszerezése közben megpróbált minél teljesebb képet kapni az 1974-es ufólehívás hátteréről. Kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy az eset teljes körű feldolgozását kizárólag úgy valósíthatja meg, ha a korabeli események hitelességét erős szkepticizmussal vizsgálja. Ennek érdekében több expedíciót is szervezett a Kakastaréjhoz, s a megfelelő helyen és időben kezébe vette az irányítást: 2016. június 7-én, pontosan 42 évvel az Izsáky László által leírt események után, társaival rekonstruálta az eredeti ufólehívó jelet, és elküldte az üzenetet a kozmoszba. A kísérlet sikerrel járt. A kapcsolatfelvétel sikerült.

E nem mindennapi vállalkozás részleteiről, a több éven át tartó izgalmas nyomozás eredményeiről és tanulságairól, a kapcsolatfelvétel módjáról és hátteréről szól ez a könyv, amely részletes betekintést nyújt az események kulisszái mögé. Kíméletlen őszinteséggel rántja le a leplet az ármánykodásokkal és hazugságokkal telített ufós közösségről, rámutat az eset feldolgozása közben talált ellentmondásokra és összefüggésekre, s valós alternatívával szolgál a földönkívüli civilizációkkal történő kapcsolatfelvételre…”

 

Könyvemben olvashatsz néhány praktikáról, hogyan lehet felgöngyölíteni egy olyan ufós esetet, amely évtizedekkel ezelőtt történt, valamint arról is, hogy a jelenlegi ufókutatók milyen szinten épültek be a háttérhatalmi erők rendszerébe. Részletesen beszámolok saját kalandunkról is, miként vettük kezünkbe az irányítást, és küldtük el üzenetünket az univerzumba, amely nem maradt válasz nélkül. Ajánlom ezt a könyvet minden olyan embernek, aki szeretne tisztán látni, aki el tudja viselni a valóság olykor kiábrándító igazságait, aki kíváncsi két megtörtént ufós eset kulisszatitkaira, és mindazoknak, akik szeretnének Izsáky László vagy az én nyomdokaimba lépni, és kapcsolatot teremteni földönkívüli lényekkel.

Perlaki Zsuzsanna Éva

SZÖRNYETHALT AZ UFÓT ÜLDÖZŐ PILÓTA

A Mantell-ufóincidens

Három veterán pilóta indult el az észak-amerikai Kentucky légi bázisról P–51 Mustang vadászgépeikkel, hogy üldözőbe vegyenek egy azonosítatlan repülő tárgyat.

AZ ELSŐ „REPÜLŐ CSÉSZEALJ”

 

Noha az emberiség történelme során számtalan titokzatos égi objektumot jegyeztek fel, érdemes megemlékezni arról, hogy egy pontosan 145 évvel ezelőtti, texasi megfigyelés vezetett a repülő csészealj kifejezés első említéséhez.

A Denison Daily News újság 1878. január 25-i számának címlapján jelent meg Dallas Herald riportja „Egy furcsa jelenség” címmel. A cikkben egy farmer, John Martin beszámolója olvasható arról a különös jelenségről, melyet 1878. január 2-án délelőtt, vadászat közben figyelt meg a déli égbolton. John Martin elmondása alapján egy nagy sebességgel közeledő, fekete színű, fényes, narancs méretű tárgyra lett figyelmes az égen, amelynek a fénye egyre vakítóbb lett, a mérete pedig egyre nagyobb. Martin átmenetileg megvakult a megfigyelés közben, s mire a látása helyreállt, addigra a tárgy magasan, szinte közvetlenül a feje felett volt. John elmondása szerint hihetetlen sebeséggel szárnyalt az égbolton ez a tárgy, amit akkorának látott addigra, mint egy nagy „csészealj”. A csészealj kifejezést tehát nem a tárgy formájára értette, hanem az ő látószögéből látható tárgy méretére akart utalni. A formáját úgy jellemezte, mint egy nagy léggömböt. „Olyan gyorsan ment, mint amilyen gyorsan jött, és hamarosan eltűnt a szemem elől a mennyei égbolton”– fűzte hozzá John Martin.

A Danison Daily News riportere szerint John Martin kétségtelenül hiteles úriember, és felhívta a figyelmet arra, ha ez a furcsa jelenség nem léggömb volt, akkor mindenképp megérdemli a tudósok figyelmét.

Perlaki Zsuzsanna Éva

Források:

https://texashistory.unt.edu  kép

https://hu.eferrit.com

https://texascooppower.com

SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS

Egy szokatlan rendezvényen vettem részt, még 2014. november 8-án, mely a kozmosz idegenségeivel foglalkozott. Vicc, mert hát ugye, mit is ismerhetünk a kozmoszból? Csupán csak egy dolgot tudhatunk biztosan, hogy szélsebesen száguldunk a világűrben, a Föld nevű bolygó hátán, miközben azt sem tudjuk honnan jöttünk, merre tartunk. S mi van azután. Arról meg végképp fogalmunk sincs, hogy mi van „odakinn”, vagy épp mi nincs.

Jó, jó, vajmi elképzeléseink vannak a világegyetemről a technológiának köszönhetően, de túl sokszor hangzik el, hogy „a tudomány jelen állása szerint”. És az is, hogy „mégsem úgy van, hanem így”. Azaz bármi lehet, és annak az ellenkezője is…

Számomra mindenesetre akkor nagyon nagy élménynek ígérkezett, hogy egy egész napot azzal tölthetek el, hogy ezekről a „bizonytalan” dolgokról végig hallgathatok jó sok „biztosnak vélt” előadást. De az igazán legnagyobb élményem még sem ez volt – az innen-onnan szedett információhalmazzal bíró eseményen – ,hanem, hogy végre alkalmam nyílt találkozni a „virtuális barátaimmal”. Furcsa érzés mikor valakivel először úgy beszélget az ember, hogy valóban a szemébe néz, nem pedig egy monitorképernyő üvegén át lát egy tekintetet. Egész más. Olyan valódi. Mindent egybevetve mégis azt kell mondanom, hogy az, hogy most itt írhatok a saját blogomon, a virtuális olvasóimnak, ennek a rendezvénynek köszönhető. Ugyanis a „virtuális barátaim” személyes noszogatásának következménye, hogy megszületett a Gondolatok az égbolt alól blog.

Ez az oldal az, mi akkor „megfogant”, ahol most ezt a személyes „Gondolatokos” gondolataimat foglalom össze, rendhagyó szülinapi köszöntőnek. Mégiscsak eltelt nyolc mozgalmas év. S bármennyire virtuális forma is ez, mégis valódi.

Bevallom őszintén, mikor nekifogtam blogolni, akkor fogalmam sem volt arról, hogy hová vezet majd mindez. Lesz-e egyáltalán bárki, aki elolvassa az írásaimat? Érdekel-e akárkit is, mit gondolok, írok én? Azzal meg végképp nem voltam tisztában, hogy mit is nyújt maga az online felület. Mondhatni, majdnem annyira határtalannak tűnik, mint maga a kozmosz. De ki tudja, talán valóban olyannyira határtalan is. Hisz bárhol, bárki foghatja ezt az éter végtelenjében. Egyesek és nullák. Jelek. Hullámok. Rezgések. Melyek épp oly szélsebesen terjednek a térben, mint amilyen szélsebesen utazunk, mi magunk is. Halhatatlanul.

De ünnepeljünk is, hisz ez az apropó! Ez a Te napod, 2014. november 23. az első online publikáció napja. Boldog 8. születésnapot „Gondolatok az égbolt alól”!

Nagyon büszke vagyok ám rád! Van hová visszanézni. Nemcsak a fogantatásod volt különleges, a születésed is sajátos volt. Kellett egy megbízható felület, ahol világra hozhattalak. Számtalan weboldalt „nyálaztam át” mire megtaláltam szülőföldedet. Aztán ott volt az a rengeteg funkció – melyekről előtte még sose hallottam – , hogy hogyan legyen „tested”. Hosszú vajúdás volt. De megérte, így lettél még értékesebb a szívemben.

Na, meg ott a névadás, az volt talán a legnehezebb, mégis legkönnyebb feladat. Bár valójában a legelső „Gondolat”, mi eszembe jutott, a milliónyi utána jövő sok más után, végül is, az lett a neved. Ültem a csendes éjszakában, a csillagokat bámulva, és azok egész egyszerűen megsúgták nekem. De persze milyen az ember, próbálkozik, hátha van jobb, szebb, rövidebb… Nem volt. Így lettél hát „Gondolatok az égbolt alól”.

Rengeteg mindent kaptam általad, mit valószínűleg meghálálni sem bírok. Csak próbálok. Hisz még itt vagyok. És itt vagy Te is nekem. Bármily rögös is az út, együtt megyünk tovább. S míg száguldunk a kozmosz végtelenjében, Te is velem száguldasz tovább.

Perlaki Zsuzsanna Éva

HOGYAN ÉLJÜNK TÚL EGY ATOMTÁMADÁST?

Megfelelő óvóhelyen, túlélőcsomaggal átvészelhető 
a nukleáris csapás

Csaknem nyolcvan éve tart az atomkorszak, a fegyverkezési versenyben a legerősebb hatalmak atombombákkal tartják sakkban egymást és a világ technikailag kevésbé felkészült részét. Napjainkban Oroszország emlegeti egyre sűrűbben, nem rettennek vissza attól sem, hogy az ellenségeik ellen bevessék a legszörnyűbb tömegpusztító fegyvert, kockáztatva ezzel azt, hogy olyan lavinát indítsanak el, mely az emberiség kipusztulásával fenyeget. Cikkemben arra keresem a választ, vajon hogyan élhetünk túl egy váratlan atomtámadást, túlélhetjük-e egyáltalán.

Vádirat az emberiség ellen

Jelen írásom egy olyan korszakban született, melybe beilleszkednem sosem sikerült, elfogadnom azt pedig meg sem fordult a fejemben.

Abban a szerencsés vagy szerencsétlennek mondott korszakban születtem, mely számos nagy „fordulópontot” rejtett magában. Akár a század-, ezredforduló megélésére gondolok, akár a jelentősebb politikai, társadalmi fordulatok jutnak eszembe, bizton állíthatom, hogy tanúja voltam mindennek. Eszmék, ideák bukásainak és születéseinek is részese vagyok.

Tinédzserkoromban megéltem azt a korszakot, amelyet ma sokan csak átkosként emlegetnek, miközben arcukról az árulkodik, hogy a lelkük legmélyén úgy tartják, nem is volt az annyira átkos.

Kinyíltak a kapuk, falak omlottak le, s miközben látszólag Kelet és Nyugat egymás karjaiba omlott – titkolt vággyal, hogy „úgysem tart ez sokáig” –, abban reménykedtek, hogy hamarosan újra egymás fején taposva, a csúcsra juthatnak fel.

Torzuló személyiségek az online térben

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ KÖNYVEK 22. SZÁMA

A Körmendi Figyelőben megjelent az online térhez kötődő társadalomkritikám, köszönet érte a Körmendi Kulturális Műhelynek!

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ IV.

Összerovás

 

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét. A második részben tárgyaltuk az ősi betűkkel való írásmódokat, szabályokat Friedrich Klára útmutatásai szerint, és kitértünk a betűk szakrális mivoltára is. A harmadik részben az írásmítoszokról volt szó, valamint az írástörténelem szakértőinek segítségével a tudományos oldalról is megnézhettük a magyar nyelv mélyen gyökeredző eredetét. Az első három részben bemutattam az ősi ábécé elemeit, azok írásos formáit és jelentéseit. Már ismerjük a jelenleg elfogadott ősi ábécé 36 betűjét. Itt az ideje, hogy szót ejtsünk a ligatúrákról, azaz a betűk összerovásáról, a hangugratásról, azaz a jelkihagyásról és a legalapvetőbb szabályokról is.

Esztergomi pecsétgyűrű

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ III.

Írásmítoszok

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét. A második részben tárgyaltuk az ősi betűkkel való írásmódokat, szabályokat Friedrich Klára útmutatásai szerint, és kitértünk a betűk szakrális mivoltára is. Ebben a részben haladok tovább az ősi jelkészlet elemeinek, azok írásos formáinak és jelentéseinek bemutatásával, valamint az írásmítoszokról mutatok be ízelítőt.

Minden műveltségi körnek megvan a maga legendája arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre.

A kínaiak úgy tartják, hogy az írástudomány isteni eredetű, több legenda is kering erről. Az egyikben a Sárga-folyó Sárga Sárkánya őrizte a nyolc ősi írásjelet, a trigrammát, ő avatta be Fu-Hszi császárt az írás tudományába, akit később sárkányalakkal ruházott fel az utókor. Más források szerint Huang-ti császár két titkára találta fel (Kr. e. 2700 körül), s ezek utóbb az írás istenségeivé, ce-senné lettek. Más mondákban az írás feltalálása az ókori Cang-Csie kultúrhéroszé volt, aki négy szemének köszönhette az éberségét. Ő volt a Sárga Császár segítője is, aki a mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Cang-csie portréja

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ II.

Isteni és szellemi kommunikáció

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítja ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Énlakai ligatúra jelei

Az első részben tárgyaltuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Tisztáztuk Varga Csaba nyelvész érveléseivel, hogy miért nem székely rovásírásnak nevezzük ezt az ősi ábécét, ezért ezekre már újból nem térek ki. Ebben a részben haladok tovább az ősi jelkészlet elemeinek, azok írásos formáinak és jelentéseinek bemutatásával. Tárgyalni fogom az ősi betűkkel való írásmódokat, nyelvtani szabályokat Friedrich Klárát segítségül hívva. Illetve kitérek kicsit ennek az ábécének a szakrális vonatkoztatásaira.

SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ

 Az ősi ábécé rejtélyei

Lelkünket egészen az égi világok tetejére, Isten mellé emeli az a betűkészlet, amelyet a mai köznyelv egyszerűen csak „székely rovásnak” nevez. Az Isteni, szellemi kommunikációt ezzel megfosztva minden spirituális tartalmától, pusztán jelkészletté zsugorítja, s egyetlen nép ábécéjenek nyilvánítva ki. Cikksorozatomban szeretném a megfelelő helyére visszaemelni ezt a legősibb ősgyökereinkből fakadó jelkészletet, melynek minden vonása IS–Ten-től ered. Ős teremtő erő hatja át a szívünket, az ősi terembura kapui tárulnak fel előttünk olvasáskor.

Tatárlakai korong

Elsőként szeretném tisztázni, hogy jómagam hivatalosan nem vagyok sem nyelvész, sem írástörténész, pusztán autodidaktaként képzem magam annak érdekében, hogy minél szélesebb ismeretet szerezzek ősi gyökereimről és az emberiség hajnaláról. Az írástörténelem egyik mérdföldköveként tekintek Varga Csaba (1945-2012) Balázs Béla-díjas magyar animációsfilm-rendezőre, nyelvkutatóra, aki az írástörténeti kutatásaival, a székely írás kőkori származásáról alkotott gondolatrendszerével teljesen magával ragadott és lenyűgözött, ezáltal a példaképemmé is emelkedett. Mélyrehatóbban 2018 óta foglalkozom a paleográfiával, azaz az írástörténelemmel. Ennek eredményeképpen jelent meg 2020 nyarán az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezek” című ismeretterjesztő könyvem, melyben egy idegen civilizáció által hátrahagyott, az ősi ábécéhez hasonlatos véseteket tartalmazó aranylemezeket vizsgáltam, és igyekeztem legjobb tudásom szerint megfejteni. Könyvem befejezésével az írástörténelmi érdeklődésem nem hagyott alább, ezen felbuzdulva fogtam bele ebbe a rovatba, melyben szeretném megismertetni és megszerettetni az érdeklődőkkel az ősi ábécé titkait, melyek ősidők óta – időnként el-el hanyagolva – végigkísérik a magyarság többezer éves múltját.

Az első részben tárgyalni fogjuk a kommunikáció jelentőségét, melynek az egyik eleme a jelek, szimbólumok, gondolatok eggyé olvasztása. Illetve bemutatom Varga Csaba íráskutató véleményét arról, hogy szerinte a magyarság írásbeliségét honnan is kellene eredeztetni. Cikkeimhez az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” című könyvemben leírt tanulmányaimat is fel fogom használni, illetve többek között Varga Csaba, Varga Géza, Friedrich Klára, Szakács Gábor, Hoppál Mihály, Dr. Sebestyén Gyula, és Lacza Tihamér munkássága során felhalmozott tudásanyagok is bemutatásra kerülnek. Majd sorra vesszük az ősi jelkészlet elemeit szakaszosan, azok írásos formáit és jelentéseiket. Szó lesz majd a továbbiakban a ligatúrákról is, azok értelmezéséről, fontosságáról. Majd a távolabbi jövőben bemutatok olyan ősi leleteket is, melyeknek a díszítései ősi szimbólumok halmait tartalmazzák. Tartsatok velem ezen az úton, hogy lelkünk és szellemünk összefonódjon a jóöreg Ős-Ten-nel.

AZ 50-ESEN HALLOTTAM…

 Édesanyám emlékére

Van az a pont, amikor „kisiklik” a villamos. Hiába tűnik látszatra minden frankónak, ha a mélyére nézünk a dolgoknak, időnként azzal kell szembesülnünk, hogy ami kívül csicsa, az bizony sokszor belül rohad. Lehet az alma csábítóan piros, de ha beleharapsz, és megérzed, hogy belül penészes, kiköpöd rögtön.

Nálam ez a „penészesalma-darab” egy döbbenetes nyilatkozat volt. Teljesen felkavarta a gyomromat. A kormány operatív törzsének egyik szócsöve, Müller Cecília országos tisztifőorvos szájából hangzott el május végén: „Magyarországon nem volt ellátatlan beteg, nem feküdt senki a kórházak folyosóin.”

Hetek óta görcsben van a gyomrom, szorít a torkom, mert üvölteni tudnék. Őrjöngeni, de nem lehet. Édesanyám április 13-án örök nyugalomra tért. Májusban nem gyújthattuk meg a 70 szál gyertyát. Halálához hosszú út vezetett, mely tele volt újabb és újabb kihívásokkal és betegségekkel. Elviselhetetlen fájdalommal kellett megküzdenie, és a pandémia kezdete óta több ízben kellett hozzá ügyeletet vagy mentőt hívni, mert sem háziorvos, sem szakorvos nem volt elérhető. Április 14-re kapott végre időpontot a kórházi kezelésre, de ezt már nem tudta igénybe venni, egy nappal előtte, éjjel ment el örökre.

Nem részletezem, hogy az elmúlt egy évben hány alkalommal nem kapott érdemi segítséget az édesanyám az alapbetegsége kapcsán az egészségügytől. Azt pedig még inkább nem, hogy alkalmanként miken megy keresztül az ember, amikor már órák óta várja a mentőt a beteghez, és miután kiérkezik, a fájdalomban fetrengő embernek arról kezdenek el beszélni, hogy csak be ne kelljen vinni őt a kórházba, mert azzal csak rosszabbat tesznek neki, még véletlenül elkapja a vírust.

Hát mit lehet ilyenkor csinálni? Az elmúlt egy évben volt bőven tapasztalatunk a romokban heverő egészségügy kapcsán, megéltük az összes hibás döntés következményeit, és bár tudom, nem illő senkit sem hibáztatni, én mégis úgy gondolom, hogy ha az elmúlt évben nem maradtak volna el anyukámnak a kezelései, akkor még mindig élhetne. Ha nem engedik el a kezét, mert nincs hová beutalni, mert a kórházakban szinte csak a covidosok lehettek, akkor talán elfújhatta volna azt a 70 szál gyertyát.

Nem sokkal halála előtt anyukám azt mondta, ezt írd meg az újságba: nem érdekli ezeket, hogy mi meghalunk, csak a saját vagyonosodásuk!

Vajon hány édesanya, édesapa, gyermek és testvér gyászol amiatt, mert nem működött az egészségügyi ellátás? Hogy lehet ilyet kijelenteni, hogy senki nem maradt ellátás nélkül? Hogy merik meggyalázni a halott emberek igazságát? A folyosón pedig csak azért nem feküdtek betegek, mert be se kerülhettek oda, otthon, magukra maradva imádkoztak. Jó reggelt, Magyarország!

Hát most ezért siklott ki a villamos.

P.Zs.

Válogatás a 2021-es Lőrinci Naplóba írt cikkeim közül.

Konzultáljunk

Belebotlottam az új nemzeti konzultációban lévő kérdésekbe, melyekre itt a blogomon keresztül, adom meg nyilvánosan felvállalt válaszom!

Véleményem szerint, amúgy az egész konzultációs pénzszórás teljesen felesleges volt, jobb helye is lenne most a pénznek! Ha ennyire nincs senki a kormányból, aki jó tanácsnok lenne, akkor dobjatok egy e-mailt, ingyen elvállalom a tisztséget, csak ilyen hülyeségekre ne költsétek el a pénzem! Hét kérdésre egy válaszom van, ezt a kérdések után megtaláljátok!

ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN - ELŐSZÓ

Megjelent a Körmendi Figyelő 21. számában az "Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken" című könyvem előszava, melyet Eőry Szabó Ferenc mkl írt a könyvemhez! Hálás köszönet érte!

Perlaki Zsuzsanna Éva - Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken
Előszó

"Ma már biztosan állíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedüli értelemmel bíró lények az univerzumban. Földünket és naprendszerünket számtalan értelmes civilizáció által lakott bolygó kíséri az égi pályákon. Az univerzum hemzseg az élettől és annak különböző megnyilvánulásaitól. Az univerzum maga az élet. Nem értünk jött létre – bármennyire is fáj ez nekünk –, és biztosan nem is mi vagyunk benne a legértelmesebb fizikai teremtmények, nem is beszélve a tudatos szellemi lények sokaságáról. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el, úgy hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Felfoghatatlanok számunkra a teremtett világ rejtelmei, megismerésének fel-fellobbanó szikrái hiába töltik el fajunkat önteltséggel, valójában még azt sem tudjuk, hogy igazán mit kellene megismernünk. Csalóka világ ez, mely rejtekezni szeret, megtévesztett tudatunk illuzórikus képei játszanak velünk, míg a lényeg láthatatlan marad előttünk. Szemlélődve gondolkodhatunk, mibe is csöppentünk, milyen misztikus megélésnek lehetünk részesei, amiről ugyan azt hisszük, hogy látjuk, hogy megérintjük, miközben e Van-ságot csak belső lényegünkkel, önvaló lelkünkkel fedezhetjük fel. Ha felismerjük, hogy önmagunkat (nem az önmaguknak tartott személyiségünket) látjuk mindenütt, akkor kezdjük érteni, hogy mi Valaminek a többszörös letükröződései, szemléljük önnön-
magunkat, a Földön állva a csillagokat bámulva, a szubatomi részek tereit kutatva. A mindenség egylényegű, ebben való elkülönülésünk érzete is csak a színjáték része, de ha az elfüggönyöző fátyol lehull, nem a külső nézőteret kell megpillantanunk, hanem a belső, sokkal hatalmasabb univerzumot, színterünk igazi színpadát. Itt lényünk, örök szellemi szabadságunk szabadon szárnyalhat az idők és terek végtelenjében, hogy majd visszatérhessen az örök Egybe.

EMLÉKEZTEK MÉG AZOKRA A SZÉP IDŐKRE, AMIKOR…

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a városban sétálva az embergyűrűk között áthaladva látattok mosolygos, kacagós, vidám, szép, bájos, tündöklő, érdekes, csodálkozó, sima, ráncos, szomorú, fintorgó, unott, ronda, ismerős és ismeretlen arcokat? Emlékeztek még az ajkak milliónyi formájára? Emlékezték még az idegen orrokra?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor felismertétek az utcán, bevásárláskor, munkahelyen, lépcsőházakban, parkolókban vagy bárhol az ismerősöket, szomszédokat, munkatársakat, rokonokat?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor este vásárolni, sétálni, vacsorázni, kirándulni, bulizni, szórakozni indultatok, majd az éjszaki égbolt fényei kísértek haza?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor még természetes, félelemnélküli volt a kézfogás, ölelés vagy akár a puszi?

Emlékeztek még a koncertek küzdőterén való „túlélésre”, a zene dübörgésére, a boldogságra, az enregiákra, melyeket átéltetek?

Emlékeztek még az utolsó teltházas színházi előadásra vagy mozira?

Emlékezték még arra, milyen kellemes volt egy éttermi találkozó, ahol nemcsak a hasatok, de a szívetek is jóllakott? Emlékeztek, hogy minden asztal foglalt volt?

Emlékezték még a déd vagy nagyszülőkre, akiket félelem nélkül átölelhettetek, meg csókólhattatok?

Emlékeztek még a gyerekzsivajtól hangos teli játszóterekre, ahol az ismeretlen ismerős gyerekek önfeledten játszhattak együtt, miközben a szülők, nagyszülők közösen, egymás mellett ülve beszélgettek a padokon?

Emlékezték még azokra az időkre, amikor még a tüsszentésetekre az „egészségedre” volt a válasz, nem pedig rosszalló, rettegő tekintetek és elhúzódás?

Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a szabadba lépve beszívtátok a frisslevegőt a tüdőtökbe?

Én még emlékszem! De már nem akarok tovább emlékezni! Megélni akarom ezek a dolgokat!

Perlaki Zsuzsanna Éva

MÁR NYOMTATÁSBAN IS MEGJELENT A VIRTUÁLIS TÉRBEN NAGY PORT KAVARÓ CIKKEM

MEGJELENT A KÖRMENDI FIGYELŐ 21. SZÁMA

"Svindlire épült a magyar ufókutatás" címmel jelent meg újabb tanulmányom a Körmendi Figyelő hasábjain. Hálás köszönet érte! 

Az u-fosokat innen is csókoltatom! Már örök nyoma marad a disznóságaiknak! 😉 

2020. MARGÓJÁRA

Kedves Olvasóim!

A 2020-as év elejére a feje tetejére állt az egész világ, amin szinte meg sem lepődött az a néhány „firkász” és olvasó, aki az elmúlt öt-tíz évben nem csak a fősodrású médiából tájékozódott. A mostani állapot előszelét már a 2019-es év vége felé lehetett tapasztalni. Számtalan „alternatívnak”, „áltudományosnak” kikiáltott blogger érezhette a saját bőrén az értelmetlen, „váratlanul” jött cenzúrát és tiltásokat a net különböző platformjain. Még 2019 decemberében lekapcsoltak rengeteg olyan független oldalt, amely bármilyen formában is eltért a fősodrású média visszhangjától. A legkisebb követőkkel rendelkezőktől kezdve egészen a legnagyobbakig, mondhatni egy időben tiltást kaptunk a Facebookon. Sem a hírfolyamban, sem a Messenger funkcióban nem lehetett linkelni az oldalainkat. Utolért bennünket a végzetünk. Sok weboldalnak a YouTube-csatornáját is felfüggesztették. Hiába bombáztuk leveleinkkel a moderátorokat, magyarázatot kérve a tiltásokra, senkitől nem kaptunk semmilyen felvilágosítást arról, hogy miért tiltottak bennünket.

KARÁCSONYI AJÁNDÉK AZ UNIVERZUM TITKAIRÓL

 

Szeretném figyelmedbe ajánlani két könyvemet, „A jel” és az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” címűt. Megrendelésedet a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címen tudod leadni!

Őszi könyvakció!

 

A MERIDIÁN CSOPORT ŐSZI KÖNYVAKCIÓJA

Nincs is annál meghittebb pillanat, amikor egy őszi estét a kedvenc foteledben olvasással töltheted el. Ehhez szeretném figyelmedbe ajánlani két könyvemet, „A jel” és az „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” címűt, amelyekhez novemberben akciósan juthatsz hozzá. Megrendelésedet a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címen tudod leadni!

Piramisok bűvöletében

A múlt megannyi rejtélyt hagyott számunkra örökül a Földön. Különböző mítoszokban, legendákban olvashatunk a letűnt ősi civilizációkról, földrészekről, városokról, szent helyekről, amelyek a mai napig elbűvölik a tudósokat, felfedezőket, és a kalandvágyó, kíváncsi emberek fantáziáját is megmozgatják. Számtalan ősi romváros eredetére fény derült, valamelyikből csak néhány kőhalom, szerszám, edénycserép, némi ékszer és csontlelet maradt fent, de vannak olyan titokzatos építmények is, amelyeken nem fog az idő, és szinte teljesen ép állapotban maradtak fent évezredeken keresztül, magukba zárva csodálatos titkaikat.

Ilyen építmények a világ számos részén megtalálható piramisok is. A tudomány mai állása szerint ezeknek az építészeti csodáknak a többségét az ókori civilizációk hozták létre, szent helyeknek számítottak, és uralkodóik temetkezési helyéül is szolgáltak. De napjainkban egyre több olyan régészeti ásatás folyik, ahol a leletek korának a meghatározása megkérdőjelezi ezeket a téziseket, és azt mutatják, hogy már akár több tízezer évvel ezelőtt is virágzó társadalmak éltek a bolygónkon, s nem csupán síremléknek szánták a különös gonddal megépített, monumentális építményeiket, hiszen tudjuk, nem mindegyik piramisban találtak sírkamrákat vagy holtesteket őrző szarkofágokat, amelyek a mumifikált uralkodók testét tartalmazták volna. A piramisépítés valódi okát még nem sikerült felfedni, pedig a világon több ezer piramist tartanak számon.

Földrészről földrészre haladva bemutatok néhány olyan ősi, gúlaszerű építményt, amelyek a leghíresebb egyiptomi piramisok árnyékában szinte teljesen elkerülik az emberek figyelmét, pedig éppoly rejtélyesek és titokzatosak, s különböző ősi civilizációk egyedi piramisépítő tudással rendelkező múltját idézik.

KOZMIKUS TUDÁS AZ ARANYLEMEZEKEN

Jelentős érdeklődés kísérte a Meridián Csoport első konferenciáját, amelynek 2020. október 10-én a budapesti KMO Művelődési Központ adott otthont. Az Exkluzív aranylemez-konferenciára az ország különböző pontjairól érkeztek előadók és résztvevők.

ŐSI ROVÁSJELEK AZ ERDÉLYI ARANYLEMEZEKEN

Kedves Olvasóim!

Örömmel jelentem be, hogy elkészült a második könyvem, a Meridián-könyvek II. kötete, „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” címmel.

Részlet az előszóból:

„Az univerzum maga az élet, nemcsak fizikai, hanem szellemi lények sokaságától is hemzseg. A végtelen időben a galaxisok milliárdjai születnek és pusztulnak el úgy, hogy a változatlan Egy meg sem rezdül. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy civilizációnk nem az első ezen az általunk Földnek nevezett bolygón. Az egyiptomiak, a sumírok, a maják, a hunok-magyarok, a kínaiak, az indiaiak, a dogonok ősi történetei mind-mind arról tanúskodnak, hogy elődeink vagy más bolygókról érkeztek, vagy e nem földi civilizáció képviselői tanították őket. És innentől már csak egy lépés, hogy a bibliai egy nyelv is tőlük származik. Egy nyelv, egy tudás, egy vallás és egy írás volt valaha a Földön, ami bábeli zavarodottságba került az idők során. Ősi jeleink rendkívül időtállók, és ha ezek földönkívüli utazók aranylemezein köszönnek vissza, akkor a forrásuk bizonyára közös. Perlaki Zsuzsanna Éva ebben a könyvében az erdélyi aranylemezeket veszi górcső alá, melyeket 1974-ben adtak át földönkívüliek Izsáky Lászlónak és társainak. Bemutatja a lemezeken szereplő idegen írásjelek és az ősi földi ábécé hasonlóságait és különbségeit. Rámutat arra, hogy Izsáky László helytelenül fejtette meg a lemezeket, hibás ábécét állított össze, ezáltal a köztudatban elterjedt „versikék” helyett teljesen más értelmet rejthetnek a jelek. Hónapokon át elemezte az aranylemezekre rótt betűket, számtalan összehasonlító táblázatot készített, sokféleképpen próbálta dekódolni a szövegeket. Elrugaszkodott a berögzült földi szokásoktól, és univerzális gondolkodásra törekedett. Véleménye szerint a kozmikus Biblia néhány darabja kerülhetett az emberiség kezébe, amely a teremtés hajnalát meséli el.”

A kötet megrendelhető a meridiancsoport@gmail.com e-mail-címen. Könyvesboltokban nem kapható!

Formátuma A5, terjedelme 122 oldal.

Ára: 3000 Ft + 1200 Ft postaköltség.

Kérem, megrendeléskor tüntesse fel a könyv címét: „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken”, a postázási címet és a rendelni kívánt darabszámot!

IZSÁKY LÁSZLÓ: INTERSZTELLÁRIS KAPCSOLATOK

Eredetileg megjelent 1997. októberében az Ufómagzinban.

Nyomozásom során kiderítettem, hogy Izsáky Lászlót 1997-ben az év elején látták utoljára élve, érdekes, hogy ez a cikk az év végén jelent meg a neve alatt, és sok információ tévésen van közölve. Vajon ez minek köszönhető? P.ZS.É.

IZSÁKY LÁSZLÓ: AZ ARANYKOPORSÓ TITKA

 

Eredetileg megjelent 1990.ben az „És akkor jöttek az UFO-k… Magyarországra” című könyvben.

"Tudósok és ufológusok keresik és kutatják földön kívüli szomszédainKkal a kapcsolat megteremtésének módját, miközben a légben repülőcsészealjak röpködnek és az aggályok izgalmas zűrzavarában észre sem veszik, hogy a kapcsolatfelvétel már korábban megtörtént.
„A Terrán élünk és dolgozunk...”, küldte el 1972 márciusában távoli rokonainak üzenetét az ember. Az üzenetet voltaképp szuggesztív képek sorozata, amelyet a Pioneer-10 űrszonda alumíniumlapjára vésték. A képek az emberi civilizációról hivatottak beszámolni. A válasz az üzenetre nem váratott sokat...

1973. október 11-én spanyol földre, San José de Valderas közelében szállt le az a korongalakú űrhajó, amely választ hozott az üzenetre. Amikor az űrhajó talajt ért, az űrhajósok kidobták a küldeményt, majd mint, akik jól végezték dolgukat, továbbálltak. A küldemény nikkelből készült kapszula volt, benne egy aranylemezre vésett üzenettel.

RÉSZLET AZ IZSÁKY LÁSZLÓ AKTÁIBÓL

Az erdélyi Izsáky László emlékére, aki 1974-ben lecsalogatta az ufókat és megfejtette a szíriuszi aranylemezek üzenetét.

„Gyújtsd meg a fáklyát, és a tüzet vidd tovább, mert csak így válhatsz kozmikus emberré!”
Részlet Izsáky László aktáiból: 

Erdély, 1974. június 7.

„7-én 13.20 perckor az ufó leszállt a kijelölt helyre. A telepről jól láttam, hogy leereszkedett a völgybe. Barátaim, Tamás Gábor, Molnár Zoltán és néhány favágó a völgyben tartózkodtak. A telepről mindannyian a helyszínre siettünk. Mire a leszállóhelyreértünk, az ufó már a talajon állt. A látványra megható érzelem szállta meg bensőmet. Tamáséknak nagyobb élményük volt, mivel korábban a helyszínen tartózkodtak. 20 méterre közelítettük meg az idegen járművet. Az ufónak korong alakja volt. Átmérője 8, magassága 4 méter lehetett. Rövid lábakon állott. Az ufó felső részén kis négyszögletű ablakok voltak. Az alsó részéből pedig egy csapóajtó simult a talajra. Az ufó körül embertípusú lények tartózkodtak. 165–170 cm magasak lehettek. Testhez simuló, szürkéskéken foszforeszkáló öltözéket viseltek. Űrsisakot viszont nem. Jól látható volt viszont emberi arcuk és világosszőke hajzatuk. Az egyik ufonauta egy henger alakú fémdobozból valamilyen rizskásaszerű anyagot szórt szét az ufó körül, a másik tekintetével vizsgálta a terepet. Aztán mind a ketten beszálltak az ufóba, de néhány másodperc múlva ismét kiszálltak. Az egyik valamilyen rövid, henger alakú tárgyat, füstgyertyát tartott a kezében, amelyből piros színű füst áradt, és amellyel maga felett kirajzolta az ismert jelet. Bátorkodva intettünk. Mire ők visszaintettek. Tamás Gábor óvatosan egy-egy lépést tett az ufó felé, és közben hátra-hátra intett, hogy kövessük. Így lassan szűkült az embergyűrű az ufó körül. A másik ufonauta egy kocka alakú nikkeldobozt tartott a kezében, és lassú lépésben közeledett Tamás Gábor felé. Amikor közöttük a távolság 6 méter lehetett, mindketten megálltak. Az ufonauta letette a dobozt és néhány lépést hátralépett. Egy ideig szótlanul egymást nézték. Aztán váratlan esemény történt. Annyira lefoglalt ez az intersztelláris találkozó, hogy észre sem vettük, amikor csörtetve kék jelzésű katonák körbezárták a terepet. Csak akkor figyeltünk fel, amikor a katonák hátunknak szegezett fegyverrel arra kényszerítettek, hogy ellenállás nélkül adjuk meg magunkat. Az egyik tiszt a nikkeldobozhoz ment, hogy felvegye. De Tamás Gábor megelőzte, felkapta a dobozt és kereste a kiutat a tömegből. A tiszt elfogta, majd dulakodtak. Két katona sietett a tiszt segítségére. Az egyik ufonauta egy cigarettatárca alakú tárgyat vett elő, amiből vékony fénysugár lövellt ki. Mind a négyen ájultan a földre estek. Egy másik tiszt pedig kiadta a tűzparancsot. Csakhogy a fegyverek nem működtek. Pánik tört ki a hadsereg körében. Tehetetlenül kiabálva egymásnak parancsot adtak, viszont úgy, mint nekünk. Földbe gyökerezett a lábunk, mozdulni se volt erőnk. Az ufóban kellett lennie egy harmadik ufonautának is, mert a sötétszürke ufó hirtelen vörös színűvé változott. Belsejéből óraketyegéshez hasonló, tompa kongás hallatszott, és közben valamilyen titokzatos erő, valószínű, hogy elektromágneses sugárzás hatotta át a környéket. A fegyverek nem működtek. Katonai teherautók jöttek fölfelé a telepre, de az erő hatására hajtóműveik leálltak. Úgyszintén a telep áramfejlesztő gépezete is. Közben az egyik ufonauta a földön fekvő Tamás Gáborhoz ment. Valamit tett-vett rajta, átadta a dobozt, majd átkísérte az embergyűrűn az erdő széléig. Tamás a dobozzal bevánszorgott az erdőbe. Az ufonauták beültek az ufóba és elszálltak. A sebesültek rövidesen feleszméltek, égési sebek voltak a testükön. Néhány katona Tamás Gábor felkutatására indult, míg a többiek betereltek minket a telep irodaépületébe. Útközben a kollégákkal megbeszéltük, számunkra Tamás Gábor ismeretlen, kilétét nem adjuk ki…”

Izsáky László

 

AKI LECSALOGATTA AZ UFO-KAT

 

NULLADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁS IZSÁKY LÁSZLÓVAL

1990-ben jelent meg egy magyarországi kiadású könyvben Izsáky László írása arról, hogyan találkozott 1974-ben idegen lényekkel, akik egy repülőcsészealjjal szálltak le Máramarossziget közelében és egy üzenetet hoztak az emberiségnek. Az üzenet, amely aranylemezekre volt vésve, a hatóságok kezébe került, és eltűnt – mondja Izsáky László, aki megfejtette a rajtuk lévő üzenetet, s most erről készül könyvet kiadni.
- Kérem mutatkozzon be!
- Nevem Izsáky László, Máramarosszigeten születtem 1940. december 28-án, családom örmény származású. Négy osztályt végeztem, majd öt év tengerészeti iskolát, és még három év szakmai iskolát, mint bútorasztalos. 1974-ig Máramarosszigeten dolgoztam, a bútorgyárban. 1961-ben megnősültem, négy gyermekünk született. Aztán volt az az incidens az UFO-val, és 74-ben a feleségem elvált tőlem. Második feleségemmel 1986-ban házasodtam össze Szatmárnémetiben.
- Mikor látott életében először UFO-t?
- 1974-ig nem láttam. De már 1968-ban kitört Romániában az UFO-láz. Az öcsém a nagybányai rendőrségen dolgozott, mint ezredes. Ők feljegyezték hol jelentek meg az UFO-k. Van egy hely a Gutin hegységben, ahová minden hatodik évben eljönnek. Egyszer mondta nekem: Laci, akarsz UFO-t látni? Akkor eredj fel a Gutin hegységbe… És tényleg kimentünk. Megcsináltuk a jelet és néhány nap múlva megjelent az UFO, leszálltak, leadták az üzeneteket, mint ahogy megírtam. Volt ott egy fakitermelő telep, mindenki látta, aki ott dolgozott. Néhányan még ma is élnek, bár sokukat kivégezték, vagy meghaltak. Kapnikbányán él az erdészmérnök, Radu Jurca, most 70-80 éves lehet.
- Milyen jelet rajzoltak ki?
- Hát azt, amivel le lehet csalogatni őket.
- Honnan ismerte ezt a jelet?
- 1972-ben felszállt a Földről a Pioneer-10 űrhajó, az oldalára üzenetet véstek más bolygók lakóinak. Erre jött a válasz 1973-ban. Spanyolország területére dobtak le alumíniumhengert, olyan fáklya alakút, abban volt az aranylemez, rajta volt ez a jel. Azt rajzoltuk ki a fűben.
- Honnan értesült erről?
- A Stiinta si tehnica című lapból.
- Milyenek az idegen lények?
- Ezek, akik az üzenetet hozták, olyan 160-170 cm magasak, olyanok, mint mi, rendes szőke emberek.
- Hogyan beszélnek?
- Telepátia útján. Ott, ahol letették az aranylemezeket, voltunk ukránok, ruténok, magyarok és románok. De mindegyikünk a saját nyelvén hallotta ezeket a szavakat: „A tiétek, fogjátok és vigyétek…”
- Ha tudták, hogy hat évenként jönnek az UFO-k, 1992-ben nem mentek el arra a helyre?
- Egyedül nem akartunk menni, azok az UFO-szervezetek, amelyeket értesítettem, pedig nem akartak közösködni, inkább megcsinálták maguknak a jelet. Budapest és Debrecen környékén.
- Kik láttak még UFO-t Szatmárnémetiben?
- Felettünk majdnem minden szomszéd. Még a napokban is… Állandóan lehet látni, csak ki kell állni az erkélyre…
- Hogy néz ki egy UFO?
- Olyan, mint egy tányér, és forog a tengelye körül. Közben meg vibrál. Egyik oldala sárga, a másik kék. Olyan, mint egy rendőrkocsi, vagy egy mentőautó teteje…
- Mikor alakult a Szatmárnémeti UFO-klub és hány tagja van?
- 1990-ben alakultunk, október végére jegyezték be a bíróságon a társaságot, de mára csak kilenc tag maradt, és mind idősek.
- Mennyi pénzt áldozott ön erre a tevékenységre?
- Eladtam egy családiházat gyümölcsössel 1984-ben… Most csak a nyugdíjamból élek. 30200 lejt kaptam legutóbb. Abból 30000 lej ráment a hirdetésre…
- Nem haragszik, ha megkérdezem: ha a csészealjakról vagy az űrlényekről beszél másoknak, nem gondolják önről, hogy… szóval nem tartják bogarasnak?
- Van, aki annak tart, van, aki nem. Én ezzel már nem törődöm, belenyugodtam. Minket 1974-ben bevittek az elmegyógyintézetbe, lehettünk vagy 80-100-an, akik láttuk az UFO-t. Úgy állították be, hogy ne higgyenek nekünk. Engem annyira összevertek, kínoztak, hogy négy hétig kómában voltam, a családom lemondott rólam. Hat hónapig voltam a kórházban. Mire kijöttem a feleségem elvált tőlem, mint elmebetegtől. Az orvosok sem hittek nekünk… Ők is alá voltak vetve az akkori rezsimnek. A főorvos, Török Lehel, meg egy lengyel nevezetű…
- Azóta nem járt más orvosnál?
- Nem, mert azok is mind kiröhögnek… Minket azóta se rehabilitáltak.
- A nyugdíj miatt nem kell évente ellenőrzésre mennie?
- De igen, azt szokták kérdezni: Még a fejemben van? Én meg azt mondom: Hát persze, hogy a fejemben van!
- De mi van a fejében?
- Hát az UFO-k!
Kérdezett: Debreczeni Éva